Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

174 370. országos ülés Í90í január 8-án, pénteken. Elnök: Holló Lajos képviselő ur következik. Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Hall]iuc!) Mikor normális viszonyok vannak a parlamentben és akkor állunk elő oly kívánalmakkal, a melyek közjogi inkorrektségeket akarnak helyreállítani a törvények szövegében, akkor ezek a normális viszonyok mindig egyszerűen arra vezetnek, hogy nem hallgattatnak meg az ellenzék részéről emelt panaszok és egyszerűen mellőztetnek ós leszavaztatnak azok az indítványok, a melyek innen tétettek. (Ugy van! balfelől.) Hiszen semmi más követelés nincs ma ideállítva, mint az, hogy ennek a törvényjavaslatnak olyan czim adassék, a mely megfelel Magyarország mai közjogi rendjének. (Ugy van! balfelől.) Nem is egy távolabbi jövő rendjének, a melyet kívánunk mi, hogy egy elkülönített önálló magyar hadsereg védelmeze Magyarország biztonságát, hanem az 1867-ben lerakott közjogi rendnek megfelelő czim, a mely a 67-iki alkotmányban benne van, hogy a magyar hadsereg az egész hadseregnek kiegészítő része. Ennek következtében ezen kérelemnek teljesítése megfelel a fennálló alkotmánynak, a ma fennálló közjogi rendnek. És mikor ezt nem normális parlamenti viszonyok közt tárgyaljuk, a mint ma vagyunk, akkor meg ezek a nem normális viszonyok adnak indokot arra, hogy ezeket a többség egyszerűen komoly figyelemre ne méltassa, hogy ezeket egyszerűen mellőzze, leszavazza, mint hogy ezen kifejezéseknek elfogadása hozzájárulna a nem normális viszonyok fejlesztéséhez. (Az elnöki szélcet Perczel Dezső foglalja el.) Ezek azok a szempontok, a miért mi ennél a kérdésnél a czimeknek egy oly szériesét állítottuk fel, a melyek közül szabad választása lett volna a t. tríloldalnak, hogy azt, a melyik az ő felfogásuk szerint helyesebb, a mely közelebb fekszik az ő közjogi felfogásukhoz, bár az első lenne a leghelyesebb, de valamennyi megoldás olyan, a mely a magyar állam integritását épségben tartja, elfogadják. De mielőtt ezeknek indokolására még egyszer rátérnék, egy személyes jellegű kérdést kell elintéznem a t, előadó úrral, a ki engem előbbi felszólalásában keményen megtámadott a miatt, hogy én az ö beszédét egészen helytelenül, tévesen idéztem, a mit ő sohasem mondott, tudniillik ennek a »magyar« szónak a mellőzését illetőleg. Vagyok bátor, t, ház, e tekintetben az ő beszédének idevonatkozó részét, — nem sok az egész — felolvasni, hogy én tévedtem-e, vagy a t. előadó ur volt tévedésben (olvassa): » Münnich Aurél előadó: Azonkívül Szederkényi képviselő ur azt mondja, hogy a képviselőház és a magyar országgyűlés irtózik attól, hogy ezt a szót »magyar« valahogy bele ne tegyék a törvénybe. Okolicsányi László: Bécsben félnek tőle! Münnich Aurél előadó : Bocsánatot kérek, ebben a törvényben is benne van, hiszen expressis verbis meg van mondva, hogy a magyar korona országai honvédségének fen tartására. (Zaj és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon) Tehát nem irtózik attól. (Nagy zaj balfelől.) Lengyel Zoltán: Patentiroztassuk ezt az okoskodást. (Zaj.) Münnich Aurél előadó : A t. urakkal persze bajos vitatkozni. (Zaj balfelől.) Aztán lárma ellen nem is lehet vitatkozni, nagyon természetes dolog. Bakonyi Samu: Valamivel találóbb érvet kérünk. Elnök: Csendet kérek. Münnich Aurél előadó: Egészen találó érv, csakhogy az igazság sohasem tetszik az uraknak. Az a lényege a dolognak, hogy én nem mondhatom, hogy magyar hadsereg, a mikor közös hadsereg van. (Nagy ZEJ és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Közös hadsereg r

nincsen! Nagy zaj.)« Én tehát a t. előadó urnak ezen szavaiból azt következtettem, hogy íme eljutottunk a czim megállapításánál ahhoz a stádiumhoz, a mikor nemcsak nem fogadják el a »magyar sorhadicsaj3atok« kifejezést, nemcsak nem fogadják el az 1867-ben megállapított »az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg« kifejezést, hanem egyúttal bizonyos gúny tárgyává teszik azt, hogy ime az urak ilyen követeléssel állnak elő, hogy a »magyar« szó betétessék. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez a gúnyos modor az egész baloldalon, nemcsak az én lelkemben, hanem az egész baloldalon, mindenütt az ellenzéknél feltűnt, a midőn zajos derültséggel és ellenmondásokkal fogadtuk a t. előadó urnak ezt a kifejezését. De bocsánatot kérek, hiszen ennél ő még többet mond a mostani szavaiban, hogy nem beszélhet magyar hadseregről, a mikor a törvény azt mondja, hogy közös hadsereg van. Tehát egyszerűen kizárja annak a lehetőségét is a t. előadó ur az előadói székből, hogy mi itten a törvényjavaslat czimeként »magyar hadsereget* állapítsunk meg, vagy magyar hadseregről beszéljünk, mert ennek a kifejezésnek jogosságát, érvényét mind lerontja egy helytelenül közbevetett törvény, az 1889. évi VI. t.-cz., a mely behozta a »közös hadsereg« kifejezést. Bocsánatot kérek, t. előadó ur, ezzel a felfogással szemben a legerőteljesebben és a leghatározottabban vissza kell állítanunk és fentartanunk nekünk a 67-iki törvények csorbítatlan érvényét. Mert az előadó ur nem fogja nekünk semmikép sem bebizonyítani és senki ebben a házban, hogy az 1889-iki véderőtörvény lerontotta volna a Deák Ferencz által felállított és alkotmányjogi alapot képező 1867-iki közjogi rendet, a mely megszabja az Ausztria és Magyarország közti közjogi viszonynak egész karakterét, egész jellegét és egyéniségét, a melyikhez egy későbbi szervezeti törvény csak bizonyos modalitásokat állapit meg, szedi szakaszokba és szervezeti intézkedésekbe az országnak bizonyos rendelkezé-