Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. 331 gyezve, de azt a beszédét nem mondhatta el. Miután egyáltalában beható vitát a nagy közgazdasági, nagy egyházpolitikai és a nagy véderővita óta, tehát egy évtized óta nem értünk meg. ennélfogva igaza volt annak az ellenzéki képviselőnek, a ki Tompát idézve azt mondotta: »Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültök, csüggedt madarak ?« így viselte magát a többség, és igy a parlamenti rendszer második nagy kívánalmának sem tett eleget. (Ugy van! XJgy van! hal felől és a néppárton.) Harmadik feltétele annak, hogy egészséges parlamenti életnyilvánulások legyenek, az, hogy a pártok a kormányzatban egymást felváltsák. (Igaz! XJgy van! balfelöl és a néppárton.) A talajkimerülés elmélete nemcsak a fizikai, hanem az erkölcsi életnyilvánulásokra nézve is igazság. A biológia törvényei szerint minden szervezet elveszti produkczionális képességét, ha túlságosan ki van aknázva. Ép ezért a parlamenti rendszer akként igyekezett ezen a bajon segiteni, hogy behozta a maga kebelében a pártok váltógazdaságát. A mig az egyik párt cselekszik a kormányon, addig a másik párt ellenőriz, és viszont. De az örökös ellenőrzésben és negáczióban minden párt megsavanyodik, és az örökös cselekvésben viszont minden párt kimerül. Hogy tehát ugy a megsavanyodástól, mint a kimerüléstől meg legyen óva a parlament, szükséges, hogy a mikor az egyik párt a cselekvésben kimerült, átmenjen az ellenőrzés terére, és ott felfrissüljön. Ennek a parlamenti váltógazdaságnak megvan az a jó oldala, hogy az ország javára minden tehetség, kivétel nélkül, kiaknázható, megvan az a másik jó oldala is, hogy a vita nem fajul el. Tisztes korlátokat állit ez a rendszer minden párt elé, mert a szerencse forgandó, ma nekem, holnap neked; a többség is tudja, hogy neki erőszakoskodni nem szabad, és a kisebbség tudja, hogy neki mérgezett fegyverekkel harczolni nem szabad, mert eljön a leszámolás órája akkor, a mikor a két párt felváltja egymást. Hát nálunk, t. ház, parlamenti váltógazdaság nincsen. Nálunk ugy néz ki a helyzet, hogy a többség, mely állandóvá lett, immár 36 esztendő óta kisajátitotta magának az országot, a melylyel tetszése szerint rendelkezik. (Ugy van! balfelöl.) Ugy fogják fel a dolgot, hogy a kormányelnök ennek az orsza'gnak jogos tulajdonosa és tulajdonának hatáskörében azt cselekedheti, a mit épen akar. Alig hogy egy kormányelnököt nálunk kineveznek, lehozza Bécsbői programmját, elhozza Bécsből azokat a hirecskéket, a melyeket ugy az udvari előszobákban, ácsorgás közben meghallott arról, hogy vájjon mibe egyezik bele a császár és mibe nem egyezik bele, hazajön és megkezdi a parlamenti berendezkedést. Mindenekelőtt felállít teljesen hamis közjogi tételeket és azokat, a kik ezen hamis közjogi tételekkel egyet nem értenek, a pártjából kitessékeli. Azután az elnöki szék felé fordul és azt az elnököt, a ki szigorúan óvakodott, hogy akár egy párt, akár egy kormány alárendelt megbízottjának tekintessék, felcseréli olyan elnökkel, a ki neki jóban és rosszban a hive. Azután észreveszi, hogy a házszabályoknak egyik-másik szakasza akadályul szolgálhat gonosz terveinek kivívásában, ennélfogva egyszerűen keresztülgázol a házszabályokon, azokat eltiporja és igy inaugurálja a parlamenti erőszakot. A berendezkedés itt azonban nem ér véget. Kimegy a kormányzatba, minisztereket, főispánokat, államtitkárokat neveztet ki. Miért? Uj elveket hozott talán magával? Más politikai irányt akar követni, mint elődje? Nem. Legalább programmja szerint nem. És mégis látjuk, hogy Darányinak, Wlassicsnak, báró Wesselényinek, Pukymik és a többieknek menniök kellett. Miért? Talán nem voltak képesek állásuknak megfelelni? Avagy nem tisztelték a törvényt, lábbal tiporták a jogot ? Nem hódoltak meg az igazság előtt? Nem. Hanem a czél az, hogy a közpálya terei sógorsággal, komasággal, czimborasággal töltessenek be. Ily eljárásra csak oly kormányférfiu képes, a ki gőgjében azt hiszi, hogy ezt az országot és annak kormányzását örökségképen kapta. (Ugy van! balfelöl.) De az ilyen berendezkedés azt hozza magával, hogy állandósítja a maga hatalmát. Igy történt ez az 1875-diki fúzió alkalmával is. Felszínre kerültek a homályból férfiak, a kik inkább voltak hajlandók szolgálni a kormányt, mint a hazát. Igy aztán keletkezett egy uj közigazgatási hálózat, a melyet a kiváltságos és kártékony szarvasbogarak és cserebogarak bármely pillanatban szét tudtak szakítani, de a mely megfogta és halálra kínozta az apró legyeket, a melyek pedig a természet háztartásában, tudjuk, hogy a légtisztító szervezet szerepét viszik. Képviselőt jelölnek, képviselőt választanak, az ellenzéket lebunkózzák a képviselőválasztásnál, a pénznek és a hatalomnak erejét dobják a mérlegbe. Ez az aránytalan küzdelem folyt sokáig Magyarországon. Igen természetes, hogy ennek az aránytalan küzdelemnek nem lehetett az az eredménye, hogy a pártok váltógazdasága létesüljön, mert a kisebbség merőben ki volt zárva abból, hogy valaha többségre jusson. (Igaz! a baloldalon.) Ennek aztán az az eredménye, t. ház, — mindenütt az az eredménye, — hogy nálunk, a hol lazák az erkölcsök, a hol a népnek nincs elegendő mennyiségű kenyérkeresete, épen a többség és a kormány politikája következtében, mert egyoldalú a gazdasági rendszer, mondom, nálunk épen az a következménye ennek az eljárásnak, hogy megszületik a többségi abszolutizmus. A hosszas uralkodás megnöveli a többség tagjainak lelkében az imperátori baczillusokat, (Igaz I a baloldalon.) ugy, hogy a mi képviselőházunk immár régen nem népképviseleti alapon álló tanácskozó testület, (Igaz! a baloldalon.) hanem a többségnek kiváltságos uralma. 42*