Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

330 360. országos ülés 1903 deczember i9-én, szombaton. nincs is gyökere a kerületben, ha nem is ismerik öt személyesen, sőt ha hirét sem hallották. Buzáth Ferencz: Ilyen Abrudbánya is! Rosenberg Gyula: Ez nem igaz! Förster Ottó: Hát hallották a hirét? Rosenberg Gyula: Igenis! Haszontalan gyanusitás! Elnök: Csendet kérek! Bartha Miklós: Én megvallom őszintén, hogy nem Rosenberg Gyula t. képviselőtársamra gondoltam akkor, . . . Rosenberg Gyula: Hiszem is! Bartha Miklós: ... a mikor ezen általános természetű fejtegetésemet mondottam, s igy az az ő éles megjegyzése bizonynyal nem is nekem szólott. Rosenberg Gyula: Nem! Másnak szólt! Bartha Miklós: Ehhez járul,, t. ház, hogy van a házban 40 horvát képviselő, a kik jóformán megbizatásszerüleg szavaznak mindig a kormányra; ehhez járul továbbá az a 14—15 szász nemzetiségű képviselő, a kik a maguk faji és helyi érdekeik szerint mindig hajlandók a kormánynyal alkudozásokra lépni. Ez már összesen mintegy 160 képviselő, a kikről nem merem mondani, hogy politikailag függetlenek, de azt mindenesetre mondhatom, hogy a szavazásoknál ugy viselik rendszeresen magukat, — s itt felölelem fejtegetésemnél az egészet — mintha a kormányoknak privát alkalmazottai volnának. Ehhez járul már most az is, hogy minden kormánynak van egy természetes és legális befolyása az ország közvéleményére, a melyhez, ha hozzáveszszük a főispánok utján gyakorolt illegális befolyásokat is, akkor ujabb 150 képviselőt tud maga köré gyűjteni minden kormány s igy 300-ra megy — átlag véve — azon képviselők száma, a kikre a kormány feltétlenül támaszkodhatik és a kik nem minden alkalommal mutatják azt meg, hogy ők az ország közérdekeit volnának hiratva itt a képviselőházban képviselni. És e kritika ne essék rosszul a t. többségnek, mert hiszen tudjuk a múltból, hogy a többségek mindenre kaphatók voltak. Ha arról volt szó, hogy a vármegyei intézmény fenntartassék, volt rá többség; ha arról volt szó, hogy csorbittassók, vagy a föld sziliéről eltöröltessék, erre is meg volt ugyanaz a többség. (Igaz! balfelöl) A többség magát liberálisnak nevezi, Isten tudja mi okból, de azért ez a liberális többség minden reakczionárius javaslatra kapható. (Ugy van! a széhöhnloldahn.) A többség tagjai Kossuth Lajos halála alkalmával gyászt öltöttek, de azért azelőtt nem régen megszavazták a házban Kossuth Lajosnak hontalanságát. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A többség tagjai tíz- vagy tizenegyszer utasitották vissza Irányi Dánielnek a vallásszabadságra, a kötelező polgári házasságra vonatkozó javaslatát. B. Kaas Ivor: Nem kötelező, csak polgári házasság ! Bartha Miklós: Tízszer kötelezőt kért, tizenegyedszer Apponyi kedvéért elhagyta a »kötelező« szót, de ezt is, azt is a többség mindig visszautasitotta és ugyanaz a többség később a legnagyobb lelkesedéssel szavazta azt meg. Kritikám tehát nem eshetik önöknek i'osszul. Hiszen most, ennek a vitának a folyamán is, szavakkal roppant erélyesen utasítja vissza a többség az osztrák beavatkozást, tényleg azonban illő alázattal tűri ezt a dolgot. És ezen vita folyamán nem volt-e hajlandó a többség megszavazni a katonai létszám felemelését? És a mikor nem kellett megszavazni, akkor tapsolt. Ezen vita folyamán nem három különböző politikai rendszert köretett-e a többség ? Nem tapsolta-e meg Széll Kálmán politikáját, a mely, mint tudjuk, a passzív rezisztencziában nyert kifejezést? Nem tapsolta-e meg gróf Khuen politikáját, a ki némely engedményekkel próbált szerencsét és nem tapsoita-e meg gróf Tisza István politikáját, a ki hirdette az erős kezet; a ki a házszabályokon erőszakosan, félremagyarázások utján keresztülgázolt, a ki parallel üléseket hozott be? És ugyanaz a többség, a mely egész szenvedélyességgel követelte a parallel ülések behozatalát, két nap múlva kitörő örömmel fogadta azt, hogy a parallel ülések meg fognak szűnni. (Derültség. Ugy van! a bal- és a széhobaloldalon.) Mandel Pál: Megegyezés folytán! Bartha Miklós: E^ek után méltán kérdezzük, hogy Magyarországon, — nemcsak ez a többség, de 20 év óta minden többség — az or-zág igazi hangulatát képviselte-e, és tükrei voltak-e a többségek az ország vágyódásainak, küzdelmeinek és reményeinek, vagy pedig a kormány intencsióinak tettek-e eleget? S a midőn ezen kérdést felvetem, akkor jő egy másik kérdés : hogy ki zavarta meg tehát a parlamenti rendszer tekintélyét, ha nem a többség? Egy másik fontos feltétele a parlamenti életrendszernek, hogy ebben a házban az argumentumok, az okoskodások mérkőzzenek, és a mérkőzés eredményeképen leszürődjók egy igazság, a mely aztán megnyilvánuljon a ház határozataiban és a törvényekben. Igy van-e ez nálunk, t. ház? Nem volt-e igaza boldog emlékezetű Péchy Tamás elnökünknek, midőn azt mondta: nem az igazságról van szó, hanem szavazásról. Hiszen itt nincsenek viták, itt nincsenek mérkőzések közöttünk és a szabadelvűek között. Ha nem csalódom, nem is tudok beható vitát a nagy egyházpolitikai vita óta. Hiszen most ebben a jelenleg fenforgó kérdésben, a midőn a magyar közjog és a magyar nyelvnek mélyreható kérdése van szóban, kerek egy év alatt a többségből csak gr. Andrássy Gyula, Hieronymi Károly és Dániel Ernő képviselő urak tartottak beszédeket. Megvallom őszintén, hogy másra nem emlékszem, mert tudom, hogy Berzeviczy Albert képviselő ur is fel volt je-