Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

26 3í9. országos ülés 1903 november 30-án, hétfőn. történt, a házszabályok szempontjából, azt mindenki tudja, arról én a háznak beszámoltam, azt én elég súlyos oknak tartottam arra nézve, hogy pártállásomat megváltoztassam. De én mégis azt tartom, t. ház, hogy ha őszintén akarjuk ennek daczára a kibonyolitás útját keresni — a mint hogy ennek daczára egyes képviselőtársaim keresték is a kibontakozás útját — akkor ezt nem lehet teljesithetetlen feltételekhez kötni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Már pedig egy olyan vezeklésféle, mint a mely Zichy Aladár t. barátom javaslatának szó szerinti értelmében foglaltatnék, szerintem egy teljesithetetlen feladat, (Zaj.) a melyet ebben az alakban én nem állítanék fel, daczára annak, hogy az én meggyőződésem a történtekről a házszabályok alapján ugyanaz. a mi az övé, (Zaj.) De elismerem, hogy a parlament tanácskozásaira nézve egy oly állapotnak a fennállása, a melyet a háznak egy egész oldala házszabálysértés alapján létrejöttnek tekint, & további kibonyolitásnak lényeges akadálya. Én azért azzal a kéréssel fordulnék a t. házhoz, a háznak többségéhez, a t. kormányhoz és az elnökséghez, hogy annak a határozatnak, mely a parallel ülésekre vonatkozik, hatályát szíveskedjék felfüggeszteni, hogy ez alatt az idő alatt ennek a határozatnak hatályban volta, a melyet én is és a háznak egész ellenzéke a házszabályok szempontjából sérelmesnek tart, ne akadályozza a békés kibontakozásnak lehetó'ségét. (Helyeslés balfelöl.) Én nem követelek ezzel a t. túloldaltól semmiféle olyan beismerést, a melyet az ő önérzete és az ő meggyőződése tilt, viszont, t. képviselőtársaim, igen t. kormány és igen t. elnökség, ne méltóztassanak, ha a békés kibonyolitás útjára akarnak lépni, követelni a háznak ezen oldalától (a baloldalra mutat) a belenyugvást egy olyan helyzetbe és egy olyan állapotba, a mely állapot az ő meggyőződése szerint a házszabályok sérelmével jár. Ez az az óhajtás, a melynek kifejezésével a magam részéről is hozzá akartam járulni ahhoz az általam melegen óhajtott czélhoz, hogy ennek az áldatlan parlamenti állapotnak véget vessünk. Ha ezt az első lépést, mely egymás meghallgatásából és egymás álláspontjának higgadt mérlegeléséből áll, megtettük, akkor a további lépésekről majd akkor fogom elmondani nézeteimet, a mikor annak helye lesz. Ma lépjünk erre a térre. Higyjék el, egy uj reménynyel örvendeztetjük meg az országot egy olyan téren, a hol az ország ma a legnagyobb aggodalommal, csüggedéssel és kétséggel nézett a jövőbe. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: Hock János képviselő ur kivan a házszabályokhoz szólani. Hock János: Elállók a szótól. Elnök: Ugron Gábor képviselő ur kért S3Ót a házszabályokhoz, annak jelzésével, hogy kéri a t. házat, hogy ugy, mint az előtte szólók, a házszabályok keretétől eltérőleg tarthassa meg felszólalását. (Helyeslés.) Kérdem a házat, megengedi-e ezt? (Igen!) A ház az engedélyt megadja. Ugron Gábor: T. ház! Ha a parlamenti kiegyenlítésnek sikeres létrehozása czéloztatik, az előkészíttetni szokott. A melyik kiegyenlítés nincs előkészítve és felhatalmazásnélküli egyének nyilatkoznak benne, nem vezethet sikerre. De épen az, hogy felhatalmazásnélküli egyének szólottak eddig, adja meg nekem a bátorságot, hogy én is, a ki egyedül állok, felszólalhassak, annál is inkább, mert engem semminemű párthatározat köteléke nem bilincselhet, annál is inkább, mert nyugodt megfigyelője vagyok mindazoknak, a mik történnek. Azt hiszem, hogy az az állás, a melyben vagyok, képessé tesz arra, hogy elfogulatlanul Ítéljek. Az ellenzék nemcsak hogy elitélendő, de megvetésre méltó volna, hogyha ilyen hosszú időn keresztül az országgyűlés működését megakasztja fontos alkotmányjogi és az ország törvényhozása és a parlament ellenőrzése alá tartozó ügyekben. Miért foly a harcz? Kezdettől fogva abból indult ki, mindig arra tört és arra irányult, hogy a magyar nemzetnek a közös hadseregben a magyar nyelvhez való joga függőben maradott, egy el nem intézett kérdést képezett. Ezen kérdésnek elintézése a felemelt ujon üzletszámról szó-ó törvényjavaslat előterjesztése alkalmából felvettetett. E felett lehetünk különböző véleményben, hogy helyes volt-e ennek a kérdésnek felvetése, avagy helytelen. Én sokáig mint ellenzéki ember elkerültem azt, hogy a magyar katonai szolgálati nyelvnek kérdését szavazás tárgyává tegyem épen azért, hogy maradjon ez a kérdé? eldöntetlenül, de ugy, mint egy, a jövendőben elintézendő ügy. De hogyha ez a kérdés egyszer felvettetett, vita tárgyává tétetett és a nemzetnek joga nyelvéhez a hadseregben kétségbevonatott, szabad-e hazafinak, becsületes törvényhozónak arról a jogról lemondani, igen vagy nem ? (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A nemzetnek azon joga, hogy a hadseregben érvényesüljön az ő nyelve, miután ma nincsenek királyoknak, császároknak hadseregei, hanem állami hadseregek vannak, kétségbevonhatatlan. Mindennemű ellenállás, a mely ez ellen irányul, kétségbevonása a nemzet szuverenitásának, az ország államisága- nak, és a mikor ez a kérdés forog koczkán, akkor nem lehet magyar ember, a ki ezért meg ne akarna küzdeni. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A múltban, régen, hogyha az ilyen kérdések vitásokká váltak, fegyverekkel igyekeztek azokat megoldani. Miért ? Mert az országgyűléseket a korona csak időről-időre, nagy ritkán és csak bizonyos tárgyak elintézésére hivta össze. A modern alkotmányosság módot nyújt arra, hogy a nemzetnek képviselete állandóan tanácskozhassék és ne csak a korona által meg-