Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

359. országos ülés 1903 deczember 18-án, pénteken. 293 ügyminiszteriuin és a magyar kormány között a nélkül, hogy eddig sikerült volna megegyezésre jutni, É miatt a magyar nyelv alkalmazásának a gyakorlatban való keresztülvitelére nézve lényeges jelentőségű, hogy a közös hadseregben alig egy tuczatnyi olyan hadbíró áll rendelkezésre, a ki a magyar nyelvet tökéletesen birja. Ennek következtében tehát, ba a magyarok nem egyeznek bele hosszabb átmeneti időszakba, akkor ilyen körülmények között akaratlan eredménykép az a kényszerhelyzet áll elő, hogy a katonai büntetőeljárás egész reformját hosszabb időre el kell balasz tani.« Polónyi Géza: Na persze! Holló Lajos: Polónyi Géza t. képviselőtársam, mint jó magyar hazafi, épugy tiltakozik ez ellen, mint én. De akkor, midőn nincsen rendezve az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv ügye, mikor ezt mint engedményt és vívmányt önmagunk és a nemzet elé is állítjuk, hogy akkor ezt eredménynek szabad-e olfogadni lelkiismeretes politikai eljárás mellett, a melyhez mindig kötjük mindnyájan magunkat, — ha nyitva tartjuk, hogy a hadvezetőség vagy elhalaszsza az igazságszolgáltatás reformjának behozatalát, vagy megalkossa, de akkor aztán akként, hogy akkor a magyar érdek, a magyar nyelv teljes érvényesülést és elismerést nem nyer. És milyen formában, az igazságszolgáltatás melyik fázisában, és milyen eljárás mellett lehet behozni a magyar nyelvet ? Ilyen rendezetlenséget fentartunk és a küzdelmet ebben az irányban mégis abbahagyjuk akkor, a mikor ezek még, ismétlem, ujabb összeütközéseknek fogják anyagát képezni ? Polónyi Géza: Ha ígéretüket nem fogják megtartani, majd ekzekváljuk őket! Holló Lajos: Ekzekválni, t. képviselőtársam, akkor, a mikor a nemzeti közvélemény, a melyet most a hátunk mögött felállítottunk, majd elül, a midőn semmi ellenálló erő nem lesz többé arra, hogy azokat a rendkívüli eszközöket, a melyeket eddig t. képviselőtársam segítségével használtunk, a jövőben is használhassuk ? És, t. kéjjviselőtársam, akármilyen szomorú volna is a helyzet, kitenné-e az országot most, miután már több, mint egy esztendő óta ezt a rendkívüli helyzetet előidéztük, és csak most, a végén, áll elő az a kényszerhelyzet, a mely szorítja a hatalmat arra, hogy vagy megadja a nemzetnek jogos kívánalmait, vagy pedig oly lépéseket kénytelen tenni, a melyek az ő belátása szerint czélra fognak vezetni? Hát másfél év múlva megint elő fogjuk-e idézni ezt a harczot és küzdelmet csak azért, mert most nem hoztunk oly rendet, tisztaságot, megoldást a felvetett kérdésekben, a melyeket véglegesen kellett volna rendezni? A hit hiányzik talán t. képviselőtársamnál vagy Ausztriánál? Ha egy év múlva vagy két év múlva meg tudjuk szabni azt, hogy miiyen lesz a magyar zászló, hogy milyen lesz a magyar nyelv használatának mérve, hogy milyen lesz a tiszti tanítás és nevelés, hogy minő tantárgyak lesznek magyar- nyelven tanítva : micsoda elbánás az az egész nemzettel, a felháborodott közvéleménynyel szemben, hogy most nem tisztáztatik a kérdés, hanem elhalásztatok ad graecas calendas, a midőn már választóink elkeseredésükben el fognak tőlünk bizalmukkal fordulni? Bocsásson meg, de én azt hiszem, bogy senki ezért bizalommal a jövendő küzdelmek iránt nem viseltetik. A tiszti nevelés kérdésében is lényeges, hogy több tantárgy magyarul fog taníttatni; de határozottan ki van kötve, bogy egyetlen egy katonai tantárgyat sem fognak ezen katonai iskolákban magyarul tanítani. És nemcsak Magyarországon vannak ilyen katonai tanintézetek, a melyekben a tiszti előképzés folyik, hanem vannak Ausztriában is, a hol a leglényegesebb műszaki iskolák, a katonai akadémiák működnek, vájjon ezekben a magyar tanítás be fog-e hozatni? Ellenkezőleg. Hiszen megmondta világosan a miniszterelnök ur, hogy azt a feltételt, hogy jövőben magyarul tanítsanak, el nem fogadja, minek következtében világos perspektívát nyújtott arról, hogy a tiszti nevelőintézetekben be fog ugyan hozatni az, hogy magyarul tanítanak és hogy a jelentésekben látni fogjuk azt, hogy ennyi és ennyi magyarországi tiszt tanul és tud is magyarul, de ez az életbe sohasem fog átvitetni, mert azok a legrövidebb idő alatt szaturálva lesznek a német neveléssel, és amennyiben meg is fog történni az, hogy a hadsereg magyar részében magyar honos tisztek fognak elhelyeztetni, de ezek a magyar államiság iránt ellenséges érzelmű tisztek lesznek. Ebben az irányban tehát ezt a garancziát a magyar államiság érvényesülésére el nem fogadhatnám. Azt lehetne talán mondani, hogy ha ezek a garancziák így intézményileg nem lesznek meg, mert Polónyi Géza t. képviselőtársam is csak a jövőtől várja e kérdés megoldását, hiszi is, bízik is benne, hogy becsületesen és igazságosan fog ez megoldatni. Polónyi Géza : A legközelebbi jövőben ! Holló Lajos: De vájjon a személyes garancziák olyanok-e, a melyek képesek Polónyi Géza t. képviselőtársunknak és mindannyiunknak megnyugtatására szolgálni ? Mert sokak előtt ez nem nagyfontosságú körülmény, de előttem ós mindazok előtt, a kik ezen czélokat magasnak és nagynak tartottuk, a kik szembeszálltak még az oly tisztes kormányzattal is, a minő Széll Kálmáné volt! . . • Polónyi Géza: Az nagyon rossz kormányzat volt! Lovászy Márton: Nem, mert ezt Kossuth maga itt ismerte el! Wlolnár Jenő: Itt zokogtunk közösen! Holló Lajos: T. képviselőtársammal e kérdés felett nem akarok vitázni, mert annak a megbuktatására én is szövetkeztem, annak a kormányzását tehát én sem tartottam olyan áldásosnak, a melynek léte garanczia volt, Ezért