Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

352. országos ülés 1903 eh van, mert azt a szegény czingár szabó-legényt, a ki egy Reitsehul-lovaglás után tüdőbajt kap, mégis felültetik a komisznyeregbe, ugy hogy alig lehet összetákolni; viszont azokat a nehéz hegymászó dromedár stájereket a lovassághoz osztják be. Honnan származik ez? A sorozó­bizottságnál, már bátor voltam felemlíteni báró Fejérváry miniszter urnak is, hogy milyen furcsa az, hogy mikor az összes fegyvernemekre történik a sorozás, a sorozó-bizottság elnöke majdnem mindig gyalogsági tiszt. Ott sem ech­nikai, sem lovassági tisztet nem igen talál az ember. Gondolkodjunk csak, kiki hogyan csele­kednék, ha saját maga ülne ott arany- és pl éh­gallérral és sorozna. Mindenki büszke, mikor ezrede előtt szép szál legényeket lát és mikor jönnek a jelentések, a melde gehorsamstok, csi­nos fiukat lát magával szemben. Nagyon termé­szetes tehát, hogy a gyalogsághoz sorozzák be a legények elejét. A többiek azután beosztatnak a különféle más fegyvernemekbe. De ezt nemcsak mi mondjuk, a kik ma már polgári minőségben vagyunk, de még az is belátta, a ki annak idején az összes katonaság­nak legfőbb hadura volt. Egy rövid dolgot mon­dok el, a melyre nézve garancziám van, hogy egészen hiteles. A sorozásnál tiroli legényeket soroztak be az akkori, ha jól emlékszem, 7. vér­tesezredbe. Természetes dolog, ezek a h-zgyila­kók egyáltalában nem voltak alkalmasak arra. hogy valami délezegen üljék meg a lovat, mert hiszen egész életük és foglalkozásuk abban állott és ma is abban áll, hogy hegymászó nép legye­nek ; már a természetüknél, növésüknél, test­alkatuknál fogva sem alkalmasak arra, a mit feltétlenül megkívánunk egy lovastól. Mégis azonban, mert hajdanában a ezopf szerint, onnan bizonyos Ehren-századokat, diszszáza dókat szál­lítottak Bécsbe, most is mindig ugyanezeket so­rozták ennek az ezrednek legénységéhez. Az ezredes helyébe bizonyos viszonyok folytán uj ezredes jött. A tulajdonosa ennek az ezrednek Ferdinánd volt. Az ezredes ur elmegy Bécsbe, mint a hogy illik és jelentést tesz, hogy a ka­tonáinál mily fényesek a gjmbok. a lovak jó színben vannak, a kleine Tour sikerült vagy nem sikerült. Ferdinánd azonban csak hallgatja és egyszer csak azt mondja neki, engedjék meg, hogy ezt németül mondjam: (Egy hang a nép­párton : Németül nem szabad beszélni! Derült­ség.) Meg tudom én azt mondani magyarul is, de a hűség kedveért németül mondom. Azt mondja tehát neki, hogy: Aber Sie, Herr Oberst, denen fällt das Reiten halt doch schwer. Az ezredes azonban csak folytatja, hogy a kardok mind szép fényesek, a széna-liferánsok ezt, meg azt csinálják stb. Ferdinánd azonban újra csak azt mondja neki: Aber denen fällt das Reiten halt doch schwer. Az ezredes nem érti, hogy ez mit jelent, és tovább folytatja a beszédet, míg végre harmadszor is ugyanezt mond; : a neki Ferdinánd. eczember 5-én, szombaton. 93 Hát kérem, ez nagyon természetes. Azok az emberek, a kik minden egyébre valók, a kikre kitűnően lehetne számi tani a Plaenkler-Feuernél, — bocsánatot kérek, én is csak németül tanul­tam a dolgokat, hát igy fejezem ki magamat, — lovassági szolgálatra azonban semmikép sem alkalmazhatók. 8 ha ezek helyett jászokat, kuno­kat, a kiket ma bakáknak soroznak be, — igaz, hogy csinos bakák — ültetnének a nyeregbe, akkor a lovas-előörsi szolgálat is minden körül­mények között olyan lenne, hogy az a huszár talán még egy ellenséget is hozna magával, mig igy talán az a stájer lovas még magát is ott felejti. Nem akarok hosszasabban kiterjeszkedni beszédemben, csak azt akarom jelezni, hogy egy ilyen óriási státusban, a minő a katonaság, oszszanak be minden embert a maga szakmá­jába, a mire tulajdonképen született és a mire való. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ha tehát a sorozás, a mint említettem, a régi rendszer mellett ilyen alakban és ilyen formában történik, a mi pedig kézenfekvő és egészen nyilvánvaló, akkor helyesebben tennék a Generalstäblerek, hogyha azzal foglalkozná­nak, hogy az alkalmas r anyagot igazán oda helyezzék, a hová való. És akkor hiszem, sőt biztosan merem állítani, hogy a lovasság is egészen megfelelne a képzett katonaság kívánal­mainak. A műszaki csapatoknál igaz, hogy a had­vezetőség kikeresi azokat az embereket, a kik arra alkalmasak. Hogyha azonban a sok parádé helyett, a mely itt folyik, ha a helyett a sok vizit helyett, a melyre majd leszek bátor rátérni, az intenzivebb iskoláztatásra fektetnék a súlyt, akkor azt hiszem, a kétéves katonai szolgálatot itt is minden nehézség nélkül be lehetne hozni. (Az elnöki széket Jakahffy Imre foglalja el.) Sok mondanivalóm volna még, t. képviselő­ház, erre vonatkozólag, de nem akarok hossza­dalmas lenni. Röviden összevonom tehát beszé­demnek második részét. Hivatkozom Julius 11-iki előterjesztésemre a véderő-bizottságban, melynek második pontja az volt: mikor szándékozik a kormány a magyar tiszteket a magyar ezredekbe áthelyezni? Nem akarok most közjogi vitatko­zásokba bocsátkozni, s nem akarom elmondani ugyanazt még egyszer, a mit elmondtak itt már igen sokan, mert hiszen ezzel nem nyernénk semmit; de igenis utalok arra, hogy helytelení­tem azt az eljárást, mely ma e tekintetben fo­lyik, és arra, a mit már tulajdonképen az előbb is elmondottam. De, t. képviselőház, ez nem uj dolog. Heltai Ferencz igen t. képviselőtár­sam igen értékes munkájában: »A magyarság érvényesülése a hadseregben« — a melyből igen sokat olvashatnék fel, ha obstrukeziós beszédet akarnék mondani, — elolvashatja mindenki, hogy már 1700-ban magyar születésű tisztek felírató-

Next

/
Oldalképek
Tartalom