Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

294 359. országos ülés 1903 deczember í8-án, pénteken. mentem én is bele a harczba. Jött utána a Khuen-Héderváry-kormány. Ez ellen szintén a legerőteljesebb harczot folytattuk és mi azt fenn is tartottuk és ekkor velünk együtt tartott Polónyi képviselő ur is. Most talán a Tisza-féle kormányzást kell azzal honorálnom, hogy a mit az eddigi kormányzásban nem találtam fel, a személyi garancziákat egyedül gróf Tisza Istvánnál találjam meg. Polónyi Géza: Nem személyekről van szó, de arról, hogy gróf Apponyi Albert és consortes a szabadelvű pártban cserbenhagyták a nemzet ügyét (Zaj.) Holló Lajos. Arra is rá fogok térni, de engedjék meg, hogy erre a közbeszólásra mindjárt adjak némi választ. Hiszen az önök szózatában is az foglaltatik, hogy megdöbbentette önöket, hogy a kormánypárt oly egyöntetűen foglalt állást a nemzeti követelményekkel szemben. Polónyi Géza: Ugy van! Várady Károly: Elég szógyen! Holló Lajos: Bocsánatot kérek, ez a dolog némi helyreigazításra szorul. Láttam a kormánynak és pártjának egyöntetűségét a Széll Kálmán kormányától egészen idáig. Láttuk a Khuen-Héderváry-féle kormányzás alatt, a mikor kirohantak és személyünk ellen támadtak; a mikor Ivánka és Szentiványi t. képviselőtársaim, a néppárt szélső elemei, mind kirohantak és a legszélsőbb invektivákkal illettek minket az egész szabadelvű párt egyöntetű tömegével. Sándor Pál: Mi nem! Lovászy Márton: Sándor Pál kivételével! Sándor Pál: Sok másnak is kivételével! Holló Lajos: És az egyöntetűség épen most bomlott meg azon az alapon, hogy gr. Tisza István felbontotta azt a szolidaritást, a melyet a kilenczes bizottság programmjával szemben az összes komoly politikusok magukra vállaltak, megbontotta, hátmögött sietett Bécsbe és lejebb szállításával az engedményeknek és követelményeknek nyerte meg a megbízatást a kormányelnöki szék elvállalására. Az egyöntetűséget megbontotta azokban a sorokban, a minek következtében disszidensek keletkeztek. Krístóffy József: De nem e miatt! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Parallel ülések!) Holló Lajos: A paktum megkötése előtt, a manifesztum kibocsátása után! (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Parallel ülések miatt!) Polónyi Géza: Nem a nemzeti nyelv miatt. E miatt egyetlen ember sem lépett ki! Lovászy Márton: De a szabadelvű párt értekezletén megnyilvánult a különvélemény. Holló Lajos: T. képviselőtársam azt fogadja el a maga számára, mondjuk mentségül vagy kifogásul, hogy,^, hiszen ez nem a programm miatt történt, hanem a parallel ülések miatt. De elsősorban, a ki igazságos ember, be fogja látni, hogy a programmban való összeütközés mindjárt a szabadelvű párt ülésén kiderült, (Mozgás.) midőn tekintélyes politikusok kijelentették, hogy ők ehhez a programmhoz nem kötik magukat és fentartják jogukat, hogy a mennyiben az a ház elé kerül, levonhassák a konzekvencziákat. (Igaz! balfelöl.) T. képviselőtársam, mint alapos politikus, tudja, hogy épen e kormányzat ellen van meg az elhidegülés oly politikai körökben, a melyek a hatalomrajutásnak ezt az útját és módját nem tartják helyesnek. Tekintélyes jaoiitikusok vonultak félre és nem állnak a Tisza-kormány háta mögött. Ez megvolt a parallel ülések után is és midőn a parallel ülések megszűntek és a paktum t. képviselőtársam hozzájárulásával megköttetett. Polónyi Géza: Nincs jjaktum! (Felkiáltásolt a baloldalon: Hát mi van ?) Lovászy Márton: Van megegyezés! Polónyi Géza: Bosszul van informálva! Holló Lajos: Hiszen a vitatkozás lehetősége megszűnik, ha szavakba kapaszkodunk. Előbb az volt, hogy az egyöntetűség hiányzott, a mikor kimutatható, hogy az egyöntetűség erősebb volt mindig, mint most, másodszor az van, hogy a megegyezés nem paktum, hanem megegyezés, leszerelés bizonyos körülmények közt, és ez akkor jött létre, a mikor hihettük és remélhettük, hogy nagyobb segélyző támogatás van magában a képviselőházban, és mikor tudtuk, láttuk, hogy a nemzetben oly erő mozdult meg, a mely, ha a szabadelvű párt meg sem mozdítja a maga erejét, a nemzet erejénél fogva reá kényszeritette volna a hatalmat, hogy hajoljon meg a nemzet akarata előtt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások: Ok is tudták!) (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) Ez különben csak kitérés lévén, áttérek most már arra, vájjon a Tisza-féle kormányzat, ha tárgyi garancziákat nem nyújt, a személyes garancziák nyújtására alkalmas-e? Alkalmas-e arra, hogy taktikai kérdésekben is bennünket változtatásra bírjon ? Hiszen a személyes momentumok ebben eltörpülnek, természetesen, és mi vagyunk talán a legilletékesebbek kifejezni azt, hogy nálunk semmi személyes tekintetek, személyeknek előtérbe nyomulása semmi courtoisie kérdése nem volt mérvadó, mert hiszen gróf Héderváry Károly volt szives hozzánk jönni, tárgyalt velünk és vele szemben egészen udvariasan kifejeztük, hogy javaslataihoz hozzá nem járulhatunk. Szóval, személyes momentumok nálunk nem játszottak közre, kizárólag a magyar szempontok voltak azok, t. képviselőház, a melyeket figyelembe kellett vennünk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De ha ezeket a személyes szempontokat veszszük figyelembe, t. képviselőház, nem kell-e azt látnunk, hogy, a mint már érintettem, a hatalom megszerzésének módja magában véve a t. miniszterelnök ur részéről olyan, a melynek irányában a bizalmat felkelteni nem lehet. (Helyeslések a szélsobaloldalon.) Mert ha már választani kellett valami között, a mit el-