Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

6 3bí. országos ülés Í9ÖB deczember 28-í5n, hétfőn. és a törvényczikkely alkotásának csak azon részében nyugszanak meg, a mely a szabad adakozók neveinek törvénybe iktatásáról szól.« De nem kell azt hinni, hogy a Rendek azután ennél a határozatnál megmaradtak. Az 1839—40. országgyűlésen rögtön újból elővették a magyar akadémia kérdését, és 1840. május 4-iki ülésükből már újból feliratot intéznek. (Olvassa): »Nem titkolhatjuk el abból eredő fájdalmunkat, — igy szól a hivatkozott felirat — »hogy ezen nemzet által 32 évek óta forrón óhajtott intézménynél, a melynek létrehozásához számos hazafiak nagylelkű adakozással járulnak, egyedül az 1835. évi április 30-ikán érkezett királyi válasz volt az, a mely a nemzetnek mind azt, hogy gyermekeinek ezen katonai intézetbeni nevelési rendszerének megállapításába, és ennek mikénti kezelésébe a törvényhozás utján befolyása lehessen, mind pedig azt. hogy ezen nemzeti intézetben a tudományok nemzeti nyelven taníttassanak, megtagadván, az ország rendéit oly elszomorító körülmények közé hozta, hogy inkább e részben tett ajánlásukat visszavonták. Most újból megteszik ajánlásukat, mert egyedül azt akarják, hogy az 1808-ik évi országgyűlés által kidolgozott nevelési rendszer a jelen időhöz képest ozélirányosan vältoztattassék és tökéletesittessék, és hogy ezen nemzeti intézetben a tudományok ne idegen, hanem nemzeti nyelven taníttassanak, a minek megtagadására a magyar tanítók és könyvek hiánya többé okul nem szolgálhat«. Mert az 1832—36. országgyűlésen ez a királyi leirat főleg azt hangoztatta, hogy sem magyar könyvek, sem magyar tanárok nem léteznek, ép ugy, mint most. Most is azoi gondolkoznak, hogy hol vegyenek magyar könyveket és magyar tanárokat. Ezen feliratra akkor válasz nem érkezett, de a Rendek nem vették le a kérdést a napirendről: az 1843 —44-iki országgyűlésen újra elővették a LudovikaAkadómia kérdését és a többek között a következőket adták elő egy feliratukban, mely 1840. Julius 5-én kelt. (Olvassa): * Törvényes jogainkhoz és nemzetiségünk szent ügyéhez hiven ragaszkodva, azt kívánjuk, hogy egyrészről ugyanaz az intézetbeni nevelési rendszer, a mely már az 1808-ik esztendőben is országgyülésileg dolgoztatott ki, a jelen idők körülményeihez czélirányosan vältoztattassék és tökéletesittessék, másrészről pedig ezen nemzeti intézetben a tudományok ne idegen, hanem nemzeti nyelven taníttassanak.« íme, az 1843—44-ik országgyűlésen sem ejtették el a Rendek a kérdést; újra elővették, ragaszkodtak ahhoz, de ezen felterjesztésre sem jött válasz; hallgatással mellőztetett, és igy a Ludovika akkorában ezen okból nem nyittathatott meg. Tehát ezzel be van bizonyítva az, hogy a Karok és Rendek a magyar katonai nevelésre vonatkozólag jogos követelésüket folytonosan fentartották, annak minden országgyűlésen kifejezést adtak, tehát az, hogy ők ezt a napirendről levették volna, a ténybeli történeti igazságnak nem felel meg. (Ugy van! Ugy van' a baloldalon.) A t. miniszterelnök ur a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozólag ugy magyarázta a Karok és Rendek működésének történetét, hogy erre nézve is azután kivánataikat levették a napirendről, sajnálattal megnyugodtak abban, hogy ez keresztül nem mehet. Kötelességem beigazolni, hogy ez sem áll, mert a Karok és Rendek sohasem nyugodtak ebbe bele és sohasem vették ezt le a napirendről. Az 1843—44-iki országgyűlés bezárásáig ahhoz mindig ragaszkodtak, mindig követelték és^ annak mindig iparkodtak érvényt szerezni. És'e tekintetben az eredeti okmányokból (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) tartozom ezt megismertetni, hogy mindenki utánanézhessen, hogy a mit én itt bizonyítok, az mind itt foglaltatik ezekben a foliánsokban. Nem megyek nagyon messzire, csak a legutóbbi országgyűlésekre hivatkozom és az 1802-ben vagy 1807-ben történtekre nem terjeszkedem ki. Az 1832 —36-iki országgyűlés részleteit sem fogom ismertetni, midőn a Karok és Rendek, ráutalva arra, hogy az örökösödési háborúig magyar volt a magyar hadseregeknek és ezredeknek vezényleti nyelve, követelték tehát, hogy az örökösödési háborúig fennállotttörvényes uzus szerint a magyar ezredekben a vezényleti és szolgálati nyelv magyar legyen. Erre alapitották, tehát törvényre, törvényes uzusra alapitották a Karok és Rendek ezen követeléseiket. A miniszterelnök ur azt mondja, hogy nem törvényre hivatkoztak, hanem csak de lege ferenda volt szó. vagyis törvényalkotásról. Tehát ugy tűnik ki, mintha ez egy ujabb jognak a konstruálása lett volna; holott ez nem egy ujabb jog, hanem egy régi jog. Nem tekintek vissza a régi századokra, hanem csak az 1832 — 35-iki országgyűlésre hivatkozom, a mely maga kimondja, hogy mire bazirozza a követelését. Arra t. i., hogy ugy történjék és ugy legyen, mint volt az örökösödési háborúk előtt. Mert tudjuk azt, hogy az örökösödési háború után, Mária Terézia uralkodásának végszakában és a rákövetkező József korszakában törtetett be ide Magyarországba a germanizálási rendszer és konstruáltatott az öpszbirodalom I azon eszméje és azon alakja, mely ma is a chlopyi j hadiparancsban nyert kifejezést. Tehát a két utolsó országgyűlés adataira hivatkozom annak bizonyítására, hogy a Rendek a legutolsó pillanatig mindig fentartották jogaikat, azokat le nem tették és abba soha meg nem nyugodtak. A Karoknak és Rendeknek 1840 január 31-én kelt feliratát mutatom be, melynek élén ez van: »Fehrásí javaslat a magyar nyelvről ugy, a mint megegyezést nyert«. Tehát ugy, a mint ez egyszersmind a főrendek háza által is jóváhagyatott. Ezen felírási javaslatbin a Rendek a követke-