Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

369. országos ülés i90í január 7-én, csütörtökön. 137 Bátor vagyok határozati javaslatot beter­jeszteni, mely ekként szól: » Határozati javaslat. Utasítsa a képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy terjeszszen be sürgősen egy pontos kimu­tatást, melyből kitűnik, hogy hány magyar lé­pett önkéntesen be a közÖ3 hadsereg és a hadi tengerészet, valamint a m. kir. honvédséghez (Helyeslés balfelöl.) az 1882., 1881. és 1880. években született állitáskötelesek korosztályaiból 1903. márczius hó 1-étől 1903. deczember 31-ig? Mindaddig, mig ezen kimutatás beterjesztve nincs, a képviselőház a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslat tárgyalását felfüggeszti.« (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Ha a t. honvédelmi mi­niszter ur, a kinek ezen kimutatás rendelkezé­sére kell hogy álljon, ezt beterjesztette, akkor könnyen lehet ezen a bajon segíteni az által, hogy az illető szakaszhoz fogunk egy módosítást indítványozni, mely ki fogja mondani, hogy ezen ujonozok leszámittassanak az ujonczjutalékból és akkor a rendesen megállapított ujonczlétszá­mot fogjuk elérni. Én azt hiszem, ezen határo­zati javaslat nem hátráltatja a tárgyalást leg­kevésbbé sem, azt hiszem, hogy ez egy égető országos érdek, s remélem, hogy ezen tárgyila­gos határozati javaslatnak intenczióit nemcsak az ellenzék fogja megvédeni teljes erővel, ha­nem a t. túloldal is istápolni fogja. (Élénk he­lyeslés balfelöl.) Szőts Pál jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! A deczember 14-én tartott beszédemnek nem egy passzusának, ha­nem egy szavának az elferditéséről van szó, a mit nem helyesen és nem ugy értelmeztek, mint a hogy én akartam. Ennélfogva arra kérem a t. házat, legyen kegyes megengedni soronkivül, hogy én ennek a helyreigazítása és megmagya­rázása végett személyes kérdésben szót emel­hessek. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Kénytelen vagyok beszé­demnek azt a részét felolvasni, a mi kifogás alá esik (olvassa): » Ugyanazok az újságok, mert a mostani miniszterelnök kálvinista és liberális, ócsárolnak bennünket, a kik eddig dicsértek, ezt értem alatta, és akadt egy magyar lap, a mely csupa élősdiségből, haszonlesésből bolonddá tartja az együgyű kálvinista papságot.* Hát, t. ház, elismerem, hogy a szó maga: »együgyü« nem volt korrekt és nem volt helyes, és azt ezennel vissza is vonom, mert jobban megfelelt volna és alkalmasabb is lett volna a »jóhiszemű« ki­fejezés, a mi alatt azt a becsületes, egyszerű viszonyok közt élő, jóhiszemű kálvinista pap­ságot értettem. Ez volt az én intenczióm. A mit én magáról a lapról mondtam, azt én most is fentartom, sőt megtoldhatnám egy másik nagy tulajdonsággal, a mit eddig nem ismertem, hogy hazudni gyönyörűen tud. (Derültség balfelöl.) Ezt a másik részét, a mit mondottam, ezért... Elnök: Nem értem a szónok urat és nem tudom, hogy az előbb mit mondott. KÉTVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. Uray Imre: Elnök ur, semmi olyat nem mondok, a mi kifogás alá esik. Elnök: De nem értem. Uray Imre: E miatt tendencziózusan nap­ról-napra olyan vádak emeltetnek ellenem, a melyekre, megvallva az igazat, én, a ki ennek a háznak régi tagja vagyok, nagyon sok jó ba­ráttal dicsekedhetem. (Éljenzés bálfelöl.) szé­gyenlenék is válaszolni. A mint olvasom sok helyütt, hogy száz aranyat egy poloskáért, én ezer aranyat adok annak az embernek, a ki egész politikai multamban csak egy pontot talál olyant, a mi énrám árnyat vethetne, hogy az ne hazafias, ne igaz és ne becsületes volna akár politikailag, akár pedig magánéletemben. (Ugy van! balfelöl.) De meg vagyok támadva mint egyház­megyei gondnok is . . , B. Kaas Ivor: Képviselőházban mondott sza­vaiért ! Uray Imre: ... itt mondott beszédemért, a hol nem vagyok sem egyházmegyei gondnok, sem semmi más a világon, mint képviselő, a hol sem kálvinista nem lehet senki, sem katholikus nem lehet senki, sem zsidó nem lehet senki, (Ugy van! balfelöl.) itt csak igaz és becsületes hazafi lehet mindenki. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én itt nem mint egyházmegyei gond­nok, hanem mint képviselő beszéltem és engem az én hitemben, meggyőződésem nyilvánításában semmiféle állásom, semmiféle^ lapnak inzultusai akadályozni nem fognak, (Élénk helyeslés bal­felöl.) En mint egyházmegyei gondnok abból az állásból kifolyólag nem arra vagyok hivatva, hogy a bajokat, a sebeket, a hibákat takargas­sam, legyezgessem, hanem annak az állásnak az a kötelessége, hogy azokat gyógyítsam. Én akkor azokat az urakat jóakarólag figyelmeztettem, Miután minden állás, minden megtiszteltetés már a régi időkben is azzal járt, hogy a vezé­rek mindig dombokon sátoroztak és a dom­bokra tették át a sátrakat és onnan vezényel­tek, hogy az ellenséget is jobban lássák, de a maguk embereire is jobban figyelhessenek, én abból az állásból kifolyólag is, ha hibát látok akár az ellenségeimnél, akár a magam emberei­nél; kell, hogy ott rögtön intézkedhessem. Láttam ennek a lapnak, a meljlyeL foglal­kozni nem is akarok, a működését, kötelességem volt tehát őket figyelmeztetni. Már most mi áll elő? Vagy megfogadják a figyelmeztetést, vagy nem. Ha megfogadják, jó, ha nem, arról nem tehetek. A töröknek van egy példabeszéde, a mely azt mondja: a kit egyszer fel lehet ültetni vagy bolonddá lehet tartani, az annak a jele, hogy az illető igen tisztességes és nagyon is becsületes ember; de a kit ugyanaz az ember másodszor is bolonddá tud tartani, annak a czimét én már nem mondom ki, azt alkalmazza ő maga magára. (Derültség bal/elöl.) Nekem még csak az a megjegyzésem van, hogy ha egy felekezetet védelmezni kell, ha azt 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom