Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

168 370. országos ülés 190í január 8-án, pénteken. Münnich Aurél előadó: Az egész hadsereg kiegészítő része! Holló Lajos: Helyes! Elfogadjuk igy is! Okolicsányi László: . . . hogy az összes hadsereg kiegészitő része a magyar hadsereg, ugy, a mint tegnap megmagyaráztam. Tehát mi az az összes hadsereg? A magyar hadsereg, s az osztrák hadsereg együttvéve. De a kettő együtt nem »egész« hadsereget jelent, a mint azt az előadó ur mondja, hanem jelenti az »összes« hadsereget. A 67-iki törvény sem azt a kifejezést használja, hogy »egész« hadsereg, hanem azt, hogy »összes« hadsereg. Az előadó ur tehát tökéletesen összezavarja itt a fogalmakat, a mikor abból, hogy a hadügy a kormányzat bizonyos ágában közössé van téve a két állam között, már azt a következtetést vonja le, hogy a hadsereg is közös. Ezzel szemben én határozottan megmaradok a mellett, a mit már tegnapi beszédemben is kifejtettem, hogy t. i, ez az állítás egyenes tagadása a magyar államiságnak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogyha az előadó ur ragaszkodik azon kijelentéséhez, hogy a hadsereg valósággal közös, akkor ő tökéletesen abban a gondolatvilágban él, a melyben Körber ur és az ő barátai ott a Lajtán túl élnek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, mi volt az oka annak, hogy a t. szabadelvű párt is hazafias felbuzdulásba jött a múlt év szeptember havában és novemberben is, a mikor Körber az osztrák parlamentben tett olyan kijelentéseket, a melyek a mi közjogi felfogásunkkal ellenkeznek, illetőleg a melyek a mi közjogi jfelfogásunkat sértették? Ennek oka nem volt semmi egyéb, mint Magyarország állami szuverenitásának tagadása; már pedig, ha önök itt közös hadseregről beszélnek, önök is tagadják Magyarország állami szuverenitását; ehhez a felfogáshoz pedig mi soha semmi szin alatt sem fogunk hozzájárulni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Megengedem, t. képviselőház, hogy az a vád, a melyet én itt tegnap kifejeztem, t. i. a lanyha és hanyag ellenőrzés vádja, súlyos vád az akkori ellenzékkel szemben, súlyos különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy ilyen következtetéseket lebet azután ennek a kifejezésnek a használatából levonni: de épen ezért azt is kijelentettem, hogy az akkori ellenzéki férfiak bizonyára nem gondoltak arra, hogy egy ilyen vulgáris kifejezésnek a használata — hogy ugy mondjam — becsempészése a törvénykönyvbe arra fog később vezetni, hogy abból majd jogot formálnak, argumentumot kovácsolnak e nemzet kárára és arra hivatkozni fognak, ahhoz ragaszkodni fognak most már czéltudatosan, ragaszkodni fognak hozzá azzal a helyes kifejezéssel szemben, a melyet a törvényhozások 1868-tól 1874-ig használtak és a mely kifejezést az én elleni nditványom is magában foglalja. Nem kérek tehát semmi ujat, t. képviselőház, nem indítványozok semmi szokatlant; olyat indítványozok, a mi benne van azon törvényekben, a melyek Deák Ferencz befolyása alatt az ő életében keletkeztek, annak a Deák Ferencznek a vezetése ós befolyása alatt, a ki az 1867 : XII. t.-czikket megalkotta sa ki igy e törvénynek a legjogosultabb és legilletékesebb interpretátora volt. Ezt a kifejezést ajánlom én a törvényjavaslat czimébe felvétetni; azt hiszem, hogy semmiféle közjogi okoskodással vagy logikai művelettel sem lehet az általam ajánlott kifejezésnek közjogi korrektségét kétsógbevonni, a mit pedia; kétségbevonni az előadó ur megkísérelt. (Mérik helyeslés a baloldalon.) Elnök: A zárszó most b. Kaas Ivor képviselő urat illeti meg. (Felkiáltások: Szünetet kérünk ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Majd báró Kaas Ivor képviselő ur -beszéde után! Hiszen ugy is háromig tart az ülés! B. Kaas Ivor: T. képviselőház! (Halljuk! Halijuk!) Mindenekelőtt a t. előadó urnak azon megjegyzéseire válaszolok, a melyekben azt vitatta, hogy fölösleges az, hogy a czimben a véderőtörvény 14. és 8. §§-aira is utaljunk, a melyeket én emiitettem. Az az okoskodása igenis áll, hogy az egész véderő mindenestül nem válik törvénytelenné. Igenis, az ország, ha ex-lex állapotba jut, nem válik minden tekintetben törvénynélkülivé, hiszen a pénzügyi törvények sem váltak nemtörvényekkó az által, hogy a pénzügyi kormányzat ex-lexbe jutott, csak bizonyos alkalmazásaik váltak törvénytelenekké. (Ugy van! balfelöl.) Ha tehát én azt mondom, hogy a hadsereg január elsejével ex-lex-be jutott, ezzel nem azt mondom, hogy az egész törvény mindenestül, a mi 1867 óta mostanig hozzája csatlakozott, és az egész intézmény is megszűnt, és hogy a hadsereg most már nem létezik. Ilyen dolgot ne tessék nekem imputálni, mert én csak a hadseregre vonatkozó ex-lex állapotot, a melyet be méltóztatik ismerni, kifogásoltam; ezen ex-lex következményeit fejtettem ki, és azzal végzem, s erre utaltam egész beszédemben, hogy »Ki az ex-lexből!« E mellett azután azt méltóztatott mondani, hogy majd a 14. §-ra, majd pedig, gondolom, a 3. §-ra hivatkoztam. Én még egynéhány szakaszt vettem be a czimbe, mert azon szakaszokban a létszámnak, valamint az időnek megállapítása foglaltatik, épugy, mint az előadó ur által hivatkozott, s a törvényjavaslatban foglalt szakaszokban. Azon általam emiitett szakaszok ezreknek kiegészitő részét képezik. Hogy pedig ez igaz, azt nem puszta szóval akarom bizonyítani, hanem a törvény szövegével. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! bal felöl.) A 14. §., a melyet a kormány a czimbe bevett, azt állapítja meg, hogy az ujonczjutalék milyen legyen ugy a hadseregben, mint a honvédségnél, valamint azt is, hogy az előbbi pontban megállapított ujonczlétszám tiz évre érvényes, tehát ez volt megújítandó. Ezzel tetszett