Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

369. országos ülés i90í január 7-én, csütörtökön. 137 Bátor vagyok határozati javaslatot beterjeszteni, mely ekként szól: » Határozati javaslat. Utasítsa a képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy terjeszszen be sürgősen egy pontos kimutatást, melyből kitűnik, hogy hány magyar lépett önkéntesen be a közÖ3 hadsereg és a hadi tengerészet, valamint a m. kir. honvédséghez (Helyeslés balfelöl.) az 1882., 1881. és 1880. években született állitáskötelesek korosztályaiból 1903. márczius hó 1-étől 1903. deczember 31-ig? Mindaddig, mig ezen kimutatás beterjesztve nincs, a képviselőház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tárgyalását felfüggeszti.« (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Ha a t. honvédelmi miniszter ur, a kinek ezen kimutatás rendelkezésére kell hogy álljon, ezt beterjesztette, akkor könnyen lehet ezen a bajon segíteni az által, hogy az illető szakaszhoz fogunk egy módosítást indítványozni, mely ki fogja mondani, hogy ezen ujonozok leszámittassanak az ujonczjutalékból és akkor a rendesen megállapított ujonczlétszámot fogjuk elérni. Én azt hiszem, ezen határozati javaslat nem hátráltatja a tárgyalást legkevésbbé sem, azt hiszem, hogy ez egy égető országos érdek, s remélem, hogy ezen tárgyilagos határozati javaslatnak intenczióit nemcsak az ellenzék fogja megvédeni teljes erővel, hanem a t. túloldal is istápolni fogja. (Élénk helyeslés balfelöl.) Szőts Pál jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! A deczember 14-én tartott beszédemnek nem egy passzusának, hanem egy szavának az elferditéséről van szó, a mit nem helyesen és nem ugy értelmeztek, mint a hogy én akartam. Ennélfogva arra kérem a t. házat, legyen kegyes megengedni soronkivül, hogy én ennek a helyreigazítása és megmagyarázása végett személyes kérdésben szót emelhessek. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Kénytelen vagyok beszédemnek azt a részét felolvasni, a mi kifogás alá esik (olvassa): » Ugyanazok az újságok, mert a mostani miniszterelnök kálvinista és liberális, ócsárolnak bennünket, a kik eddig dicsértek, ezt értem alatta, és akadt egy magyar lap, a mely csupa élősdiségből, haszonlesésből bolonddá tartja az együgyű kálvinista papságot.* Hát, t. ház, elismerem, hogy a szó maga: »együgyü« nem volt korrekt és nem volt helyes, és azt ezennel vissza is vonom, mert jobban megfelelt volna és alkalmasabb is lett volna a »jóhiszemű« kifejezés, a mi alatt azt a becsületes, egyszerű viszonyok közt élő, jóhiszemű kálvinista papságot értettem. Ez volt az én intenczióm. A mit én magáról a lapról mondtam, azt én most is fentartom, sőt megtoldhatnám egy másik nagy tulajdonsággal, a mit eddig nem ismertem, hogy hazudni gyönyörűen tud. (Derültség balfelöl.) Ezt a másik részét, a mit mondottam, ezért... Elnök: Nem értem a szónok urat és nem tudom, hogy az előbb mit mondott. KÉTVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. Uray Imre: Elnök ur, semmi olyat nem mondok, a mi kifogás alá esik. Elnök: De nem értem. Uray Imre: E miatt tendencziózusan napról-napra olyan vádak emeltetnek ellenem, a melyekre, megvallva az igazat, én, a ki ennek a háznak régi tagja vagyok, nagyon sok jó baráttal dicsekedhetem. (Éljenzés bálfelöl.) szégyenlenék is válaszolni. A mint olvasom sok helyütt, hogy száz aranyat egy poloskáért, én ezer aranyat adok annak az embernek, a ki egész politikai multamban csak egy pontot talál olyant, a mi énrám árnyat vethetne, hogy az ne hazafias, ne igaz és ne becsületes volna akár politikailag, akár pedig magánéletemben. (Ugy van! balfelöl.) De meg vagyok támadva mint egyházmegyei gondnok is . . , B. Kaas Ivor: Képviselőházban mondott szavaiért ! Uray Imre: ... itt mondott beszédemért, a hol nem vagyok sem egyházmegyei gondnok, sem semmi más a világon, mint képviselő, a hol sem kálvinista nem lehet senki, sem katholikus nem lehet senki, sem zsidó nem lehet senki, (Ugy van! balfelöl.) itt csak igaz és becsületes hazafi lehet mindenki. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én itt nem mint egyházmegyei gondnok, hanem mint képviselő beszéltem és engem az én hitemben, meggyőződésem nyilvánításában semmiféle állásom, semmiféle^ lapnak inzultusai akadályozni nem fognak, (Élénk helyeslés balfelöl.) En mint egyházmegyei gondnok abból az állásból kifolyólag nem arra vagyok hivatva, hogy a bajokat, a sebeket, a hibákat takargassam, legyezgessem, hanem annak az állásnak az a kötelessége, hogy azokat gyógyítsam. Én akkor azokat az urakat jóakarólag figyelmeztettem, Miután minden állás, minden megtiszteltetés már a régi időkben is azzal járt, hogy a vezérek mindig dombokon sátoroztak és a dombokra tették át a sátrakat és onnan vezényeltek, hogy az ellenséget is jobban lássák, de a maguk embereire is jobban figyelhessenek, én abból az állásból kifolyólag is, ha hibát látok akár az ellenségeimnél, akár a magam embereinél; kell, hogy ott rögtön intézkedhessem. Láttam ennek a lapnak, a meljlyeL foglalkozni nem is akarok, a működését, kötelességem volt tehát őket figyelmeztetni. Már most mi áll elő? Vagy megfogadják a figyelmeztetést, vagy nem. Ha megfogadják, jó, ha nem, arról nem tehetek. A töröknek van egy példabeszéde, a mely azt mondja: a kit egyszer fel lehet ültetni vagy bolonddá lehet tartani, az annak a jele, hogy az illető igen tisztességes és nagyon is becsületes ember; de a kit ugyanaz az ember másodszor is bolonddá tud tartani, annak a czimét én már nem mondom ki, azt alkalmazza ő maga magára. (Derültség bal/elöl.) Nekem még csak az a megjegyzésem van, hogy ha egy felekezetet védelmezni kell, ha azt 18