Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-368

122 3b8. országos ütés Í9öí január 5-én, kedden. hadsereg részére az ujonczokat, s az ujonczmenDyiséget, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugron Gábor: Többet is adnánk! Szederkényi Nándor: A czim tehát a törvényre való hivatkozással egészen átalakíttatott és most hogy hangzik a czim? (olvassa): »Az 1889 : VI. t.-cz. 14., valamint 1890. évi V. t.-cz. 3. szakasza rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujon czj utal ék mennyiségének stb. fen tartásáról.« Ez a czim nem felel meg az 1867-iki törvény szellemének és rendelkezéseinek, mert az 1867 : XII. törvényczikk az ujonczjutalék megszavazására nézve egyenesen kijelenti, hogy az a magyar hadsereg részére szavaztassák meg és hogy csak a magyar hadsereg részére lehet azt megszavazni. (Igaz! a baloldalon.) Ha tehát ez igy van, akkor itt az a beszúrás, hogy »a közös hadsereg részére« nem felel meg az 1867 : XII. t.-cz.-nek. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Holló Lajos: Nem törvényes czim! Szederkényi Nándor: Ha önök az 1867-iki törvény hivei, ha önök annak alapján állanak, akkor vissza kell tórniök erre a magyarázatra is, mert ez felel meg az 1867: XII. t.-cz. valódi értelmének, a mint azt most oly nagy tekintélyű férfiak, mint Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán, b. Simonyi Lajos és a többiek nézeteivel igazoltam. Én tehát ezt a czimet semmi szín alatt nem fogadom el (Helyeslés a baloldalon.) és kérem a t. házat is, hogy azt ne fogadja el. Nincs is rá szükség. A czim ily szövegezése, bár tudom, hogy már bevett szokás, nem alapul névleges gyakorlaton, mert, a mint szerencsém volt kimutatni, 1867-ig nem volt ez a czim, hanem a czim egyszerűen az volt: a sorhadi csapatokhoz ajánlandó ujonczok. Ha tehát önök mégis egy világos és a tárgyat igazán megjelölő czimet akarnak használni, a minőnek lennie kell, ha bizonyos történeti hűséghez akarnak ragaszkodni, legfeljebb ezt a czimet használhatják, hogy: »a sorhadi csapatokhoz megajánlandó ujonczok«. (Felkiáltások a baloldalon: Magyar!) Persze, benne van : »a magyar sorhadí csapatokhoz « Itt látom az igyekezetet, hogy ugy fejezzem ki magamat, a tendencziát, a mely oda terjed,' hogy a törvényben valahogyan elő ne forduljon ez a kitétel: magyar sorhadi csapatok. Ezt kellett elsikkasztani és a törvényre való hivatkozást azért kellett behozni, hogy a magyar szó elveszszen. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Arról, hogy a magyar hadsereget hozták volna be a szövegbe, arról szó sem lehet. (Mozgás a baloldalon.) De ha ezt nem akarják, szíveskedjenek legalább a »magyar« szót bevenni a törvényjavaslat czimébe. Hiszen ez csak nem valami nagy dolog. Másrészt ez némi vigasztalást ós reménysugarat adna, hogy mégis a »magyar« szót az ujonczjutiléki törvényből nem akarják végleg kiirtani, a mint most ki van irtva. Az, hogy »a közös« szó ide beszúratott, tudjuk, hogy az 1889-iki védrendszeri törvényen alapszik, annak a révén került be. De a védrendszeri törvény magyarázza azt, hogy mily értelme van a »közös« kifejezésnek. Itt ez nem szükséges. Vagy hagyják ki, vagy tegyék be a »közös« szó helyett a »magyar« szót, mert a »közös« szó itt egyenesen az 1867-iki törvény betűjébe és szellemébe ütközik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Bemutattam, hogy a képviselőház hagyományos régi felfogása szerint ezen czim épen nem illeti meg az ujonczjutalékról szóló törvényt. A legrégibb évek czimei, a melyek még közel voltak a 67-es törvények alkotásához, mindig megtartották a »magyar csapatok« nevet. Ez sem elégítette ki Tisza Kálmánt és barátait, az akkori balközépeseket, mert ők magyar hadsereg részére kívánták az ujonczjutalékot megszavazni. Én tehát indítványomat azon kéréssel nyújtom be, méltóztassék ezt megszívlelni és legalább a törvényjavaslat cziménél megmutatni, hogy a 67-es törvényekhez hűek akarunk maradni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én és barátaim a 67-es törvényeknek nem vagyunk barátai, mi azokat megváltoztatni akarjuk, de azon felfogásban, hogy mig az 1867 : XII. t.-cz. áll és meg nem változtattatik, az törvény erejével bír, és ha törvény, azt meg is kell tartani. Ha mi felszólalunk és sürgetjük a törvény megtartását, önöknek annál inkább kötelességükben áll ez, és valóban nem reánk, hanem önökre fog hárulni a felelőség, ha majd — adja Isten mielőbb, — a 67-es törvény felbomlik, hogy az önök makacssága volt az, a mely azt a törvényt, annak sem értelmét, sem betűjét meg nem tartva, végkép lejáratta. Ajánlom indítványomat a t. képviselőháznak elfogadás végett. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Az előadó ur kíván nyilatkozni. Münnich Aurél előadó: T. ház! E helyről mindenekelőtt kötelességem egy nagy tévedést helyreigazítani, a melybe az előttem szólt képviselőtársam esett. O ugyanis kimagyarázni igyekszik, hogy a jelen törvényjavaslatnak czime honnan származik és hogy az teljesen rossz. Hát, t. képviselőház, itt rejlik a nagy tévedés, mert 1870-től 1876-ig igenis ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslatok lettek tárgyalva . . . Szederkényi Nándor: Mindegy az! Münnich Aurél előadó: Nem mindegy biz az. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt nagyon könnyű mondani. (Zaj balfelöl.) Bocsánatot kérek, tessék kihallgatni. Persze nem tetszik, mikor megczáfolja önöket az ember, hanem nagy hangon vádakat szórni ellenünk, az nagyon tetszik. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem: 1870-től 1876-ig nem ezen, hanem évről-évre az ujonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat volt tárgyalva. Ez a törvényjavaslat, a mely jelenleg előtünk fekszik és