Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

78 352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. Elnök: Méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni. Kossuth Ferencz: Talán t. szomszédaim szívesek lesznek engem csendben meghallgatni, ha megfontolják, hogy nem az ő véleményüket fejezem ki helytelenül, hanem a mngamét, csekélységemtől telhetőleg helyesen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a j-ibb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Igenis, a mi elveinket és a mi gondolatainkat tolmácsolom. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Soha azt nem vindikáltam magamnak, hogy az önök gondolatainak adjak kifejezést. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Isten mentsen!) Hozzáteszem, hogy mindig a legnagyobb türelemmel szoktam meghallgatni minden szónokot, senkinek hazafiságában és jóhiszeműségében kételkedni nem szoktam, (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) jogosan kérhetem tehát t. szomszédaimat, hogy méltóztassanak engem is türelemmel meghallgatni, és az én hazafias szándékaimban nem kételkedni. (Hosszantartó éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Éljenzés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Azt mondtam, t. ház, hogy a küzdelemnek kétféle fegyvere van: az egyik a rendes, a másik a kivételes. Már maga az a szó, hogy a küzdelem kivételes, jelzi azt, hogy ez a küzdelem örökkétartő nem lehet, sőt nagyon hosszantartó sem. (Ugy von! Ugy "an! a szélsőbaloldalon) Az obstrukczió nem más, mint parlamenti forradalom. Forradalomhoz nyúlni a nemzeteknek joga van, ezt én fennen hirdetem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De azt is hirdetem, hogy ez csak egy ultima ratio lehet, mert a forradalom mindig veszélyekkel, mindig koczkázatokkal és a nemzetnek kisebb-nagyobb szenvedésével jár, és én azt vallom, hogy a nemzetet veszélynek, szenvedésnek, koczkázatnak kitenni csak a legvégső esetben szabad. (Elénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ehhez hozzáteszem azt is, hogy a legvégső esetben is csak ugy szabad, ha ehhez a nemzet előzetesen hozzájárul. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Mert hogy én az én személyes meggyőződésemet követve, bármilyen hazafias legyen is e meggyőződésnek forrása, hazámat szenvedésnek tegyem ki a nélkül, hogy előbb megkérdezném, hogy szenvedni akar-e: (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) ezt én helyes dolognak nem tartom. (Elénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Az a kérdés merült fel azon párt előtt, a melynek nevében szólok, hogy a közel jövőben van-e reménység elérni azt a nagy és szent czélt, a melyért küzdöttünk? (Egy hang balról: Ha akarunk!) Azt, hogy van-e ilyen reménység, mindenki saját lelkiismerete szerint, saját esze és belátása szerint fogja megítélni, (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) és sem lelkiismeret, sem belátás dolgában senki sem köteles a másét elfogadni, én tehát a magamét követem és nem a közbeszóló úrét. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon) De t. ház, mi ugy látjuk, hogy megtörtént két tény, a melyet szem elől téveszteni nem lehet. Az egyik az, hogy szerintem eléggé el nem ítélhető irányban a többség határozott állást foglalt, még pedig oly irányban, a melyet én és pártom örökké helyteleníteni fogunk, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) de az a tény mégis fennáll, hogy most már ennek a háznak van egy hivatalos álláspontja, mert az a hivatalos álláspont az alkotmányos fogalmak szerint nem más, mint a többség álláspontja. Továbbá, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) megtörtént egy másik tény is, a melyet szintén, mint magyar és mint alkotmányos ember, szivem mélyéből sajnálok, még pedig az, hogy a király, hallgatva idegen tanácsosok sugallatára, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) előre is kimondta azt a hirhedt szót, hogy »soha«, a mi azt jelenti, hogy bizonyos határozatokat, esetleges határozatokat ratifikálni nem fog soha. Midőn tehát ugy áll a tényállás, hogy a többségnek már van egy határozata, a mely annyiból vág egybe a király határozatával, hogy a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesülését programmjába bevenni nem akarja: akkor, t. ház, az én és a velem együtt gondolkozó barátaim meggyőződése szerint megszűnt annak a lehetősége, hogy jelenleg alkotmányos utón a kisebbség akaratát a többségi akarattal szemben érvényesíthesse. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a néppárton.) Mondtam, hogy alkotmányos utón, mert az erőszak utján talán érvényesíthetné, ha lenne ereje a nemzetnek a vele szemben álló nagy erővel megvívni. Azonban, t. ház, ha mi erőszakhoz nyulunk, akkor az emberi természet pszichológiai törvényei szerint félő, hogy a velünk szemben álló nagy tábor a mi erőszakunkra erőszakkal felel, és megtörténik az, a mitől az országot megóvni szeretném . . . {Egy hang a jobboldalon: Helyes!) az, t. i. hogy olyan preczedensek alkottatnak, a melyek az országra nézve károsak és melyeket az ország még megsirathat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Határozottan állítom, hogy az obstrukczió már eddig is nagy sikereket ért el. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És itt a legnagyobb elismeréssel adózom mellettem ülő képviselőtársaimnak és pártom azon részének, a mely a legnagyobb elhatározással még a legutóbbi napokig is folytatta az obstrukcziót, mert őket mindenesetre nagy rész illeti meg abban, hogy az obstrukcziónak tényleg vannak komoly sikerei. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad felsorolnom, t. ház, hogy az obstrukcziónak miféle komoly sikerei voltak. (Halljuk! Halljuk!) Midőn az obstrukczió megindult, azon a