Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-350

54 350. országos ülés 1903 deczember 2-án, szerdán. tik és nézetének szabad kifolyást engedhet, akkor ne határozzuk el előre, hogy csak azokat a gyü­lekezéseket respektáljuk és fogadjuk helyeslés­sel és tetszéssel, a melyek nekünk kedvezők, ha­nem egyforma mértékkel mérve, engedjük meg, hogy ebben az országban megnyilvánuljon a polgárságnak és az ifjúságnak a nézete és ne zárjuk el őket attól, hogy gyűléseken nézeteik­nek kifejezést adhassanak. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Azonban ugy látom, hogy egy uj rendszer létesült, a mely csak bizonyos szabad­elvű képviselők által rendezett népgyüléseket fogad hozsannával, azokat pedig, a melyek, ugy látszik, nem állanak az önök politikai nézetével összhangban, azokat meg sem engedik. így leg­utóbb a budapesti egyetemi ifjúság elhatározta, hogy deczember 2-ikán ifjúsági gyűlést fog tar­tani. Annak rendje és módja szerint meg is je­lentek a rendőrségnél, beadványt is nyújtottak át. (Zaj.) Mandel Pál: Tegyék le az alapvizsgát! (Zaj. Elnök csenget.) Zboray Miklós: Mandel Pál képviselő urnak jó kívánságát megtoldom azzal, hogy viseljék magukat mindig olyan okosan, mint Mandel Pál ur, akkor az alapvizsga mellett még va­gyonra is tesznek szert. (Helyeslés és taps a néppéirton és a széíslbaloldalon.) Mandel Pál: Én is ott kerestem a vagyo­nomat, a hol a képviselő ur! (Zaj.) Zboray Miklós: Én sohasem utaztam viczi­nálisokban! Rosenberg Gyula: Azt már nem hiszem! (Derültség a jobboldalon.) Zboray Miklós: Hogy visszatérjek, t. ház, az előbb mondottakra, az egyetemi ifjúság annak rendje és módja szerint megjelent a rendőrfő­kapitányságnál és előadta, hogy gyűlést óhajt tartani a Budapest-belváros IV. kerületi Sas­körben, deczember 2-ikán, kérvényük azonban vissüa lett utasítva azon megyjegyzéssel, hogy mutassanak fel rektori engedélyt. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) Vigyázzon a t. szabadelvű párt, mert épen azért emiitettem óvatosságból az egyházpolitikai időket, s az akkor történt tüntetéseket, melye­ket önök most utólagosan is helyeselnek, hogy a mostani rendszer mellett nem lehet tudni, nem jön-e el az idő, hogy ez az ifjúság helyesli a régi rendszert, és akkor önök kénytelenek lesznek nem helyeselni azt, a mit most helye­selnek. (Igaz! Ugy van! a néppéirton és a szélsőbaloldalon.) Hogy ha önök liberálisak, hogy ha önök hangoztatják azt a nagy szabad­elvüségét, én azt ugy képzelem, hogy nem beszélnek egyszer igy, egyszer ugy, hanem következetesek maradnak egyformán, mert a szabadelvüség nemcsak frázis, hanem egy komoly valóság, a melyet önök átéreznék, és akkor azt az ifjúságot sem szabad czenzura alá vetni, a mely czenzurai intézmény sehogy sem fér össze az önök által sokszor hangoztatott szabadelvü­séggel, (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Mert bocsánatot kérek, az, hogy az egyetemi ifjúság rektori engedélyt eszközöljön ki ahhoz, hogy gyűlést tarthasson, az nem egyéb, mint a czen­zori intézmény életbeléptetése. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ez semmi egyébre nem irányul, mint a szabad vélemény nyilvání­tásának elnyomására. Én egyetlen egy tünetet látok ebben az uj rendszerben és ez az, hogy ez az uj rendszer nem más, mint egy ó-liberális rendszer, és fel­hozom ezt a sérelmet azért, hogy a nagyközön­ség előtt felvilágosítsam az önök szabadelvüségét, a mely a szabad véleménynyilvánítást megengedi akkor, ha az önök tetszésével találkozik és önök­nek az érdekében áll, de nem engedi meg akkor, a mikor az önöknek nem tetszik. (Elénk helyes­lés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Én a szabadelvüségét, ámbár önök azt a pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, a szabadelvü­ség hiányával vádolják, ugy fogom fel, hogy a szabad véleménynyilvánítás czenzura alá ne helyez­tessék, mert ez ellen tiltakozik minden szabad­elvű hazafias felfogás és mert mélyen lesülyedne ez az ország, hogyha ifjúságában elnyomják a szabadságszeretetet (Zaj jobbfelől.) és nem enge­dik meg, hogy közérdekű dolgokkal foglalkozzék, nemesedjék és eszméit érlelhesse. (Helyeslés bal­felöl.) Elnök: Lovászy képviselő ur kér szót napi­rend előtt. Lovászy Márton: T. képviselőház! Én is abban a tárgyban kértem a t. ház szives türel­mét, a melynek tényállását Zboray Miklós t. barátom az imént előadta. Az egyetemi ifjúsá­got t. i. a főkapitányság megfosztotta annak a lehetőségétől, hogy a mai napon gyűlést tartson és ott bizonyos politikai momentumokra nézve állást foglaljon. Évtizedes és mondhatom, nemes, szép tradicziója a magyar ifjúságnak, hogy mi­kor a politikai életben bizonyos nagyobb arányú mozgalmak észlelhetők, különösen akkor, mikor ezek a politikai mozgalmak a nemzeti irányt éiintik, akkor mindig megszólal és megnyilvá­nítja a maga érzéseit, gondolatait. Ezt én egé­szen helyesnek és természetesnek találom, mert hiszen az ő jövőjükről van szó. sőt azokban a kérdésekben, a melyekben ők most véleményüket akarták kifejezni, nemcsak jövőjükről, de jele­nükről is szó van, mert ők vannak abban a korban, a melyre a katonai szolgálat terhe ne­hezedik, s ennélfogva igen természetes, hogy ők tiltakoznak az ellen, hogy német nyelven, idegen szellemben kényszeríttessenek a katonai szolgá­latra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én ugy tudom, hogy az ifjúságnak ezen szép szo­kásán nem is ütközött meg eddig senki. Termé­szetesnek és helyesnek találták, hogy abban az ifjúságban legyen ideálizmus, lelkesedés, a nem­zeti eszmények iránti tüz. Mert hiszen mi vár arra a nemzetre, a melynek már az ifjúsága is

Next

/
Oldalképek
Tartalom