Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

172 370. országos ülés 190h január 8-án, pénteken. lása szükséges, hozzák azt a legrövidebb utón az én tudomásomra oly időben, a mikor segíthetek rajta.« T. ház! A mikor az a csendőr-dolog, a melyet leszek bátor egész rövid szavakban, a lényneknek megf el előleg, ugy, a hogy történt, előadni, megtörtént velem, s én abban a szólásszabadságnak igazán illetéktelen és helytelen megsértését láttam, azonnal táviratoztam BudaPestre, a való tények száraz megvilágításával. Én tehát a miniszterelnök ur ezen óhajának, hogy azonnal hozzuk tudomására az orvoslást igénylő dolgot, eleget tettem. Báró Kaas Ivor t. barátom és képviselőtársam, a mint tudom a kezemben levő naplóból, tegnapi napirend előtti felszólalásában bejelentette a dolgot, igy tehát módja volt a belügyminiszter urnak azonnal intézkedni. Én felteszem, hogy intézkedett, bár nem tudom. A miniszterelnök ur azután igy folytatja (olvassa): »Ha pedig a választás alatt, vagy a választás után kapnak ilyen informácziókat. győződjenek meg előbb a tényállás felől és akkor formulázzák vádjaikat, de ne lépjenek fel — ismételtem, a jóhiszeműséget nem vonom kétségbe — ilyen, a küzdelem hevében lábrakapott jdetykákkal, a melyek az ügynek semmi esetre hasznára nem válnak.* No már, t. ház, bocsánatot kérek, de a mikor egy országgyűlési képviselő táviratot küld ide, ós a pártnak, mint a legszűkebb körű hozzátartozó központnak, azt a jelentést teszi, a melyre őt a viszonyok és a helyzet kényszerítik, midőn az a képviselő, legyen az akárki, de mint képviselő, kvázi kötelességét, teljesiti s ezért mindenkor, mindenki előtt kell, hogy helytálljon, az nem lehet pletyka. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a jóhiszeműséget nem vonja kétségbe. Én tehát, hogy b. Kaas Ivor előadását megerősítsem, kötelességemnek tartom t. képviselőtársammal szemben az általa elmondottakat, mint olyanokat, a melyek velem személyesen megtörténtek, itt személyesen előhozni. T, képviselőház! Milyen jelentést küldtem én be? Ne hogy kétség és félreértés keletkezhessek, legyen szabad ezt idéznem: »Hosszu kocsisorral félkettőkor érkeztem Alső-Nyárasdra, Király körjegyző bemutatta a Németh főszolgabiróval felvett jegyzőkönyvet, hogy félkilenczre várta. Tudatta, hogy már nem szabad beszélni. Törvényre hivatkoztam, és megkezdtem; erre a jegyző: »csendőrök ide!« — kiáltotta. Négy csendőr három-négy lépést előlépett; de kijelentésemre, hogy az- esetleges kihágásért büntessenek tetszés szerint, de beszédemet csak akkor hagyom abba, ha a csendőrszuronyt mellemnek szegezik, a csendőrök megálltak. Beszéltem. Illetékes helyen kérem tudatni.« A táviratot, mint m mondom, én irtani alá, T. képviselőház! Én nagyon is tudom azt, hogy a karhatalom miért van kirendelve akkor, a midőn nyilvános gyülekezés van, mondjuk, a mikor népgyűlést tartanak, vagy programmbeszédet mondanak. Hiszen ezt a miniszterelnök ur is mint belügyminiszter tegnap kifejtette és pedig nagyon helyesen. A karhatalom azért van ott, hogyha valaki egy néptömeg előtt beszél, illetőleg akár programmbeszédet mond, akár egyéb politikai nézeteit kifejti, a mennyiben ezen beszéde közben izgatna akár osztály ellen, akár valamely felekezet ellen, vagy pedig valami hazaellenes dolgot követne el, s az ottlévő hatósági személy felszólítására nem engedelmeskednék, t. i. ezen izgató szavait abba nem hagyná, karhatalommal lehessen az illetőt a szólásról visszatartani. De, t. képviselőház, mi történt? (Halljuk! Halljuk!) Ez a távirat ideérkezhetett a választás előtt való nap, ha jól emlékszem, talán ugy 6 óra körül. Később egy másik faluba menvén, Vásárutra, a melynek meglátogatása szintén benn volt programmomban, ott is történt valami, a mit szintén el kell mondanom. (HaVjuk! Halljuk! a haloldalon.) Előbb azonban az első távirat indító okát, mint száraz tényt, vagyok bátor elmondani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Be lett jelentve a hatóságnak, hogy megérkeznek a képviselők, s ezen és ezen a helyen fognak beszélni. Miután azonban én nem érkezhettem meg reggel 9 órára, már az előtte való napon távirati jelentést küldöttem, a melyben tudattam, hogy megérkezem másnap, tehát a választás előtt való nap d. u. fél két órakor, s igy intézkedjenek az illető hatóságoknál. Felsőnyárásd vasúti állomásán Pécsi nevű ottani birtokos várt eng?m; volt ott az állomáson valami 30—40 kocsi és egy pár száz ember is; Pécsi tudomásomra adta, hogy ő már intézkedett, ugyanis a jegyző urnak és a biró urnak — mert hiszen a község birája ott a hivatalos személyiség — megmondotta, hogy ekkor és ekkor megérkezik ez a képviselő és itt beszédet fog mondani. A hogy már most megérkeztem, bevonultam arra a helyre, a hova a beszéd tartása hirdetve volt. És mit tapasztalok ? Azt tapasztalom, hogy az emberek kijelentik, miszerint már várnak engem a csendőrök. (Derültség a baloldalon.) Már bocsánatot kérek, t. ház, ez igen furcsa fogadtatás. Hát miért várnak engem a csendőrök? Azt mondják ezek az emberek, hogy azért, mert tudják, hogy ide jön Udvary Ferencz képviselő, itten pedig nem szabad beszélni. Arra azt mondtam, hogy ez a beszéd be lett jelentve. (Egy hang a baloldalon: Délután mi történt ?) Majd elmondom azt is. . . , (Halljuk .' Halljuk a baloldalon.) Mondom, ez a beszéd be lett jelentve, mert nekünk mindnyájunknak, akármilyen párti képviselő legyen az illető, vagy nem képviselő, kötelességünk, hogy a nyilvános gyűlést 24 órával előbb bejelentsük, de tudomásom szerint semmiféle törvényes rendelkezés nem kívánja azt, hogy a nyilvános gyűlés óráját is jelezzük. Az illetők