Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

3/0. országos ülés 1904- január 8-án, pénteken. 173 intézkedtek is, névszerint meg is neveztek, hogy én fogok oda jönni, és félkettőkor érkezem a vasúton. Hogy ők ezt tudták, azt bizonyítja az, hogy az a négy fegyveres csendőr engem várt. Azt is tudták, hogy beszélni szándékozom, sőt azt is, hogy mely helyre hivták össze az embe­reket. Engem óva intettek már előre, hogy nehogy ott megállják, mert engem ott a csend­őrök fognak pártfogásukba venni. (Mozgás bal­felöl. Egy hang a jobboldalon: Ez személyes Mrde's?) Igenis személyes kérdés, mert.azt hi­szem, kötelességem megmagyarázni a helyzetet b. Kaas Ivor képviselőtársamra való tekintettel, nehogy én essem a pletyka gyanújába. (Helyes­lés. Hall juh! balfelöl.) Én, t. ház, azon a helyen megkezdtem beszédemet. De alig állok fel a ko­csin, odajő hozzám a jegyző és azt mondja: »Tessék itt ezt a jegyzőkönyvet elolvasni.« (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja él.) Megnézem a jegyzőkönyvet, s látom, hogy dr. Németh főszolgabíró és a jegyző, valamint, azt hiszem, két tanú aláírásával az volt benne mondva, hogy 9 órára volt megállapítva az oda­jövetelem, de miután én nem érkeztem meg, a főszolgabíró ur, a ki ott valószínűleg zsandárok­kal várt rám, két óra eltelte után onnan el­távozott. Azt mondtam neki: »Látom, hogy ez jegyzőkönyv,« a mire ő azzal válaszolt, hogy: »a képviselő urnak itt beszélnie nem lehet.* Mu­tassa meg az erre vonatkozó parancsot, hogy nekem itt nem szabad beszélnem, egy olyan ország területén, a melyben, ugy tudom, még nem rég a jog, törvény és igazság használtatott jeligének, (Egy hang balfelöl: Már megszűnt!) s a melyről tudjuk, hogy itt a szólásszabadság az alkotmányos élet egyik attribútuma. (Mozgás bal felől.) Én beszélni kezdtem, mire a jegyző ur kimondta a kommandót: »Csendőrök íde!« A négy csendőr erre halálmegvetéssel oda lépett, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mire én kijelentettem, hogy mindaddig, a míg a csendőrök, vagy helyesebben mondva, a ható­ság engem olyan nyilatkozaton nem ér, a melyben én akár a nemzet, akár a törvény ellen, akár osztály-, akár vallásfelekezet ellen izgatok, s egyáltalában a mig én törvénysértő nyilatkozatot nem teszek: addig senkinek sincs joga a karhatalmat velem szemben igénybe venni, s addig nem is fogom abbahagyni be­szédemet, hanem folytatom azt mindaddig, a mig a csendőrök a szuronyt mellemnek nem szegzik. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbal­oldalon.) Ugron Gábor: A jegyző nem is rendelkez­hetik, csak a biró! Udvary Ferencz: Nem akarok hosszadalmas lenni és a t, ház figyelmét sokáig igénybevenni nem kívánom. A hivatalos hatalom képviselőjének nem volt belátása, daczára annak, hogy senki ellen nem izgattam, sőt arra igyekeztem, hogy az ezen inczidens által igazán felizgatott nép­tömeget lecsendesítsem. Jövetelemnek czélját rö­viden elmondhattam és hozzátettem, hogy, ha akarnak, szavazzanak rám. De, t. ház, van itt egy ennél sokkal súlyosabb eset. (Halljuk! bal­felöl.) Itt a jegyző hibázott, daczára annak, hogy neki nincs joga e tekintetben parancsolni. A következő faluba, Vasáruira megérkezvén, a néptömeg várt ott bennünket, és én elkezdtem beszélni. De alig szóltam egypár szót, odajött a kocsimhoz egy ember, s azt kérdi tőlem, hogy ki vagyok. Megmondtam tiszteletteljesen a neve­met. »Itt az ur nem beszélheti, feleli. — »Mi­ért?« — »Mert a főszolgabíró ur ezt eltil­totta.* Ezt furcsának találtam. Azonban eközben a négy csendőr, a kik ott álltak, odaint a bíró­nak, a ki mint hatóság azért van ott, hogy ha törvénytelen dolgot tapasztal, annak eszköze lehes­sen, a csendőr mintegy utasítja a bírót, hogy tiltsa el a szót és a csendőr ezt megtette 2—3 esetben. Itt is ugyancsak megmagyaráztam neki, hogy erre joguk nincs, beszéltem, a nép itt is nagyon izgatott lett, de sikerült végre őket le­csillapítanom. Mikor a beszédnek vége volt, oda­mentem a csendőrökhöz és megkérdeztem, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! balfelöl.) vájjon micsoda indokból kifolyólag jut eszükbe nekik mint fegyveres eszköznek, mint fegyveres erőnek, a mely rendelkezésére kell, hogy álljon a hatóság­nak, figyelmeztetni a birót, vagy quasi felhívni arra, hogy tiltsa be nekem a szót ? Ezt vájjon a szabály parancsolja-e neki, vagy mi? Érre aztán a csendőrök parancsnoka, t a ki altiszt volt, kijelenti, hogy ez szabad. Én ilyen sza­bályt nem ismerek, ilyen szabály nem lehet egy jogállamban. Nem lehet az, hogy az a fegyveres erő utasítsa, ugrassa azt a birót. (Ugy van! balfelöl.) A ki a hatóság képviselője, de a ki sajnos, nem áll az intelligencziának oly fokán, mint az a kitanított csendőrőrmester, vagy Pührer és természetes dolog, hogy a csendőrszurony előtt annak ép az a respektusa van, mint a minőnek meg kell lenni minden más embernél. Én azt hiszem, hogy ezzel körülbelül illusztrál­tam azt, hogy ez nem pletyka, mert ez így van és így történt. Hogy egyéb és ehhez ha­sonló körülmények másutt fordultak-e elő vagy nem, erről nyilatkozni nem kívánok, mert sze­mélyesen jelen nem voltam, de azt hiszem, tel­jesen elég, a mit elmondottam és az illusztrálja azokat az adatokat, hogy a választásoknál a ki­rendelt karhatalom azt képzeli magáról, hogy azért van ott, hogy az esélyeket r tetszése sze­rint irányítsa jobbra vagy balra. ÉQ azt hiszem, hogy föltétlen kötelességemnek tettem eleget, mikor elsősorban a miniszterelnök urnak van szerencsém személyesen megmondani, hogy bi­zony ez nem volt pletyka, hanem ez igy van, és kötelességem volt ezt kijelenteni báró Kaas Ivor képviselőtársammal szemben is, a ki a ház­nak becses figyelmébe ajánlotta, hogy ez té­nyekre alapított dolog. Ezt kívántam elmondani. (Helyeslés balfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom