Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-360
360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. 325 Gr. Zichy Aladár: Pár órával korábban ajánlták meg a békét. (Zaj.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassanak konverzálni és közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Polónyi Géza: Annak a szombatnak volt egy vasárnapi folytatása. Ez a tanácskozás sem volt bizalmas. Beszélgetésre jöttünk össze az obstrukezió további szervezéséről. Megkértem t. szomszédainkat, hogy barátságos beszélgetésre jöjjenek össze. Ez vasárnap volt. Ugron Gábor: Szombaton volt, hogy vasárnapra jöjjünk össze! Polónyi Géza: Akkor mi magunk között, elsősorban én felvetettem azt a kérdést, hogy miután több párt vesz részt egy ilyen akczióban, ennek az akcziónak első feltétele az volna. vájjon sikerül-e nekünk egy közös meghatározott czélban megállapodnunk, milyen czél fog vezetni bennünket az úgynevezett obstrukcziónál és meddig tartjuk magunkra nézve kötelezőnek ennek a folytatását, mivel különféle pártállásu férfiak közt ezt tisztázni kell és akkor — talán nem fognak megezáfolni t. képviselőtársaim, emlékezni fognak rá, az volt a nyilatkozat, egyelőre egy czélunk van, gróf Tisza István megbuktatása. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Személyes harcz!) Erre én azt voltam bátor válaszolni, hogy a mi pártunk hangulata az, hogy személyek ellen, akár gróf Tiszának, akár gróf Apponyinak, akár gróf Kimennek hívják, nem küzdünk, mi csak elvekért vagyunk hajlandók harezba menni. Arról, hogy ennek a küzdelemnek a nemzeti nyelv kivivása tűzessék oda, mint végezel, t. barátaim említést nem tettek. Ugron Gábor: Kezdettől fogva az volt. (Zaj.) Barta Ödön: A fölemelt létszám ellen kezdtük! Polónyi Géza: Ennek folytán azzal a megállapodással váltunk szét, miután a pártok között czél megállapítására beszélgetéseket tovább folytatni nem lehet, minden pártnak megvan a joga, saját kebelén belül meghatározni saját czélját és ahhoz mérni az ő további eljárását. Barta Ödön: Ezt a jogot nem is kellett megszerezni! Zboray Miklós: Nem e felett tanácskoztunk, hanem a taktikai módról beszéltünk. Polónyi Géza: T. barátom csak a második pontról akart beszélni, az elsőről pedig sohasem akart nyilatkozni! (Élénk derültség,) Zboray Miklós: Szombaton éjjel a vérét ajánlta és hétfőn leszerelt! Ugron Gábor: Én okos voltam, nem mentem oda. (Derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: Meglehet, nem is hívtuk! Ugron Gábor: Ön hit meg, de nem mentem oda, mert okos voltam. (Felkiáltások jobb felöl: Óvatos !) Polónyi Géza: Ezen tények mellett tisztán láttuk a helyzetet. Láttuk azt, hogy egy obstrukeziónak tovább való folytatása a mellett, mondom és ismételten mondom, hogy a nemzeti nyelv kérdésében annak az alkotmányos lehetősége ki volt zárva, hogy alkotmányos utón, még egyszer ismétlem, bármi tekintetben más konczessziókat ezzel a képviselőházban elérni lehessen, t. képviselőház, igenis előttünk lebegett az, hogy gondoskodói kell arról, hogy a nemzet más képviselőház utján kísérelje meg jogainak érvényesítését. DB most itt jön egy második pont. Ellenzéki férfiak között sohasem volt még vita tárgya sem, hogy a mostani választási törvények alapján örök időkre van kizárva annak a lehetősége, hogy nemcsak mi, hanem bármelyik ellenzéki párt ezen választói elemekkel valaha többségre juthasson. Már most, t. képviselőház, mi lehetett nagyobb, okosabb, helyesebb feladat, mint gondoskodni először annak a biztositékáról, hogy a házszabályokon elkövetett sértés orvosoltassék, a mely sértés, ha a megállapodás létre nem jön, bizonyára súlyosabb mértékben ismételtetett volna, a nélkül, hogy t. képviselőtársaim a megtorlásban kellő fegyverekkel tudták volna azt megakadályozni; most igenis gondoskodnunk kellett arról, hogy a házszabályokon elkövetett sérelem orvosoltassék ; és másodszor gondoskodnunk kellett arról, hogy biztosítsuk a nemzet számára azt a jövendőt, hogy szélesebb rétegek sorakozhassanak a hazafiak azon táborába, a mely el lesz szánva és határozva a nemzeti n} r elvért nemcsak küzdeni, hanem azt alkotmányos módon és alkotmányos fegyverekkel diadalra is juttatni, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért a törekvésünkért nem a rágalom, hanem a hála szava illet meg bennünket, t. képviselőház, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s nem jogosított fel soha senkit arra, hogy ezen hazafias meggyőződésünkben kételkedjék. Midőn láttam még hozzá azt, hogy a három évet kiszolgált katonák ott töltik az időt (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) törvénytelenül, a nélkül, hogy a közös hadügyminiszternek hajaszála is meggörbülhetne, mikor láttam, hogy ugyanaz a katonai hatalom megfogja cselekedni január 1-én azt, hogy a póttartalékosokat és tartalékosokat törvénytelen módon szolgálatra behívja, (Felkiáltások a jobboldalon: Kényszerhelyzet!) mikor felvonultak előttem azon jelenetek, a midőn özvegyek és apró gyermekek fogják kisérni azt a menetet, a melyben póttartalékosok kenyerüktől megfosztva, munkátalanul (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) szolgálatra bevonulnak: akkor, t. ház, igenis megszólalt bennem a lelkiismeret, s én arra az obstrukezióra, a melynek nem lehet egyéb eredménye, mint szegény, nyomorult emberek sorsának tönkretétele, (Ugy van! Ugy van! a jobbés a szélsöbaloldalon.) arra én nem vállalkoztam. (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) És a ki erre vállalkozott, visejje majd érte a felelőséget, t. képviselőház! (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon. Zaj a baloldalon.)
