Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-368

368. országos ülés 1904 január 5-én, kedden. 121 czim, a melyet én most indítványozok, tulajdonképen nem az én találmányom. Holló Lajos: Közjogi múltja van! Szederkényi Nándor: Azt a czimet az ujonczokra vonatkozó törvényjavaslatok élére az 1869. év után egész 1875-ig fennálló akkori balközép kiválóbb emberei indítványozták és védelmezték körömszakadtáig, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ugyanígy, mint 1871-ben, 1872-ben, 1873ban, 1874-ben, még 1875-ben is mindig Várady Gábor képviselő állott fel, midőn a tárgyalás során a törvényjavaslat cziméhez jutottak, és indítványozta folytonosan a magyar badsereg czimének betételét és felvételét. Ellenmondások ez ellen történtek akkor is; Tisza Kálmán akkor, mint annak a pártnak a vezére, minden évben — kivéve az 1874-ik évet, a mely már egy kissé ominózus év — ugyanazon modorban és ugyanazon terjedelemben, a mint azt 1869ben tette, a magyar hadseregre vonatkozó véleményét, felfogását magának megfogalmazta, végig, egész 1874-ig minden évben a ezimnél megújította, a czimet Várady Gábor ajánlata folytán elfogadta, azt ajánlotta és barátaival és elvtársaival mindig a szerint szavazták meg, bogy a czim a magyar hadseregről szóljon, nem pedig magyar sorhadi csapatokról. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Tehát nem az én találmányom ez a czim, a mint mondám, mert ezt ezen nagytekintélyű férfiak, a kik, gondolom, talán önök előtt is igen nagy tiszteletben állanak, óhajtották és ha a későbbi véleményeikre, mint akkor még élőkre adtak valamit, nem tételezhetem fel, hogy azon férfiak Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán véleménye tekintetében, a melyet most a czimre nézve itt előadtam, más nézetben lennének és azt nem helyeselnék. Akkor Tisza Kálmán ezt pártja elébe terjesztette, a házban indítványozta és azért küzdött is. De mi -történt azután? 1874-ben már a ezimnél megszűnt a nagy vita, — mert addig minden évben nagy viták voltak, napokig tartó viták a czim felett — csak egyszerű indítvány történt, Várady Gábor indítványozta, azután feleltek rá valamit, azután megszavazták, Várady indítványát elvetették, és így az 1875-iki ujonczjutaléki törvényben is a czim még mindig az, hogy: »magyar sorhadi csapatok részére megajánlandó ujonczok.« Akkor bekövetkezett az u. n. Pál-fordulása 1874-ben. (Halljuk! Halljuk!) T. i. a vélemény akként formálódott ki, hogy Tisza Kálmán barátaival jónak látta a fúziót megcsinálni; és itt jön a jellemző dolog a törvényjavaslat czimére nézve. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A mint megtörtént a fúzió és Tisza Kálmán előbb belügyminiszter, majd miniszterelnök lett, az ujonczjutaléki törvény czime egyszerre más alakulatot kapott. Nem azt a czimet tűzték ki, a melyet Tisza Kálmán 5—6 éven keresztül igazán heroikus küzdelemmel védelmezett, nem I KÉPVH. SAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. a magyar hadsereg czimet tűzték ki, hanem egy olyan czimet, a melyben csak a törvényekre hivatkoznak, mint a mostani törvény, hogy azon »törvények alapján megszavazandó ujonczokról.« És ezzel a czimvita épen e képviselőházban egyelőre megszűnt, mert azt mondották, hogy ezen törvényjavaslat cziménél csak a törvényekre való hivatkozást kimondani annyit tenne, mint a fennálló és hivatkozott törvény lényegét tenni oda czimnek. Mivel hivatkozás történik az 1867 : XII. törvényezikkre is, ennélfogva tehát a ki akarja, beleértheti azt is, hogy a czim »A magyar hadsereg részére megszavazandó ujonczjutaléki Ezzel a körmönfont okoskodással azután az ujonczjutalékra vonatkozó törvényjavaslat czime megmaradt mindig a törvényre való utalással épen olyannak, a minő most. Mindenki azt várta volna, hogy 1874 után, a midőn már azok kerültek felszínre és kormányra, a kik öt-hat éven át olyan kitartóan küzdöttek a ómagyar hadsereg« czimért, végre már egyszer meg fogják ezt teremteni és a nemzetet megvigasztalják ezzel, a mivel az meg is vigasztalódott volna, mert a midőn egyszer, a mint már említettem, a központi bizottságban többséghez jutott a »magyar hadsereg« czimre vonatkozó nézet, akkor Ivánka Imre képviselő, a ki a balközépnek tagja volt, azt mondotta, hogy »még olyan örömmel életében sohasem szavazott meg törvényt, mint azt, a mely most előttük fekszik« s a melynek czime volt: »A magyar hadsereg részére megszavazandó ujonczjutaléki (Mozgái a jobboldalon. Halljuk! balfelöl.) Tudom én azt, hogy ma már nem érdekes dolog a törvényről beszélni; nem érdekes dolog, hory az ember egy kissé rámutogasson a múltra, a midőn másképen beszéltek, mint a hogyan most cselekszenek. Nem érdekes, mert a konklúzió természetesen ugyanaz, a mi önöknek meglehetősen kellemetlen lesz, hogy ime önök követték Tisza Kálmánt 15 esztendei kormányzása alatt, (Ugy van! balfelöl.) de nem követték azon elveiben, a melyeket ő a magyar hadseregre nézve hat esztendeig mint ellenzéki férfiú hirdetett. Ezek természetesen mind nem kellemes és nem érdekes dolgok, de én ezeknek felsorolásával kötelességemet teljesítem, mert azt akarom bebizonyítani, hogy az a czim, a melyet én indítványozok, megfelel a törvény kívánalmainak : hogy nem én találtam ezt most ki, hanem ennek történelmi alapja is van. (Ugy van! balfelől.) Ha a t. miniszterelnök ur újévi beszédében rámutatott a távolabbi multakra, én is rámutatok a távolabbi múltra, a melyből önök tanulhatnak és a mely szerint, ha önök teljesitik kötelességeiket, akkor itt ez országban béke lészen és én is azt fogom mondani, a mit Ivánka Imre mondott, a midőn »A magyar hadsereg« czimü törvényjavaslat előtte feküdt, hogy a legörömestebb szavaznám meg és bolI dog volnék, ha megszavazhatnám a magyar is