Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

138 369. országos ütés 190í január 7-én, csütörtökön. a tintát, a mit én ellenem elpocsékoltak itt hetek óta azért, hogy engem befeketítsenek, azért, hogy engem elmondtak már ultramontánnak, klerikálisnak, (Derültség halfelöl.) — csak várom minden perezben, hogy mikor fognak valami jezsuita generálisnak kinevezni (Derültség balfelöl.) — ha ezt a tintát és azt az erőt mind saját védelmükre és saját hasznukra fordították volna, nem szorultak volna más felekezetű embernek védelmére és pártfogására; valamint én nem vagyok hivatva arra, hogy esetleg a zsidóságnak, a hol annyi okos, jeles és tanult ember van, én menjek a védelmére, a melynek dogmáit nem is ismerem, hanem védelmezzék magukat és engedjék meg, hogy a mi felekezetünk is, a hol annyi jeles, okos ember van, maga védelmezze meg a maga érdekeit és ne bizza azt másra. Nekem még csak az a másik megjegyzésem van erre, t. uraim, hogy én keresztény ember vagyok. Rossz keresztény volnék, ha nem tudnám azt az esetet, hogy kik kiabálták magára Jézus Krisztusra azt, hogy: feszítsd meg őt! És a mikor csakugyan sikerült azt megfeszíttetni, ő benne még akkor is a szeretet a világ iránt nyilvánult meg akkor, a midőn azt mondta azokra, a kik őt bántották, hogy •!, Uram, bocsásd meg nekik, maguk sem tudják, hogy mit cselekszenek ! Tartozom egyébként kijelenteni, hogy engem tetteimben, cselekedeteimben, sohasem irányit az, hogy az újságok és az emberek mit beszélnek. Én csakis saját lelkiismeretemet fogadom el bírónak és ez engem teljesen megnyugtat afelől, hogy pár hóna.p múlva ők fogják legjobban restelleni, hogy oly alaptalanul bántottak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: Helyet cseréltem mára Okolicsányival. Endrey Gyula jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. ház! A törvényjavaslat czimét nem fogadom el, hanem a Szederkényi Nándor t, képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz fogok járulni, (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Nem fogadom pedig el a törvényjavaslat czimét azért, mert abban egy olyan kifejezés foglaltatik, a mely a mi egész közjogunkkal, a mi törvényeinkkel merőben ellenkezik. Ez a kifejezés pedig az, hogy:»közös hadsereg«. (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon jól tudom, t. ház, és fájdalom ugy van, hogy ez a »közös hadsereg« kifejezés minálunk gyakorlatba jött. Ezt használják utón-útfélen, szóban és Írásban és így megszokottá vált — hogy ugy mondjam — ez a kifejezés, de ez a megszokottság semmit sem változtat azon a tényen, hogy ez közjogilag helytelen és a mi törvényeinknek nem felel meg. Egy ilyen kizárólag megszokottságból használt, helytelen és pongyola kifejezést nekünk egy törvényjavaslat tárgyalásánál figyelmen kívül hagyni nem szabad, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nemcsak azért, mert egy törvény sokkal fontosabb intézmény, semhogy meg lehetne engedni, hogy ilyen pongyola, ilyen vulgáris kifejezés, melyet lehet használni kávéházi diskurzusokban, magánbeszélgetésekben, belejusson akár a törvény szövegébe, akár a törvény czimébe. Ezen szemponton kívül még különösen azért érzem magam indíttatva, hogy e kifejezés ellen felszólaljak, mert a legutóbbi ülésen a t. előadó ur egészen határozottan pártját fogta ennek a helytelen kifejezésnek és hivatkozott létező törvényeinkre, a melyekben ez a kifejezés előfordul. Én tehát azt látom, hogy már mostan jogot akarnak formálni ebből, holott az csak pongyolaságból, ha szabad ezt a kifejezést használnom, hanyag ellenőrzés következtében jutott bele a mi törvénykönyvünkbe. (Mozgás yobbfelöll Én, t. ház, be fogont bizonyítani, hogy csakugyan a hanyag ellenőrzés következtében — hogy ugy mondjam — csempésztetett ez a kifejezés az egyes törvényekbe. De akárhogyan történt is ez, az az egy bizonyos, hogy törvényellenes gyakorlatnak a mi közjogunk szerint jogalkotó ereje nincs. Hivatkozhatik a t. előadó ur száz törvényre és kimutathatja, hogy az 1889. évi törvényezikkben fordul először elő ez a kifejezés, de az

/ mégis helytelen és közjogellenes marad, mert' a mi alapelveket tartalmazó törvényeink azt nemcsak nem ismerik, hanem azzal határozottan ellentétben állanak. (Ugy van! balfelöl.) Nem akarok itt azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy van-e különbség törvény és törvény között hatály vagy fontosság tekintetében ? Szóval az alaptörvény teóriáját nem akarom vitatni. Közjogunk szerint olyan alaptörvényeink, a melyek akár megváltoztatás tekintetében, akár máskülönben kivételes szempontok alá esnének, nincsenek. De vannak olyan törvényeink, a melyek közjogi alapelveket állapítanak meg és ha ezeket kifejezetten meg nem változtatjuk, akkor azokon nem történik változás az által, hogy később egyes törvényekbe, azokkal talán meg nem egyező, helytelen kifejezések a hanyag ellenőrzés következtében becsúsznak. (Ugy van! balfelöl,) Ilyen alapelveket tartalmazó törvények pl. az 1723:1—111. törvényczikkek, az 1790/1-ik évi X—XI. törvényezikkek, az 1867. évi XII. törvényezikk is- Épen ezen törvények segélyével fogom kimutatni azt, hogy ezt a kifejezést használni közjogunk szerint nem lehet, nem szabad. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hogy ez a kifejezés miképen jutott bele a mi törvénykönyvünkbe, ennek a kérdésnek kistorikumával a legutóbbi ülésen Szederkényi Nándor t. képviselőtársam egy igen tartalmas fés részletes beszédben foglalkozott. Az ő fejtegetéseihez legyen szabad még azt hozzátennem, hogy ez a kifejezés először az 1875. évi LI. törvényezikk czimében használtatott. Az addigi törvények, a melyek ujonczmegállapitásról, vagy egy-