Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

94 352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. kat intéztek a Karokhoz és Rendekhez, valamint ő Felségéhez, hogy a hadseregnek magyar részében, illetőleg a magyar hadseregben a legénységnek vezérlete magyar tisztek által történjék. De azt tapasztaljuk, hogy nagyon kevés magyar tiszt van a magyar ezredekben, a minek egyik oka az, hogy a mennyit átcserélnek ő Felsége 1867-iki rendelete következtében Ausztriába, ugyanannyi kint marad Ausztriában,a mit egyik t. képviselőtársam, azt hiszem, Benedek János, számszerűleg is bebizonyított. A magyarság itt tehát létszámban nemcsak nem nyert, hanem veszitett. A másik oka ennek a Generalstab, a melyet hivatva volna a t, honvédelmi miniszter ur, a ki első beszédében nemcsak magyarán, de magyarul is beszélt, egy kissé felfrissiteni. Beck táborszernagy ur u. i. mint Chef des Generalstabes olyan intézkedést tett, a melynek értelmében a mindent garantirozó Generalstabba való felvétel előtti vizsgán azzal a bizonyos stiláris gyakorlattal keserves és nehéz sziklát gördítenek a vezérkarba bejutni akaró ifjak elé. Mindenkinek egy stiláris gyakorlatot kell csinálni, a melynek tárgyát tetszés szerint választhatja. Természetes, hogy az a fiatal magyar tiszt akármilyen iskolázott legyen, akármilyen műveltséggel birjon, nem képes olyan korrekt német stiláris gyakorlatot csinálni, mint az a született német, a ki iskoláit is németül végezte. (Ugy van! bálfelöl.) Ha pedig valakit érdekel a dolog, tessék megnézni, hogy a vezérkarból kijött tisztek milyen arányban képviselik a magyarságot és milyen arányban a németet. (Halljuk! Halljuk!) Számadatokkal nem szolgálok, de körülbelül 22 százalék csak a magyar. És mi a hatása annak, hogy a vezérkari iskolába nem a paritás elve alapján vezérlik a tiszteket? Ennek a hatása az előléptetési viszonyoknál mutatkozik. Ugy vagyok informálva, hogy ezelőtt egy főhadnagy, a ki nem volt vezérkari státusban, kapitánynyá lépett elő 5— 6 év alatt. Ma már olyanok a viszonyok, hogy a főhadnagynak 9 esztendeig kell várnia a kapitányi rangra. Miért? Mert a legutolsó előléptesnél 300 közül csak 4Q°/o lépett elő, a többi átment a 9 éves cziklusra és az egyébként! szükséglet a vezérkari tisztekből lett beosztva. Ez sem nem igazságos, sem nem helyes, sem nem jó. Hogy lehessen eleget tenni a Felség azon parancsának, hogy a magyar tisztek magyar ezredekbe helyeztessenek, mikor a kiindulási pont ezt már maga kizárja? Figyelmébe ajánlom ezt a t. miniszter urnak és kérném a magyar katonaság ifjúsága nevében, akadályozza meg lehetőleg, hogy ez a módszer igy tovább folyjék, mert különben a mi fiatalságunk nemcsak kilencz, hanem 12 -14 esztendeig várhat a kapitányi rangra. És ha ők látják, hogy munkájuk nem hono ráltatik, ha látják, hogy holmi apró-cseprő kifogások, talán a der-die-das nemtudása miatt ott vénülnek mint kapitányok: akkor bizony nem fog nagy számban a magyar ifjúság a katonai pályára tódulni és akkor aztán megint azt fogják mondani, hogy a magyar nemzet az oka annak, hogy fiatalsága nem megy nagyobb számban a katonai pályára. Harmadszor a magyar államiságnak megfelelő magyar jelvény kérdését hogy képzeli a kormány a magyar ezredekben a magyar nemzet méltóságának megfelelően megoldani? Ez volt kérdéseim harmadik pontja. Erre vonatkozólag természetesen figyelemmel mai, hogy ugy mondjam osztrák-magyar politikai helyzetünkre, azt hiszem, a t. kormány sem tud válaszolni. Egyet azonban figyelembe lennék bátor ajánlani, hogy ne igen keverjük össze a kettőt. Közös jelvényt ne csináljunk, ennek semmiféle értelme nincsen, ez nem helyes, nem jó. Negyedik kérdésem az volt (olvassa)-' »A magyar katonai nevelőintézetekben az alapítványi helyek élvezetére vonatkozólag hajlandó-e a kormány arról gondoskodni, hogy azokban kizárólag csakis magyar honosok részesüljenek s az iránt intézkedni, hogy a magyar katonai nevelőintézetekben a tanítás magyar nyelven eszközöltessék, különös figyelemmel arra, hogy a tananyag egyöntetűbb legyen a középiskolák tantervénél ?« Erre vonatkozólag Kolossváry volt honvédelmi miniszter ur hosszú választ adott; nem akarom ezt most felolvasni, csak röviden megemlítem, hogy (Zaj.) Kolossváry volt honvédelmi miniszter ur ezea összes kérdésekre válaszolni akkor nem tudott, de az akkori miniszterelnök úrral, gr. Khuen-Héderváry Károly úrral együtt megadták a választ két nappal később s ezen negyedik kérdésre vonatkozólag azt a választ adták, illetőleg azt az ígéretet tették, hogy igenis azokat az alapítványi pénzeket, a melyek még a régi időkben az akkori magyar urak által adományoztattak és magyar közpénzekből származtak s a melyeknek összege 2 millió forintot tesz ki, minthogy eddig a közös hadügyminiszter ur rendelkezése alatt és ennek kezelésében voltak, ezentúl már a magyar honvédelmi miniszter urnak rendelkezése és kezelése alá juttatják. Én, t. ház, felteszem, hogy a volt miniszter urnak ezen álláspontját a mostani miniszter ur is magáévá teszi, felteszem annál is inkább, mert, a mint mondottam, a t. honvédelmi miniszter ur nemcsak magyarul, hanem magyarán is beszélt. És én ebben eredményt látok. Eredményt látok pedig azért, mert tessék csak kiszámítani, hogy hosszú éveken át, deczenniumokon át mennyi osztrák fiút neveltek abból a két millió forintból. Nem akarom bántani a t. közös hadügyminiszter urat, de természetes dolog és kézenfekvő az, hogy az a közös hadügyminiszter abból a pénzből, mely az ő rendelkezése és kezelése alatt áll, a saját vérét fogja elsősorban támogatni s nem fogja keresgélni, hogy hol vannak szegény magyar ifj#k, a kiket azzal