Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

35í. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. 79 téren indultunk meg mi, s velünk a közvélemény, hogy verjük vissza a katonai hatalom túlkapásait, verjük vissza azt a követelést, a melylyel épen akkor lépett fel, a midőn az ország legszegényebb volt, a midőn inségmunkákat terveztünk és a mikor az ország több vármegyéjében gabonát osztottak szét a népnek, hogy éhen ne haljon. Épen akkor követelt a legfelsőbb katonai hatalom vér- és pénzadóemelést — a kettő együtt jár — bár ez nem volt elkerülhetetlenül szükséges, a mint később a tények is bebizonyították, (ügy van! ügy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek a követelésnek ellenállt az obstrukczió és győzedelmesen visszaverte a legyőzhetetlennek hitt katonai hatalmat, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ezekről a padokról mindig hirdettük . . . Szatmári Mór: A néppárt, az a népért nem obstruál! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kossuth Ferencz . . . mindig hirdettük azt, hogy a magyar közvélemény képezi az egyedüli védbástyát, a mely a nemzetet az erő és a hatalom túlkapásai ellen meg képes védeni. Hirdettük ezt, de lehetett néha okunk kételkedni abban, hogy a közvéleménynek tényleg van-e ilyen nagy ereje? És ime, bebizonyult, hogy igenis, a magyar közvéleménynek, ha felébred, mint a hogy felébreszté az obstrukczió, elég ereje van arra, hogy a katonai hatalom túlkapásait vissza birja verni, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Kérdem: hogy általános nemzeti szempontból — mert ezek nem képezhetnek pártkérdést — nem örvendetes tény-e az, hogy bebizonyult, miszerint a nemzeti közvéleménynek akarata igenis meg birja állitani a nyers erőnek előrenyomulását? (Ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez nemzeti szempontból határozott vívmány volt. . . Madarász József: Igaz! Kossuth Ferencz: És hogy ez igy van, vagyis az, hogy a hatalom vereséget szenvedett, bebizonyítja az a tény, hogy az a kormány, a mely azt állította, hogy a felemelt ujonczlétszámról szóló javaslatot visszavonni lehetetlen; és hogy a rendes létszámra vonatkozó javaslatot pedig beterjeszteni nem lehet, ... ez a kormány megbukott; (Halljuk! Halljuk a szélsöbaloldalon.) az a miniszter, a ki hosszú évek során át a katonai mindenhatóságnak volt e házban élő megtestesítője, szintén megbukott, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) sőt akkor, a midőn minisztériumából távozott, nyíltan bevallotta, mint gavallér ember — mert hogy ő az, ezt szívesen elismerem — hogy elvesztette a csatát, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Sőt több is történt, t. ház : a magyar győzelemnek — mert ez nemcsak a függetlenségi pártnak győzelme volt; ez magyar győzelem volt — (ügy van! a szélsöbaloldalon.) a magyar nemzet győzelmeinek visszahatása alatt Bécsben, Körber, ez a félelmetes miniszterelnök, a ki most annyiszor igyekszik hibátlanul beleavatkozni Magyarország ügyeibe, beadta lemondását; (ügy van! a szélsöbaloldalon) továbbá az osztrák honvédelmi miniszter is megbukott; és azt a törvényjavaslatot, a mely Ausztriában már meg volt szavazva, az osztrákok kénytelenek voltak visszavonni, a mivel bebizonyult az egész világ előtt, hogy Magyarország mint külön állam létezik, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) hogy Magyarország önállóan intézkedhetik; mert ime, megállította az erőszak utján haladó Ausztriát; annak kormányát és magát a legfelsőbb katonai hatalmat. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás és közbeszólások balfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem kell nekik felelni!) T. ház! A ki ezt nem érti, azon én csak csodálkozom. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Sajnálkozni kell rajta.) Az obstrukcziónak egy másik vívmánya az volt, hogy bizonyos engedményekre határozta el magát a korona . . . (Mozgás balfelöl. Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kossuth Ferencz: . . . a mely vívmányok értékét én nem becsülöm túl, de azért lehetetlen, hogy lojális ember létemre el ne ismerjem, hogy a katonatiszti nevelésre vonatkozó vívmányok, ha azok becsületesen, pontosan, következetesen és igazán végrehajtatnak, — és mi, a függetlenségi párt erre figyelni és e felett őrködni fogunk — (Helyeslés a széhőbaloldalon.> határozott vívmányt képviselnek, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) a mely vívmányról egynéhány év előtt nem álmodozhattunk volna, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Midőn a jelen pillanatban nem érhetjük el végső czélunkat, pártom azt fontolta meg, hogy nem helyes-e, hogy rátérve a lankadatlan küzdelem azon terére, a mely küzdelemmel a jövőt előkészíti, a nemzet számára erőt gyűjtsön, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy ne igyekezzék-e ezen erőgyűjtésre egy nagy eszközt megszerezni a nemzetnek, a mely eszközből, hitem szerint, e képviselőháznak megerősödése fog származni, mert a ház csak akkor lesz igazán erős, midőn valóban a népképviselet háza lesz és teljeäebbin lesz benne jelen a nemzet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Minthogy mi igy gondolkozunk, tehát azt követeltük és követeljük, s ezt tettük feltételéül annak, hogy elhagyjuk a parlamenti forradalom terét, hogy terjesztessék ki a választói jog

% arányosittassék és szállíttassák le a czenzus, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) osztassanak fel újra és igazságosabban a választókerületek és hozassák be a községenkénti szavazás, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és meg vagyunk arról győződve, hogy bármit mondjanak is a minden áron gáncsolni akarók, ezek a vívmányok igen nagy becscsel bírnak és megindulást jelentenek a népjog