Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

36.9. országos ülés 19&k január 7-én, csütörtökön. 139 általában véderőről szólottak, ezt a kifejezést sohasem használták. Az 1874:XLIII. törvényczikk az utolsó a mi törvénykönyvünkben, a mely még a következő czimet viseli: »A magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi tengerészeihez az 1875. évben kiállítandó ujoncz- és póttartalékjutalékok megajánlása tárgyában.« Ezen törvénymegalkotása után, a mint méltóztatnak tudni, nagy politikai átalakulások következtek, következett a fúzió, következett az országgyűlés feloszlatása, a választások és az uj képviselőháznak, minthogy a teendők rendkívül felszaporodtak, rohamos és lázas tevékenysége. Ekkor, ós pedig 1875 deczember 14-én került tárgyalás alá az a törvényjavaslat, a melyből az 1875 :LI. t.-cz. keletkezett. Ennek a javaslatnak eredeti czime nem a »közös hadsereg« kifejezését, hanem egy még rosszabb kifejezést tartalmazott: »a császári és királyi hadsereg és a magyar királyi honvédség egyéneinek katonai ellátásáról.« Ezt a czimet azután megváltoztatta a bizottság »a közös hadsereg« kifejezésre. Felemlítem azt is, hogy a bizottság néhány tagja akkor különvéleményt adott be és pedig Gáspár András, gr. Nemess Nándor, Tisza László és Várady Gábor. (Zaj. Elnök csenget.) A különvélemény arra fektette a fősúlyt, hogy a közös hadseregre és a honvédségre vonatkozólag külön-külön törvény alkottassák. A különvéleményben a »közös hadsereg« kifejezés elé mindig odateszik, hogy »ügynevezett közös hadsereg.« Ez a kifejezés tehát nem volt akczeptálva, hanem csak vulgáris kifejezés volt és rövidség okából, ugy látszik, ugy akarták kifejezni, hogy ^úgynevezett közös hadsereg.* A képviselőház plenáris ülésében egyetlen egy képviselő szólalt fel ellene, a még ma is nagy ruganyosságáról és éberségéről ismeretes Madarász József. 0 tiltakozott a »közös hadsereg* kifejezés ellen, több felszólalás azonban nem történt. De hogy milyenek lehettek akkoriban a képviselőház tárgyalásai ós hogy miképen csúszhatott be laza és hanyag ellenőrzés folytán ez a kifejezés a törvénybe, azt illusztrálja a Madarász József után felszólalt Simonyi Ernőnek beszéde, a mely igy kezdődik (olvassa) : * Méltóztassanak kissé nyugodtan visszetekinteni a lefolyt hetekre. Olyan gyorsasággal haladunk, hogy alig van a házban valaki, a ki képes volna figyelemmel kisérni azt is, hogy milyen törvényeket szavazunk meg. Éa egész őszinteséggel megvallom, hogy e törvényjavaslatot még nem is olvastam. « Ilyen viszonyok közt, a mikor, ugy látszik, az akkori képviselőház ki volt fárasztva, sürgős teendőkkel el volt árasztva, forszírozták gyorsan keresztül ezt a javaslatot, a melybe először fészkelte magát bele ez a kifejezés. Azoknak, a kik a törvénybe iktatott magyar hadsereget a mi törvénykönyvünkből és a mi közjogunkból szerették volna és talán szeretnék most is valahogy elsikkasztani, kapóra jött az, hogy egyszer benne volt ebben a törvényben ez a kifejezés, mert a legközelebbi alkalommal már hivatkozni lehetett rá, ós akkor abból az abuzusból, vagy hogy ugy mondjam: aluszékony lelkiismeret következtében, vagy talán a nagy sietségben kellő elővigyázat hiányából belecsúszott a törvénybe, abból már a legközelebbi alkalommal argumentumot csináltak és azt mondták: hiszen benne van a törvényben, és már idézték azt mint jogforrást. Ugy tettek, mint most tett a t. előadó ur is, és elmentek addig, hogy az 1889 : VI. t.-cz., a melyre a t. előadó ur hivatkozott, második szakaszában azt már konstituálja, a menynyiben a fegyveres erőt a következőleg részletezi (olvassa): »A fegyveres erőt képezik a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség stb...« Münnich Aurél előadó : Egészen világos! Okolicsányi László: Hát egészen világos, hogy ez benne van a törvényben, de ennek daczára is én azt mondom, hogy ez a kifejezés a mi közjogunkkal ellenkezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Münnich Aurél előadó: Eeifogás dolga! Okolicsányi László: A kik azt állítják, hogy van közös hadsereg, ezzel az állításukkal impliczite mit mondanak? Azt mondják, hogy Magyarország állami szuverenitása nem teljes. De akkor ne beszéljenek nekem független, önálló magyar államról, hogyha annak még csak saját magyar hadserege sincs. Miféle szuverenitás az, a mely még a hadsereget is nélkülözi? Akkor hiábavaló, t. ház, felháborodni a Chlopy-fóle hadiparancs felett, akkor hiábavaló itt erélyes, hangzatos frázisokkal visszautasítani a Körber támadásait, hogyha mi magunk a mi hadseregünket közösnek nevezzük. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Azok a törvények, a melyeket az előbb, beszédem bevezetésében, mint alapelveket tartalmazó, illetőleg megállapító törvényeket említettem, nemcsak hogy serami támpontot nem nyújtanak ezen kifejezés használatára, hanem azzal határozottan ellenkeznek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Én nem akarok most arról a politikai álláspontról beszélni, a melyet én és elvbarátaim elfoglalunk; az önálló nemzeti hadsereg eszméjét teljesen eliminálom beszédemből és törekszem teljesen az 1867 : XII. t.-cz. alapjára állani és ebből a törvényczikkből kimutatni azt, hogy a »közös hadsereg« kifejezésnek a mi közjogunkban semmi jogosultsága nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Az 1867 : XII. t.-cz. tökéletesen az u. n.— megint ezt a kifejezést használom — pragmatika szankeziót fogadja el kiindulási alapul, vagyis az 1723. évi I., II. és III. t.-czikket. Münnich Aurél előadó: Az is »úgynevezett« ? Okolicsányi László: A pragmatika szankezió igenis »ugynevezeít« ! Barta Ödön: Az már csakugyan »ugynevezett« ! 18*