Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

326 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. De, t. ház, azt a hipokrizist, a mely abban nyilatkozik meg, hogy nekünk szemünkre hányja azt, hogy a tisztviselők fizetése rendezésének kérdését nem kötöttük ki a paktumban, másrészt pedig azt mondja, hogy nekünk folytatni kellett volna azt az ohstrukcziót, a melyet most ők folytatnak, ez kétszinűsködés, ez Jánus-arcz, mert vagy helyesnek tartom én az obstrukcziót, s nem gyanúsítok mást azzal, hogy nem kötötte ki a tisztviselőknek rendezését, vagy nem tartom helyesnek az obstrukcziót és akkor nem gátlom meg, hogy azok a tisztviselők megkaphassák a fizetésük javítását. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Zaj a baloldalon.) De, t. képviselőház, egyrészt azt mondani hogy obstruálok a végletekig, tehát lehetetlenné teszem a tisztviselőknek fizetésének rendezését . .. Ugron Gábor: Hiszen az a javaslat vissza van vonva! Polónyi Géza: Hétfőn lesz benyújtva! Ugron Gábor: Lehet, hogy a képviselő intőbbet tud, én csak annyit tudok, hogy vissza van vonva! (Folytonos zaj a bal- és szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: ...én azt tudom, a mi a képviselőházban történik és csocís lom, hogy Ugron Gábor képviselő ur ennél kevesebbet tud, mert én itt a házban hallottam a miniszterelnöktől nyilt szinen megígértetni, hogy még ez év folyamán rendeztetni fog ez a kérdés. (Zaj a baloldalon.) Hirlapokból is meggyőződhetik róla. Tehát ne legyen hétfőn benyújtva . . . Ugron Gábor: Ez nem gyanúsítás! Polónyi Géza: Nem arról beszélünk, hanem arról beszélünk, hogy Ugron Gábor képviselő ur helyesli-e azt, hogy én obstruálok és lehetetlenné teszem a tisztviselők helyzetén való javítást és akkor a másiknak szemrehányást teszek azért, hogy miért nem kötötte ki magának a fizetésrendezést? Erről beszélek én. Ugron Gábor: Én azt mondom erre, hogy a törvényjavaslat nincs a ház előtt! (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon! Nincs!) Polónyi Géza: Hát ha volna költségvetési javaslat, akkor leszerelne a t. képviselő ur? Ugron Gábor: Nem! Polónyi Géza: Nohát, erről beszélünk! (Zaj a bed-oldalon; felkiáltások:. Soronlciviil nem lehet tárgyalni?) Ugron Gábor: Tárgyalni kész vagyok. Szederkényi Nándor: Felajánlották onnan is ! Baria Ödön: A költségvetést ajánlottuk fel! (Zaj) Polónyi Géza: Be is fejezem felszólalásomat, mert hosszabbra terjeszkedtem már ki, mint szándékoztam. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőtársam nem veszi észre, hogy ennek az obstrukeziónak a folytatása, a mellett — ismétlem százszor — hogy a nyelv kérdésében az eredménynek az elérése most már annyival is inkább ki van zárva, mert csak heten vannak azok a deutumogerek, a kik ezt obstruálják . . . Gajáry Géza: Lendl a nyolezadik! Polónyi Géza: ... hát bocsánatot kérek, a mellett, hogy ez ki van zárva, nem látja-e t. képviselőtársam, hogy mi történik? Ugron Gábor: Nem látom! Polónyi Géza: Hát látnia kellene azt, hogy Olaszországgal a tárgyalások már megindultak. Tudnia kellene, hogy az, a mit mi az 1899 : XXX. t.-cz. vívmányaként hirdettünk és hirdetünk, abban áll, hogy addig még tárgyalni sem szabad, a mig az autonóm vámtarifa megalkotva nincs. Kinek köszönhető az, t. képviselőház, hogy a nemzet nem. reagál erre? Hanem, ha majd feleletre fogjuk vonni a kormányt, a nemzet azt fogja mondani: — én is azt mondanám — a kormány kényszerhelyzetbe jutott, ki van téve nem üzleti érdekeknek — a mint azt Holló Lajos t. barátom is magyarázta, mert nem vállalkozásokról van itt szó, hanem a kik konyítanak valamit a közgazdasági érdekekhez és nem beszélnek olyanokat, hogy a takarékpénztáraknál felgyülemlett tőkék eredményét képezik az obstrukcáónak, hanem a kiknek fogalmuk van közgazdasági érdekekről, azoknak tudniuk kell, hogy mit tesz az, hogy január elsején lejár az olasz szerződés és hogy mi lehet annak a konzekvencziája, ha ma Németország Olaszországgal vám- és kereskedelemi szerződést köt a nélkül, hogy nekünk tarifánk volna. Tudnia kell, hogy ez a két tény tönkrejuttathatja vagyonilag ezt a nemzetet, a mely azt meg nem érdemelte. Nem helyénvaló tehát, hogy önök bennünket rágalmaznak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egyszerűen könnyelműség a nemzetet ilyen veszélyekbe belevinni, a mikor eredményt elérni nem tudnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Hellebronth Géza: Hát tizenegy hónapig nem volt könnyelműség? Polónyi Géza: Most járt le! (Derültség.) Épen azt mondom, hogy lehetetlenné tettük volna továbbra is. Ugron Gábor: Nincs autonóm vámtarifa! Polónyi Géza: Én azt mondom, t. képviselőtársaim — akárkinek akármi a gusztusa erről — ha valaki a nemzeti ügy terén azzal a reménynyel küzd, hogy azt a nemzeti ügyet egy lépéssel előbbre viheti, az koczkára teheti vagyonát, életét, szabadságát és mindenét, de a ki annak a tudatában, hogy ezt a nemzeti ügyet előbbre egy lépéssel sem viszi, koczkáztatja nem a saját vagyonát, nem a saját életét, hanem a nemzet érdekét, hát, t. képviselőház, az ilyen könnyelműséget követ el a nemzet szent ügyével szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erről van szó. Ha, t. képviselőház, majd a siker kilátásával lehet ezt a fegyvert applikálni, bizonyára nem várok az önök segítségére, mint a hogy nem vártam Khuen-Héderváry idejében