Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

338 BöO. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. tot, a mi ilyenre támaszul szolgálhatna. És mivel erre egyetlen egy támpontot nem találtam, és mivel a t. képviselői ársam egyszerűen dispenzálta magát a bizonyítás kötelezettsége alól, nem tehetek egyebet, mint azt, hogy a megfontolatlanul emelt, igazságtalan vádat visszautasítom. Még csak egygyel toldom ezt meg, hogy az ország a kettőnk közti különbség tekintetében a válaszfalat meg tudja vonni. A mint voltam bátor említeni, fájdalom, a közéletünkben ma már gyakorivá kezd válni az egyéni és politikai becsületnek érintése. A t. képviselőtársam tudja, a mint közbeszólásomból is érthette, hogy egész tiszteletreméltó múltja sem védelmezhette meg őt attól, hogy ő is nyilvánosan olyan vád alá kerüljön, a mely szerint ő mint hirlapiró a kormány szolgálatában állott ugyanakkor, a mikor egy másik lapban ellenzéki czikkeket irt. Én akkor, t. ház, meggyőződésemhez hiven és kötelességszerűen megjelentem a biróság előtt, hogy ünnepélyesen tegyek tanúságot arról, hogy én a t. képviselő úrról tett ezt az állítást rágalomnak tartom. Engem soha semmiféle politikai véleményeltérés nem vezethetne oda, hogy, elfeledve a multat, megbélyegezve a jelent, barátaimat olyasmivel vádoljam, a mi akár egyéni, akár politikai becsületüket érintené. Ezt elmondtam azért, hogy Bartha Miklós t. képviselőtársam saját Tiagától kérjen tanácsot múltjánál és jelenénéi fogva arra, hogy volt-e joga neki engem a nemzet szine előtt ilyennel gyanúsítani, hogy én a kormány védelmére keltem beszédemben? Egyéb mondani valóm nincs. Bartha Miklós: T. képviselőház! Elnök: Még Buzáth és Kubik képviselő urak kértek szót. (Felkiáltások balfelöl: EVibb ezt az ügyet kellene elintézni.) Ha a képviselő urak felhatalmaznak arra, hogy a feliratkozás sorrendjétől eltérjek, megtehetem; de ha nem, köteles vagyok a sorrendhez ragaszkodni és igy Buzáth képviselő urat illeti a szó. Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Bartha Miklós képviselő ur beszédében felemiitette, hogy van legalább is száz olyan kerület, a mely ellenzéki képviselőt egyáltalában nem választ, a hol mint ellenzéki jelölt senki fel sem léphet, és hogy ezek a kerületek a kormánypárt részére biztosítva vannak. Én ekkor közbeszóltam, hogy ilyen pl. Abrudbánya. Mikor ezt a közbeszólást tettem, távol volt tőlem, hogy Rosenberg Gyula képviselő úrra gondoljak, a ki most véletlenül ezt a kerületet képviseli; de a t. képviselő ur, mikor ezt a közbeszólást tettem, odaszólott hozzám, hogy ez haszontalan gyanusitás. Nem tudom, mire értette azt a »gyanusitás« szót. Arra értette-e a képviselő ur, hogy egy oly kerület választotta meg, a mely őt egyáltalán azelőtt nem ismerte? (Zaj jobbfelöl.) Kérem, konstatálni kívánom, hogy hírneve Vas vármegyétől elhatolt Abrudbányáig, (Derültség a baloldalon.) úgyannyira, hogy megválasztották. Vasy azt tartja haszontalan gyanúsításnak . .. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Hát ön hogy került Vas megyébe ? Bereg megyéből hogy került Vas megyébe? Zaj. Elnök csenget.) Kérem, engedjék meg, hogy válaszolhassak. Azt vette gyanúsításnak, hogy Abrudbányáról feltételeztem, hogy oly összeállított kerület, a melyben ellenzéki jelöltet egyáltalán megválasztani nem lehet ? Sem egyik, sem másik esetben itt semmi esetre sem volt oly sértő kifejezés, hogy velem szemben Rosenberg Gyula t. képviselő ur, — a kit meg sem neveztem, mert hiszen csupán választókerületét emiitettem fel, a nélkül, hogy valaha rá gondoltam volna, — (Derültség a jobboldalon.) mondom, egyik esetben sem volt oly sértő kifejezés, hogy a t. képviselő ur használhatta volna azt a kifejezést, a melyet velem szemben használt, és azért azt a kifejezést visszautasítom. (Ohó! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Kubik Béla: T. képviselőház! Imént az elnök ur engem rendreutasított. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel szemben legyen szabad mentségemet felhozni. Remélem, hogy a házszabályokadta jogomtól nem fog a többség engem megfosztani. (Dehogy! a jobboldalon.) Oly nyugtalansággal fogadják az ember felszólalását, hogy ezt kell feltételeznem. (Felkiáltások a jobboldalon: Három óra! Felkiáltások a baloldalon: Menjen haza!) A mi a három órát illeti, helylyel-közzel az urak ugy szorítják a dolgot, hogy három óra után is tartsanak beszédet az egyes szónokok. De hiszen én csak két szóra akarok szoritkozni. (Halljuk! Halljuk!) Az én intenczióm, t. ház, az volt, hogy egy határozati javaslatot, a melyet Bartha Miklós t. barátunk adott be, a kormánypárti jegyző a monoton olvasás által lehetetlenné ne tegye. Azért óhajtottam, hogy a jegyző ur hangosabban és hangsulylyal olvassa fel azt az elaborátumot. Ez volt az oka, hogy közbeszóltam, hogy ugyanis becsületesen olvassa. Nem a jegyző ur becsületére vonatkozott az, hanem az olvasására. (Derültség.) Elnök: Most Bartha Miklós képviselő ur következnék, de nem kivan szólani. Rosenberg Gyula képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Rosenberg Gyula: T. képviselőház! Bartha Miklós t. képviselő ur a beszéde folyamán, a mint Buzáth Ferencz t. képviselő ur is ismételte, előadta, hogv van Magyarországon körülbelül száz oly kerület, a hot soha mást, mint kormánypártit meg nem választhatnak, a mely kerületek már ugy vannak összeállítva, és a melyekben független választói meggyőződés egyáltalán meg nem nyilatkozhatik. Bartha Miklós képviselő ur ez előadására Buzáth Ferencz t. képviselő ur, daczára annak, hogy Bartha Miklós képviselő ur minden név-