Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

332 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. Többségi abszolutizmus! Ez, t, báz, minden abszolutizmusnál rosszabb és kártékonyabb. Ez rosszabb a dikaszteriális rendszernél, mert abban alkalma nyilt legalább a nemzetnek, hogy az országgyűlésen a maga közhangulata számára többséget alkosson. Ez rosszabb a fejedelmek személyes abszolutizmusánál, mert az nyilt és mert többé-kevésbbé a fejedelmek mégis csak éreznek bizonyos történelmi felelőséget. De a többség abszolutizmusáért senki sem felelős. Itt rejtve van, leplezve van minden, itt színleges az egész eljárás, ügy tartható fenn, hogyha előlegesen az erkölcsöket és a közéletet megmérgezik. B. Kaas Ivor: Ugy van! Bartha Miklós: És csak ugy tartható fenn. ha táplálják a heréket a nemzeti szorgalom által összegyűjtött lépes mézből. A parlamenti országlási forma monarchiában a valódi jó, a parlamenti forma elfajulása, a többségi abszolutizmus, a legelvetemültebb. Minden oly intézménynek, a mely szabadságon alapul, megvan az a jó oldala, hogy saját hibájával szemben önmagában birja a korrektivumot. Az a kérdés, hogy vájjon a parlamenti rendszernek van-e ily korrektivuma ? Ha nincs, és ha bekövetkezett a többségi abszolutizmus, akkor azt mondom, hogy az egész parlamenti rendszer egy fabatkát sem ér. (Mélyedés a haloldalon.) Azonban szerencsére bir önmagában korrektivummal. És itt felhívom az én igen t. képviselőtársamnak, Polónyi Gézának figyelmét. Ez a korrektivum nézetem szerint abból áll, hogy minden olyan intézkedéssel szemben, a mely akár törvénytelenséget, akár visszaélést tartalmaz, a kisebbséget képező ellenzéknek alkalma és joga van a parlamenti élet összes fegyverzetével ellenállást gyakorolnia, Nos hát, ez a kis csoport, a melyhez tartozom, nem tesz egyebet, mint gyakorolja ezt az ellenállást. Küzdünk a nemzetnek nagy és örök jogaiért, különösen a nyelvkérdésben. És kérdem, ki zavarta meg a parlament tekintélyét, ki vitte odáig, hogy még elfajulásról is beszélhetünk a parlamenti rendszerre vonatkozólag? Az a kisebbség-e, a mely tudatában a jognak, küzd azon jog érvényesüléséért és elismeréséért, vagy az a többség, a mely, a mint kimutattam, a kormány intésére hatot-vakot, egymással teljesen ellenkező dolgokat mindig hajlandó megszavazni. (Ugy van! balfelöl.) A többség megakadályozza nemzeti nyelvünknek elismerését és érvényesítését. Mit tesz az ellenzék, a kisebbség? Az egy jajkiáltás, a mit mi teszünk, 30 év óta tartó megsemmisítése ellen a parlamenti életnek. De van-e hát olyan visszaélés, a mely jogot és alkalmat adhatna a kisebbségnek a rendkívüli harcz folytatására? Van, mert mindig visszaélés, ha egy élő törvény nincsen végrehajtva. (Ugy van! bal felöl.) Az 1867 :XII. törvényczik 11. §-a megállapítja a magyar hadsereget. Hogy ez a fogalom nem véletlenül jött be a törvénybe, mutatja az, hogy nemcsak a 11., 12., 13., de, ha jól tudom, a 14. §. is szól magyar hadseregről. Tehát lenni kell egy magyar hadseregnek. A törvény azt is megmondja, hogy milyen legyen ez a magyar hadsereg. Mindenekelőtt megállapítja annak nemzeti jellegét, hogy az magyar legyen. Továbbá megállapítja annak helyzetét az egész véderőszervezetben; megmondja, hogy kiegészítő része legyen az összes hadseregnek. Végre megállapítja annak közjogi formáczióját is, mert kimondja, hogy nem önálló, de azt is kimondja, hogy nincs beolvadva valamely más nagyobb testbe, hanem kiegészítő része az összes hadseregnek. Ha a törvény ekként jóformán részletesen meghatározza a magyar hadsereget és annak jellegét és ha ez a törvény immár 36 éves, akkor azt kérdem, t. képviselőház, hol van hát az a magyar hadsereg? Mutassák meg nekem ott a magyar zászlót, mutassák fel nekem magyar vezérleti és szolgálati nyelvét, mutassák meg nekem magyar tisztikarát. Czáfoljanak meg, tessék előállani és kihirdetni, hogy ennek a hadseregnek, a melyről szó van, igenis van magyar szelleme, van magyar érzülete, van magyar hazafisága. Ilyesmit kimutatni a hadseregről nem lehet; nem lehet pedig azért, mert e törvény nincsen végrehajtva. De mi, t. képviselőház, követeljük ennek a törvénynek a végrehajtását. Mi meg vagyunk győződve, hogy azok a férfiak, a kik ezt a törvényt meghozták, azok nem egy német nyelvű és osztrák szellemű hadseregre gondoltak. Hiszen ebben az esetben egy Deák Ferencz, egy gr. Andrássy Gyula, egy Eötvös József farizeusok lettek volna. De ők nem voltak nemzetámitók, ők érezték magukban a történelmi felelőséget. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha nekik az lett volna a czéljuk, hogy ne magyar hadsereg védelmezze Magyarországot, akkor nem ezt a fogalmat és nem ezt a szót használták volna, hanem egyszerűen odatették volna, hogy Magyarországon sorozott hadcsapatok és igy beszéltek volna rólunk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De mivel a magyar hadsereg szót használták és mivel becsületes emberek voltak, becsületes jaolitikusok és becsületes hazafiak, ennélfogva nem lehet róluk feltenni azt, hogy ők elámították akkor a nemzetet és kiforgatták volna álutakon a nemzetet a maga régi jogaiból. (Helyeslések a szélsobaloldalon.) Épen ezért mi követeljük, ismétlem, a magyar hadsereg felállítását. Követeljük ezt a parlamenti eszközök összes fegyverzetével és mikor ezt teszszük, akkor mi a nemzet igaz jogaiért küzdünk és nem mi ejtünk csorbát a parlamentarizmus tekintélyén, hanem azok, a kik egy élő, egy 36 év óta fennálló törvény végrehajtását megakadályozzák. (Helyeslések a szélsobaloldalon.)