Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

37Ö. országos ütés 190k január 8-án, pénteken. 175 seit; de nem kivánt az ország 1889-ben egy ujabb közjogi rendelkezésbe belemenni, ujabb közjogi alapokat lerakni, azokat mind elintézte ő már az 1867-iki törvényben. Ennek következtében mindaddig, a mig attól az alaptól ez az ország el nem tér, és ez a képviselőház más alapokat nem épit, a közjogi rend értelmezésénél ezt kell tekintenünk kiindulási pontul és minden kétes esetben ezt kell tekintenünk alapnak, a melyből a törvény helyes értelmét helyreállítjuk. Én tehát egész joggal szóltam a t. előadó ur szavaival szemben, a melyeket most is sajnálatosaknak tartok, bár tudom, nem károsító vagy közjogilag kártevő szempontból hozta fel az előadó ur ezeket a dolgokat, de belesodortatta magát abba az áramlatba, a mely egészen dekresczendó vitte be a badi szervezetbe a magyar közjog jelentőségének lesülyesztését, vagy legalább kisebb jelentőségre való leszállítását, mig ellenkezőleg az egységesség, a közösség eszméinek mind nagyobb jelentőséget akar tulajdonítani, és azt minden intézményébe, a törvény szavaiba és kifejezéseibe ugj' mint magába az életbe, az intézmény természetébe be akarta vinni. Münnich Aurél előadó: De nem »egységes«! Holló Lajos: Az »egységes« szó nincs benne, igaz, nálunk; de méltóztatik elismerni, hogy Ausztriában az a kifejezés, hogy »egységes«, az egész politikai világnak, az alkotmányjogi tényezőknek, a kormánynak szótárában és kifejezései közt igenis benne van. Sőt a legfőbb hadúr, a kinek parancsát annyira méltányolja a t. előadó ur és mi mindnyájan, mert mindnyájunknak nemcsak legfőbb hadura, de uralkodója is, világosan kifejezte, hogy: »egységes és kczös marad hadseregem, a minő eddig volt.* Ez az egységesség tehát, a mikor itt ily ferde közjogi magyarázatokkal támogattatik, nemcsak pium desiderium; ez az intézményekbe belevitt szervezet és élő valóság, a mely ellenében még oly közjogilag konzervativebb gondolkozású emberek is, mint Hodossy Imre és gróf Apponyi Albert is tiltakoznak és azt mint visszafejlődést jellemzik a fennálló hadiszervezetet és közjogi rendelkezést illetőleg. De, t. képviselőház, a t. előadó ur azzal is érvel, a mire szintén reámutattak, hogy a »közös« kifejezés nem állapítja meg ennek a hadseregnek az 1867-iki törvényben megalkotott törvényektől eltérő irányzatát, szervezetét, mert benne van a törvényben és azért ez sem sérelem. Ezt, ha az előadó urnak volnék, nem hoznám fel, mert ez a mi álláspontunk megerősítésére szolgál. A »közös hadügyminiszter« kifejezés, a »közös organumok«, a »közös minisztérium «, mind ezek az 1867-iki törvényben meglévő kifejezések. Ha tehát Deák Ferencz meg akarta volna alkotni az 1867-iki törvényben a hadsereget is, mint közös intézményt és közös szervet, akkor ő, a mikor a miniszternek és az orgánumoknak közösségét megállapította, az 1867-iki törvénybe azt is belevitte volna. De minthogy már 1867-ben kiélesedett az ilyen irányzat, a mikor a 67-es bizottságban, a tizenötös albizottságban a tárgyalások folyamán, a melyekben a törvényt előkészítették, ilyen irányzat felmerült, következetesen mindig visszautasította másféle kifejezésnek használatát, minta »magyar hadseregéin. Az ókonzervativek, a minők voltak Széchen, Apponyi és Mailáth, a kik erősebb egységet akartak már 1867-ben megállapítani, mindig a legnagyobb visszautasításban részesültek Deák Ferencz részéről, ki szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy az egész hadseregnek a magyar hadsereg csak kiegészítő részét képezi, és ettől nem is akart eltérni. Nem is volt másról szó. A t. előadó ur jobban fogja tudni, mint én, jobban, behatóbban tanulmányozta ezt bizonyára. Azt keresték, hogyan lehetett volna ennek az együttes, vagy egész, vagy összes hadseregnek dotálását, a költségek ellátását akként szétválasztani, hogy Magyarország a magára eső költségeket önmaga fedezhesse. Akkor a bizottság ezt a megoldást fogadhatta volna el. Ámde egész taxácziója keletkezett akkor a viselendő költségeknek. Mondták a lénungra, hogy ezt talán el lehetne választani, azután az eltartásra; de már a hadifelszerelésekben, a gyárak, arzenálok, erődítések felállításában nem lehetett a különkülön viselendő költségeket megállapítani a két állam részéről, s ennek következtében Deák hosszas, talán három napi tanácskozás után maga diktálta le a szöveget, hogy nem lehet más, mint quóta, vagyis Magyarország csak a hozzájárulási arányban viselheti a költségeket és nem lehet szeparálni a költségeket de natura. De mást, mint a quóta megállapítását a hadszervezet közösségénél nem fogadtak el, s igy épen Deák Ferencz intencziója ellenére rnagyat. túloldal a törvényt. Mind e nagyon világos tévedések, melyek itt napfényre jutnak, nem alkalmasak arra, hogy visszaállítsuk a Deák szellemében való fogalommeghatározásokat és determinácziókat, midőn egy slendrián, egy becsempészett, helytelen, közjogunkra káros értelmezésre okul szolgáló kifejezéshez oly makacssággal és következetességgel ragaszkodnak. Én ugy találom, hogy ez a czimvita, a melyre a t. előadó ur igazán helyes érzékkel a parlamentarizmus iránt és magára az ügyre nézve is beható választ adott, ennek a kérdésnek a tisztázásához nagyon hozzájárult. Abban igaza van a t. előadó urnak, hogy az ellenzék e tekintetben talán mulasztásokat követett el a múltban, hogy nem nyúlt elég erővel ezeknek a kérdéseknek a tisztázásához, de nekünk voltak előzményeink, mikor ezen kérdéseknek a tisztázása nem vezetett eredményre épen azon években, melyekre Szederkényi t. képviselőtársam itt behatóan utalt. Midőn t. i. még a sorhadi csapatoknak czimzése volt gyakorlatban, itt napokon keresztül tartó vitákat folytatott az