Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

370. országos ülés 1904- január 8-án, pénteken. 167 Éa tehát azon reményben, hogy ha most nem is sikerül, de eljő az idő, hogy sikerülni fog mindezen jogok visszaszerzése és az 1867. évi törvényeknek igazi alapra való visszaállítása, a mi ellen önök most oly makacsul" küzdenek, ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés balfelöl) Elnök: A zárszó megilleti Rakovszky István képviselő urat. (Nincs itt!) Továbbá Okolicsányi László képviselő urat. Okolicsányi Lászlő: Csak röviden kivánok válaszolni azokra, a miket a t. előadó ur az általam benyújtott elleninditványnyal szemben felhozott és vele szemben ismételni azt a kérésemet, hogy a törvényjavaslat czime helyett a Szederkényi Nándor t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot méltóztassék elfogadni, és csak annak elvetése esetére ajánlom a magam határozati javaslatát elfogadásra. Mind a két határozati javaslat a »közös hadsereg« czira ellen irányul. Ezzel szemben a t. előadó urrnai felszólalásában egyetlenegy olyan szempontot sem tudott felhozni, a mely plauzibilissé tette volna a »közös hadsereg« kifejezés jogosultságát. Azt mondja az előadó ur, hogy az a kifejezés benne vaD a törvényben. Hiszen én már tegnapi beszédemben elismertem ezt, de viszont rámutattam arra, hogy miképen került bele ez a kifejezés első alkalommal a törvénybe, és rámutattam arra is, hogy az ellenzék részéről e kifejezés ellen tiltakozás történik. Azt is mondja a t. előadó ur, hogy én súlyos mulasztással vádolom az ellenzéket, mert ezt a kifejezést bele hagyta jutni a törvénybe. Én már tegnap rámutattam Madarász József képviselőtársam tiltakozó felszólalására, tán más alkalommal még több felszólalást is fogok idézni a ház naplójából arra nézve, hogy valahányszor ez a kifejezés használtatott, az ellenzék részérői mindig tiltakozott valaki ellene. Lehet, hogy az ellenzék abban az időben nem teljesitette kötelességét olyan értelemben, hogy obstrukczióval akasztotta volna meg annak törvénynyé válását, de az önök felfogása szerint az ellenzéknek a feladata csak az volna, hogy tiltakozzék és eszméit fentartsa, azután pedig hagyja önöket, hogy megszavazzanak mindent, akár helyes, akár helytelen az. Ha akkor az ellenzék nem tette meg azt, a mi az én nézetem szerint akkor is kötelessége lett volna, bár talán az akkori viszonyok nem indikálták, talán nem voltak kedvezők ilyen rendkívüli ellentáliás kifejtésére, de én saját lelkiismeretemet megnyugtatom azzal, hogy most megteszem azt, a mi tőlem telik. (Helyeslés a szélsöbaloldalon) De, engedelmet kérek, t. ház, akkor, a mikor én tegnapi felszólalásomban egy bizonyos lanyha ellenőrzést hoztam fel annak okául, hogy ez a »közös hadsereg« kifejezés belecsúszott a törvénybe, éreztem azt, hogy ezzel vádolok, és épen az azok iránt való tisztelet, a kiket vádolni kénytelen voltam és kénytelen vagyok, indított engem arra, hogy kerestem ennek a magyarázatát, hogy ugy mondjam, az enyhítő körülményeket is ehhez a vádhoz. (Derültség a baloldalon.) És megtaláltam azokat abban, hogy ez a kifejezés először mint vulgáris kifejezés szokásba jött ós megengedem, hogy a törvényhozás akkorában nem is találta azt még olyan veszélyesnek, nem gondolta végig annak következményeit, a melyek abból később kimagyarázhatok lesznek, s nem látott talán benne tendencziát, a melyet pedig ma már mindenkinek látnia kell; mert hiszen másképen nem tudnám megmagyarázni azt, hogy miért ragaszkodnak ehhez a kifejezéshez olyan szivósan, és miért nem akarják elfogadni azt a kifejezést, a melyet a magyar törvényhozás használt 1868-tól 1874-ig. Csak nem akarja az előadó ur azt állítani, hogy Deák Ferencz nem tudta volna megtalálni a helyes kifejezést? Hát az akkori törvényhozás meg tudta választani azokat a kifejezéseket, a melyeket helyeseknek tartott. Deák Ferencznek semminemű munkájában, vagy beszédében, az ő idejében alkotott törvényekben sehol ez a kifejezés, hogy »közös hadsereg«, elő nem fordult. A mint tegnap reámutattam, az ő halála után rövid idő múlva alkotott első törvény, az 1870 : LI. t.-cz. volt az első, a mely ezt a kifejezést használta. A másik argumentum, a melyet a t. előadó ur felhozott, az meg már igazán olyan, hogy, bocsánatot kérek, de alig tudom komolyan venni. Mert ugy okoskodni: hogy ha van közös hadügyminisztérium, akkor kell lenni közös hadügynek is, hát engedelmet kérek, erre én azzal felelek, hogy hiszen van nálunk közös államfő is, de azért közös állam még sincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez végre egészen más dolog. A közös hadügyminiszter vezetése alatt igen jól el tudom én képzelni és elképzelte az 1867-iki törvényhozás is a két hadsereget. Münnich Aurél előadó: Van közös hadügy, közös külügy és ezekre vonatkozó közös pénzügy ! B. Kaas Ivor: Közös uralkodó is van, de közös áliam nincs! Közös fejedelem van, de nem közös állam! (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Okolicsányi Lászlő: Az 1867-iki kiegyezés közös kormányt alkotott, az igaz, de azért az egyes intézményeket nem tette közösekké! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A 67-iki kiegyezés szerint közösnek van deklarálva a hadügy, a mint azt tegnap a törvény világos és félre nem magyarázható szavaiból magyaráztam — most nincs nálam a törvény szövege - ott, a hol a törvény azt mondja, hogy a kölcsönös és közös védelemnek egyik eszköze a hadügy, ott a közös hadügyről beszél, de mindjárt utána néhány paragrafussal magyar hadseregről beszél. Tehát itt látszik . . .