Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-350

350. országos ülés 1903 deczember 2-án, szerdán. ;x> opportunus, a mely megtanulja, bogy a körülményekkel hogyan kell megalkudni és a nemzeti jogokról hogyan kell lemondani, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mostani felszólalásunk inkább interpelláczió alakjában lett volna előterjesztendő, azt látjuk azonban, hogy a háznak mostani belső viszonyai között nem igen jutunk ahhoz, hogy interpellácziót terjeszthessünk elő. (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Hát ma mit végeztek!) Igen sokszor kértük a t. házat és a t. elnökséget, hogy az interpellácziókra több időt engedjenek. (TJgy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelol.) Én tehát a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez ezen az utón intézem azt a kérdést, hogy az ő tudtával és akaratával történt-e az, hogy a főkapitányság az ifjúságtól megtagadta az engedélyt a mai gyűlésre. Mert hiszen én még nem tudok Magyarországon olyan kormányt, a mely az ifjúságnak véleménynyilvánítását magára nézve oly veszedelmesnek tartotta volna, hogy attól szükségesnek tartott volna megtagadni egy gyűlésre vonatkozó engedélyt. (Ugy van! a bal- és a szésöbaloldalon.) Azt hallottuk az imént közbekiáltani Zboray t. képviselőtársam beszéde alatt, a túloldalról, hogy vizsgázzék, tanuljon az ifjúság. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen akkor ezzel az elvvel és felfogással el lehetne kobozni a gyülekezési jogot mindenkitől. Ha az iparosok, a munkások akarnak gyülekezni: menjenek műhelyeikbe és dolgozzanak, ha a földmivesek akarnak összegyűlni, menjenek kapálni és igy tovább. Hiszen igy az érdekeltek bármely összessége együttérzésének és együtt való megnyilatkozásának minden alkalmától megfosztatnék. Nem akarom szives türelmüket továbbra is igénybe venni, hanem kijelentem, hogy ezt az intézkedést mi a gyülekezési jog megsértésének tekintjük és kérjük a belügyminiszter urat, hogy erre nézve nyilatkozni szíveskedjék, az ő tudtával történt-e, az ő hozzájárulásával történt-e és helyesli-e a főkapitány eljárását ? Elnök: Következik Lengyel Zoltán képviselő ur. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Eláll!) Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Felszólalok egypár rövid szóval azért, hogy az ifjúságon és a gyülekezési jogon ejtett sérelmet felpanaszoljam és hogy a sérelem orvoslását a magam részéről is követeljem. A mi itt történt, arra példa nincsen, pedig számos esetben összegyűlt az ifjúság, üléseket is tartott és pedig minden alkalommal, még ezen küzdelem ideje alatt is a kormány álláspontjával ellentétes állást foglalt el. Nem értem ennek a mostani intézkedésnek sem czélszerüségét, sem időszerűségét. A rendőrségnek nincsen jogában meggátolni az ifjúság gyülekezését ezen a czimen, mert ha erre vonatkozólag nem állit fel korlátot az egyetemen, még kevésbbé állithat fel a rendőrkapitányság. Az ifjúság az egyetem falain kivül ép olyan polgár, mint más, legfeljebb az áll, hogy ha vétséget követ el az egyetem szabályai szerint, azt elbírálja., mint fegyelmi hatóság az egyetemi hatóság, de a főkapitányság, mint külön egyetemi fegyelmi hatóság ezídeig Magyarországon még neai szerepelt. Örüljön ennek a háznak minden tagja, ha a magyar ifjúság azon magasztos nemzeti ideálokért lelkesedik, örüljenek önök is és ne igyekezzék senki se ezt a nemzeti érzést elfojtani, mert szerencsétlen volna ez a nemzet, ha még ifjúsága sem lelkesednék azokért az ideálokért, a melyeket késibb úgyis kénytelen az osztrák járom alatt megtagadni. (Helyedéi? a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Pár héttel ezelőtt a budapesti fővárosi államrendőrség főkapitánya azzal a jelentéssel fordult hozzám, hogy a budapesti egyetem rektora által felkéretett, hogy az ifjúságnak gyűlések tartását csak azon esetben engedélyezze, ha erre rektori engedélyt mutathat fel. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Utasítást kért tőlem a főkapitány ur az iránt, hogy ezen rektori megkereséssel szemben minő eljárást tanúsítson. Én a főkapitány urnak azt az utasítást adtam, hogy tegyen eleget a tudományegyetem rektora ezen kérésének. (Zaj a szélsöbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Én t. i. abból indultam ki, hogy az egyetemnek, mint autonóm testületnek a maga tagjai és hallgatói fölött bizonyos fenhatősága, bizonyos fegyelmi joga van. (Zaj és fölkiáltások a szélsöbaloldalon: Az van az ipartestületekben is!) Barabás Béla: Kereskedelmi kamarák ! Ügyvédi kamarák! (Folytonos zaj.) Elnök {csenget): Csendet kérek! (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: És ennek folytán teljesen jogosultnak tartottam a rektor ur ezen felszólítását és azt gondoltam, hogy a rendőrség akkor jár el helyesen, ha az egyetem rektorának ezen jogos hatáskörében tett intézkedését respektálja és foganatosítja. (Zaj.) Várady Károly: Ez a gyülekezési jog elkonfiskálása! Elnök (csenget): Kérem Várady képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Gr. Tisza István miniszterelnök: A mi az ügy érdemét illeti, mint magánvéleményemet, — mert hiszen mondom, mint hatóság abból a szemjDOntból indultam ki, hogy elismertem a rektori intézkedés jogosultságát, — mint magánvéleményemet egész készséggel kifejezhetem azt, hogy igenis nagyon helyeslem a rektor ezen eljárását nem egy szempontból. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Helyeslem először a szülők szempontjából; mert méltóztassék nekem megengedni .... (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek !