Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

349. országos ülés 1903 november 30-án, hétfőn. 27 határozott tárgyak felett vitatkozhassak, mert a nemzet képviselőtestületének, az országgyűlésnek van kezdeményezési joga, hogy ő maga hozzon kérdéseket szőnyegre, azokat törvényjavaslatba foglalja, azok érvényesítését megpróbálja, a ko­ronára pedig akkor következik a nyilatkozat sora, a midőn az a törvényjavaslat szentesités alá kerül. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pró­bálja meg előbb a t. ház, hozza meg a maga törvényjavaslatát, hogyha az nem szentesittetik, akkor következzék a feliratoknak és leiratoknak sorozata. Ez az alkotmányos elintézés! (Elénk helyeslés ä szélsöbaloläalon.) A nemzet joga fe­lett jogérvényesen senki, még maga a király sem nyilatkozhatik idegen földön, idegen ható­ságok előtt, a nemzetnek alárendelt hadsereg előtt. Ha tesz ilyen nyilatkozatot, akkor az semmis és érvénytelen. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloläalon.) Semmis és érvénytelen, mert miniszterek által ellenjegyezve nincs, felelőségre azért senki sem vonható. Miután ellenjegyezve nincs, ő Felsége nem alkotmányosan gyakorolta jogát, pedig más joga, mint alkotmányosan gya­korlandó joga nincs a mi törvényeinkben meg­állapítva. (Igaz! JJyy van! a szélsőbaloldalon.) Békélni, kiegyezni, az ügyeket kiegyenlíteni: kell, szükséges! De egy csomó mellékkérdésben, egy csomó jelentéktelen, a közönség félrevezeté­sére, szemének kitörlésére szánt inditványnyal és javaslattal történjék-e ez, vagy pedig menjünk a kérdés velejére és ott történjék a kiegyenlítés? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Velejében történjék a kiegyenlítés: akkor az egész ország megnyugvással fogja azt elfo­gadni. Én őszintén beszélek, én hagyom magam hatszáz darabra összevagdalni és eltiporni in­kább, sem hogy a magyar nyelv jogától elállják, (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház! Én 1872-től fogva állok az ország­gyűlés porondján. 1872-től fogva küzdök a ma­gyar nyelv és a magyar nemzet jogainak érvé­nyesítéséért a hadseregben. Maholnap sirba kell hajtanom fejemet: egyetlenegy tudat tenné édessé a halált, ha tudnám, hogy ez ügyben és e kérdésben hazámnak szolgáltam, szolgáltam sikerrel. T. ház! Ne higyje senki, hogyha önök bármi módon ezt a törvényjavaslatot keresztül­csusztatják, hogy ezzel megvan a béke. Kép­mutatás az egész, nem őszinteség, mert itt a törvényjavaslatok egész sorozata következik, a melyek mindegyikében meg tudja az ellenzék állítani önöket, meg tudja akadályozni, hogy tovább mehessenek. B. Kaas !vor: Uj választások után is! (Fel­Máltások a jobboldalon. Vizei!) Ugron Gábor: Az ellenzéknek pedig joga van hozzá, joga azért, mert nincsen az alkot­mányos életben az országgyűlés rendelkezésére más eszköz, mint az adók megtagadása és az ujonczok megtagadása. A korona kezében van minden hatalom; ha az országgyűlés élni akar vele, csak az adók és az ujonczok megtagadásával gyakorolhat a hatalomra nyomást. Hiszen nézzék meg, Anglia alkotmányossága nem egy nap fejlődött ki, nem egy embernek a fejét ütötték le, mig most biztosított szabadságot élvez Britannia minden lakosa é3 az a szabad­ság nagygyá és hatalmassá tette Angliát. Igen. de azok meghozták az áldozatokat, azok az angol országgyűlések, a melyekben Hampdon János és Cromwell résztvettek, megállapodtak a maguk sarkán, ott a nemzeti követelésekkel szemben csak csekély udvari párt volt és nem kisebbség volt a nemzeti párt és az udvari párt hasztalan kísérlett meg minden kívánságot és követelést, a parlamentnek megvolt az az ön­érzete, a mely őt felemelte a király mellé. A midőn Károly király megjelent az angol parla­mentben és követelte, hogy Hampdont és társait, valami hetet, mutassa meg az elnök, hogy ő 400 fegyveresével elfogja és elhurczolja őket, a ház elnöke tudta kötelességét és azt mondotta: »Felséges uram, mikor a ház parancsolja, akkor fogom ezt teljesíteni, de előbb nem!« Itt is, t. ház, ne ámítsuk, ne vezessük félre egymást szemkápráztató ígéretekkel és békélte­tési alkudozásokkal. Én . emlékszem, hogy a girondiak és jakobinusok korában egyszer a franczia parlamentben egy napon, meglehet, hogy akkor is ilyen délutáni idő volt, elérte őket a szép és hangzatos beszédek vágya, a béke és kiengesztelődés, Lamourette képviselő pedig olyan beszédet tartott, a melyre összecsókolóztak — és e csókokból fakadtak azok a határozatok, a melyek a girondistákat a guillottine alá vit­ték, mert a kibékülés és a csókolózás csak kép­mutatás é3 ámítás volt. (Elénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Őszintének kell lenni, nem képmutatóskodni, nem is természetem. Ha a magyar nyelv jogát megadják és biztosítanak arról, hogy akár hat, akár nyolcz esztendő alatt azt a hadseregben keresztül viszik és ha meg leszek róla győződve, hogy ez a jog el van ismerve minden oldalról: akkor én hajlandó vagyok és azt hiszem, haj­landók lesznek barátaim is, a kikkel annyiszor érintkezem, tárgyalni (TJgy van a baloldalon.) és készek vagyunk arra, hogy a mi nevezetes és fontos törvényjavaslat hátravan, azt ezen ország­gyűlés folyamán mind vitassuk meg, azokra nézve állapodjunk meg, ürítsük ki belőlök azt, a mi a viszálynak és vitatkozásnak tárgyát képezi, állít­suk az egész magyar nemzetet, mint egy tábort szembe az osztrák kiegyezés kérdésével, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) állítsuk a vám- és kereskedelmi szerződések kérdésében az egész parlamentet egy táborba, s ha így erőseb­bek leszünk, ezzel a nemzetnek használunk, de azzal, hogy akár eltipornak bennünket, akár el­árulnak minket, (Nagy mozgás és ellenmondcisok a jobboldalon.) semmire sem fogunk menni. (Hosszantartó taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Krasznay Ferencz képviselő ur ugyan­csak azzal a kéréssel fordult hozzám, mint az 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom