Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

186 3/0. országos ülés 190b január 8-án, pénteken. nemzeti akarat, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s a ki nekem azt akarja bizonyítani, hogy a német vezényleti nyelv törvényhozási utón a Felségre ruházott jog, annak bizonyítania kell a magyar történelem tanúságával azt, hogy . . . Ugron Gábor: Törvénynyel i Polónyi Géza: . . . mikor járult hozzá a nemzet törvényhozása, a képviselőház, illetőleg az országgyűlés egy olyan törvényhez, a melyben, lemondva a magyar vezényleti nyelvről, a német vezérleti nyelvet törvényes nyelv gyanánt elfogadta? Ezek után azok a gúnyos megjegyzések, a melyek erre a határozati javaslatra vonatkozólag tétettek, t. képviselőház, nem jó helyre voltak adresszálva. Mi mindnyájan egyetértünk arra nézve, hogy nem arról van szó, t. képviselőtársaim, hogy mi egy harczot befejezettnek tekintsünk, hanem ellenkezőleg arról, hogy gyűjtsük a nemzeti erőket a jövendő számára, hogy ezt a nagy kérdést biztosabban oldhasssuk meg. Ebben a határozati javaslatban, nem mondom, hogy megoldást hozunk a nemzet számára, de legalább találtunk benne egy fogantyút, egy alapot, a melyen ezen kérdés a nemzet és a király között könnyebben lesz megoldható, mert a király beleegyezésével az ő felelős kormánya hozzájárult azon megoldáshoz, hogy a chlopyi hadiparancs csal szemben nem beszélhetünk többé a hadsereg vezérleti nyelvének kérdésében abszolút felségjogról, hanem kizárólag beszélhetünk a nemzetnek törvényhozási útra fentartott becses kincséről és az ő egyedüli jogáról. Ezek voltak a mi intenczióink, t. képviselőház, a melyeket, ha én el nem mondtam volna, bizonyára később valaha azt kérdezték volna: hát ugyan mi vezethette ezt az országgyűlést arra, hogy egy ilyen határozati javaslatot elfogadott, midőn annak benyújtója annak ellene beszélt ? Hát, t. képviselőház, én ezt a parlamentáris paradoxont is a világból ki akartam küszöbölni és kötelességemet véltem teljesíteni röviden az által, hogy indokaimat előterjesztettem, a melyek bennünket ezen határozati javaslatnak a benyújtására, elfogadására és követésére vezettek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk' Halljuk!) Én legkevésbbé sem kívánok most érdemleges tárgyalásába belebocsátkozni ennek a kérdésnek, a mely, mint az előttem felszólalt képviselő ur is elismerte, a napirenden levő tárgyhoz nem tartozik. Polónyi Géza: Ehhez igen, csak a szakaszhoz nem! Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt értem alatta, mert az van most napirenden. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon-) De azt hiszem, hogy kötelességet mulasztanék el, hogyha néhány helyreigazítással nem szolgálnék. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy a képviselő ur által most indokolt és már korábban elfogadott határozati javaslat szövegéhez én soha pótlást nem indítványoztam, tehát egy ilyent el sem ejthettem. A t. képviselőtársam itt nem teljes hűséggel emlékezik vissza a tényekre. (Mozgás a baloldalon.) Ugron Gábor : Nem a dolog lényegére vonatkozik ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ne tessék ebben semmiféle — nem tudom — pikáns dolgot találni, de szükséges, hogy helyreállítsam a tényállást. (Halljuk! Halljuk!) Azon beszélgetések közben, a melyek az ezen határozati javaslatra vonatkozó nyilatkozatokat megelőzték, szóba jött az, hogy hajlandó volnék-e hozzájárulni ahhoz, hogy egy vagy más határozati javaslat a házban benyujtassék és elfogadtassák, s erre én azt mondtam, hogy én nagyon szívesen hozzájárulok, bármely olyan határozati javaslat elfogadásához, a mely a mi álláspontunkkal nem ellenkezik, ha az a t. képviselő urak megnyugtatására szolgál. Ennek folytán merültek fel különböző határozati javaslatszöveg-tervezetek ; ha emlékezetem nem csal, — de ez igazán nem lényeges — egyikét sem szövegeztem én, ele próbáltak a t. képviselő urak közül egyesek, különböző határozati javaslatokat szövegezni. A vége a dolognak az volt, hogy midőn már megállapodás létesült egy határozati javaslat-szövegre, a mely nem ezt a passzust tartalmazta, de egészen más valamit, akkor az utolsó perezben, gondolom, épen a t. képviselő ur kívánságára az elejtetett ós ezen határozati javaslat fogadtatott el, a melyhez én azután szó nélkül hozzájárultam, mert abban a határozati javaslatban semmi egyebet nem láttam, mint a magyar közjogra vonatkozó kardinális alaptételeknek megerősítését és ismétlését. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, ez a határozati javaslat, és most már határozat, egy nagyon határozott kijelentést tartalmaz a jogoknak, a közjogi természetű jogoknak jogi természetére vonatkozólag, olyant, a mely sarkalatos alaptétele a magyar alkotmánynak, mert, a mint már korábban kijelentettem, maga a királyság felállítása, maga az öröklési jog törvényes alapon nyugszik, a törvényhozásban nemzet és király együttes akaratával létrejött nemzeti akaratnak a folyománya. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon természetes tehát, hogy ugy, a mint maga a királyság intézménye, ugy, a mint a dicsőségesen uralkodó uralkodóháznak az öröklési joga ilyen törvényes és nemzeti akaratban gyökerező alappal bir, nagyon természetes, hogy csak ugyanazzal az alappal bírhatnak mindazok az egyes jogosítványok is, a melyek a