Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

370. országos ülés 190í január 8-án, pénteken. 169 beismerni azt, hogy ex-lexbe jutottunk. A 8. §., a melyre én hivatkozom, igy szól (olvassa): »A szolgálati kötelezettség tart a közös hadseregnél: három évig a sorhad állományában és hét évig a tartalékban, tiz évig a póttartalékban az abba közvetlenül besorozottakra nézve«. Én tehát megmondtam, hogy azért kívánom a 8. §. felvételét a törvényjavaslat czlmébe, illetőleg magába a leendő törvénybe, hogy a póttartalékosok hadi kötelezettsége is, a mely a 8. §-ban van expressis verbis tiz évre megszabva, törvényessé váljék, mert a jelen állapotban, ha ez a törvény meg nem ujittatik, vagy fenn nem tartatik ezen szakasz, akkor ezek igenis ex-lexben vannak és törvényesen be nem hivhatók. (Ugy van! balfelöl.) Ugyanez áll a 26. §-ra nézve, a melyben az egyéves önkéntesekről van szó. Ezeket is felemliti a 8. §., a midőn azt mondja, hogy a szolgálati idő, a 25. §-ban megjelölt esetek kivételével, az állománybavétel napjával kezdődik és igy tovább. Nem akarok a részletekbe menni, csak megemlítem, hogy a 25. §-ban hivatkozás történik a 8. §-ra, és ki kételkednék abban, hogy az az 1000 önkéntes szintúgy odatartozik a hadsereg állományába, mint a póttartalékosok. Tehát a 14. §. magában nem elégséges, mert ezekre az osztályokra külön hivatkozás van a törvényben. Külön van felemlítve, hogy ők tiz esztendeig tartoznak szolgálni, a póttartalékosok külön két esztendeig tartoznak szolgálni, esetleg az egyéves önkéntesek is. Ez volt az egyszerű és világos oka minden maliczia nélkül az én kiegészítő javaslatomnak. Hogy ugyanez áll a honvédségnél is, ez világos, mert ott méltóztatnak hivatkozni a 3. §-ra, a mely 12.500 főben állapítja meg a létszámot és a 8. §-ra, a melyre én hivatkoztam, a melyben az áll, hogy a honvédség szolgálati ideje tart a tartalékban 10 évig, a póttartalékban pedig azokra nézve, kik a honvédség póttartalékából közvetlenül soroztattak, 12 évig. Szóval itt is a 8. §. a 3. §. kiegészítő része és a póttartalékosokról és a tartalékosokról intézkedik. Tehát ha mi fenn akarjuk tartani a létszámra vonatkozó §-okat amott, annak logikailag kiegészítő része, hogy ha ezeket nem tartjuk fenn, akkor ezek a §-ok abrogáltattak, mert hiszen időtartamhoz vannak ezek is kötve. Hát ne tessék őket abrogálni, ez volt az én megjegyzésem. Tehát nem fogadhatom el sem a honvédelmi miniszter urnak kifogását, sem az előadó urnak erre vonatkozó megjegyzését. Az előadó ur tovább ment és ugyanabból a hangnemből, a melyből a miniszter ur beszélt, a mi ellenkezésünket nemcsak unalmasnak minősítette, mert higyjék el, mi sem passzióból, nem mulatságból . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Nem MszszüJc el!) kérem, jobb mulatságot is találnánk, mint ezt a küzdelmet folytatni, de itt nem akarom elmondani mindazokat az okoKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. kat, a melyeket itt már unosuntig előadtunk. (Egy liang a jobboldalon: Csömörlésig!) Igaz, csömörlésig; hanem épen azért, mert rendkívüli körülmények között, rendkívüli nehéz viszonyok között a törvényeknek g állami és katonai jövőjének fontos feladatai előtt állunk, a véderőtörvénynél és itt konstatálni kívánjuk az országnak elszánt akaratát, (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) kívánságát, hogy az országnak kétségtelen jogait és igényeit, azok a körök, a melyek eddig a nemzeti, állami érdedével és a nép anyagi exiszteucziájával, vérével legszorosabban összefüggő kérdéseket a magyar állam és a magyar nemzet érdekében megoldani vonakodtak, hogy azok lássák be, hogy ezzel a tényezővel, a melyet ugy hívnak, hogy Magyarország, Magyarország joga, Magyarország törvénye, (Ugy van! bal felöl.) nekik, ha a múltban nem tették, a jövőben r számolniuk kell. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) És a miért mi ezt az unottan-unos küzdelmet a csömörlésig folytatjuk, ennek oka az, mert e tekintetben megnyugtató, biztosító nyilatkozatokat, Ígéreteket nem nyerhettünk, minden felszólalásunk, minden küzdelmünk, minden instáló kérésünk daczára. (Ugy van! balfelöl.) És akkor azt mondja a t. előadó ur, hogy hol van az oka, hogy a véderő törvény nincs meg. Ugyanezt mondotta . . . Várady Károly: Nem merik előhozni! B. Kaas Ivor: . . . a múltkori beszédében is. O természetesen azt, hogy véderőtörvény nincs, a milyen mélyen sajnálja — velem együtt — annak tulajdonítja, hogy az ellenzék megakadályozta a már báró Fejérváry által az elmúlt őäzre megígért véderőtörvényjavaslatnak beterjesztését, tehát ha mi nem ellenkeztünk volna és nem ellenkeznénk, ha mi januáriusban megadtuk volna az ujonczlétszám felemelését, akkor bizonyosan már a véderőtörvényjavaslat is itt volna, sőt taláu a szabadelvű pártnak, mint legális többségnek, már módjában is lett volna azt a véderőtörvényt megszavazni ós ma már megint más tiz évre rendezett viszonyok volnának. (Az elnöki széket b. Fcilitzsch Arthur foglalja el.) Münnich Aurél előadó: Véderőtörvény van! (Zaj bal felöl.) B. Kaas ivor: Hiszen tudja miről beszélek: arról a vederőjavaslatról, a mely nekünk Ígérve van. Ha az megvolna, akkor nem volnánk provizóriumokban négy esztendő óta. Münnich Aurél előadó: Ott van a hiba! (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni ! Münnich Aurél előadó : Véderőtörvény van ! B. Kaas Ivor: Az előadó ur fiskális módon tesz distinkcziókat, a helyett, hogy az ügyeknek világos és határozott értelmét, a mit én itt felállítok, venné alapul. Hát én erre csak azt 22