Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

359. országos ülés 1903 deczember 18-án, pénteken. 289 koronát tettek ki. Ebből 30°/o a közös vámtételek által van fedezve, ennek következtében marad mint fedezni való összeg 7,333.809 korona. Ha már most mi, mint egyenjogú állam, mondjuk, kötelezettségünk értelmében, vagy egy ujabban megállapítandó quóta értelmében ezen összeg felét tartoznánk kifizetni, a mi részünk volna 3,666.904 korona; a mostani quóta szerint pedig a mi részünk 2,566.830 korona. Vagyis, ha egyenlő összeget fizetnénk, akkor többet kellene fizetnünk 1,114.074 koronával, vagyis forintokban számítva 557.037 forinttal. Ha tehát mi még 550,000 forinttal járulunk a külügyi költségekhez, akkor Ausztriával teljesen egyenrangúan járultunk hozzá; de igy jogunk volna ahhoz, hogy a külügyminisztérium összes hivatalaival együtt épen ugy székeljen Magyarországon, mint Ausztriában, jogunk volna ahhoz, hogy a külügyi külső szervezet, a mely az egész világon képviselni volna hivatva Magyarországnak és Ausztriának közjogi állását, épen annyira legyen magyar, épen annyira szolgálja a magyar államiságot jelvényeiben, czimereiben, nyelvében és érzelmeiben, szóval mindenben, a mint szolgálja az osztrákét; jogunk volna továbbá ahhoz, hogy a diplomácziai szervezet, a mely ma kizárólag Bécsben székel, egyenlő időtartamban és egyenlő sulylyal nálunk is végezze az ő teendőit. Már most, t. képviselőház, ha tőlünk megkérdezik, hogy mi áldozzuk-e ezt a félmillió forintot Magyarország közjogi méltóságának elismerésére, képzelhető volna-e olyan törvényhozás, a mely ezen áldozatokat meghozni vonakodnék ? De, t. képviselőház, miért hozzuk meg mi ezt az áldozatot? Vájjon, ha meghozzuk ezt a pénzáldozatot, fogunk-e valami eredményt elérni? Hiszen, t. képviselőház, hasonló áldozatot hoztunk az udvartartás terén is; annak költségeit Magyarország és Ausztria egyenlő részben viselik. És vájjon az udvartartás tekintetében megvan-e a paritás és a dualizmus hazánk és Ausztria között? Vájjon mindazokat a materiális segítéseket, melyek egy ilyen udvartartás által egy nemzetnek fényét és anyagi erőforrásait tágítják, idevonva a diplomácziát, a kereskedelmi képviseletet, idevonva az idegen fejedelmek látogatását és az uralkodó-család tagjainak megszállását, élvezhetjük-e mi az egyenlőség arányában? Nem. Ennek következtében milyen reményeink lehetnének, hogyha mi a külügyek terén is nagylelkűen még ezt az 550.000 koronát is áldozatul hozzuk, és a teljes anyagi paritást létesítjük itt is! És milyen a helyzet a hadügyi költségek terén, a hol a perczentuáczió reánk nézve nagyobb eredményeket fog előidézni ? (Zaj. Halljuk! Halljuk !) A folyó 1903. évre megszavazott összes kiadás, a tárczabeli bevételek levonásával, öszszesen 356,416.000 korona. Már most a 30°/o vámbevételt ebből levonva, marad 249,88,8,000 korona, mely a két állam által fedezendő. Ámde, EÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XX. KÖTET. ha mi itt egyenlőséget akarunk, akkor a katonai létszámok arányában kellene fizetnünk 109,775.000 koronát, a quóta arányában pedig fizetünk 84,825.000 koronát. Tehát kellene a teljes egyenlőség esetében 24,949.000 koronával többet fizetnünk, vagyis 12,474.000 forinttal többet. Nagy és tekintélyes összeg ez, de vegyünk csak egyetlenegy tételt itt figyelembe, a haditengerészetre és rendkívüli szükségletekre szolgáló tételeket, a melyekből Magyarország semmit sem élvez, vagy legalább eltörpülő csekélységet, mert a haditengerészet csaknem minden felszerelésének szükségletei és a rendkívüli befektetéseknek minden összege Ausztriába megy. Ez magában 69 millió koronát képvisel. De tegyük fel, hogy mi a magunk ereje szerint rendezzük be hacli készültségünket. Hát vájjon kötelezhetők volnánk-e még akkor is akár a dinasztia, akár Ausztria, akár önmagunk érdekében arra, hogy anyagi erőinket meghaladó áldozatokat hozzunk katonai készültségünk czéljából? Nem. Ez egyenesen a nemzet anyagi érdekeinek aláásására vezetne, ha tovább feszitjük a húrt és az anyagiakban mértéket nem tartunk, hogyha ezen a téren nagyobb áldozatokat hozunk. És vájjon ha önrendelkezésünk alapján rendezkednénk is be, nem állana-e módunkban oly megszorító intézkedéseket tenni, mint a milyeneket önálló, de kicsiny és szegény nemzetek tenni kénytelenek, a kik a hadi készültség munkáját előkészítik már a polgári életben, az iskolákban, a lövőházakban, a községekben, téli oktatásokban és mindenütt, hogy azután az egyén a katonai képességének nagyobb fokával vonuljon be abba a kaszárnyába ? Nem lehetne-e nekünk megtennünk, hogy megkönnyítsük anyagi terheinket és ez által, midőn a katonai szolgálati időt leszállítjuk, egyúttal mérsékeljük azon anyagi áldozatokat is, melyeket a nemzetnek ez irányban hoznia kell? De tegyük fel, hogy ez nem áll rendelkezésre, tehát azt a 24 millió koronát tényleg Magyarországnak meg kellene fizetni. Vájjon mihez adna ez jogot? Nem adna-e ez Magyarországnak jogot arra, hogy azok a közös szervek, a melyek ma kizárólag Ausztriában vannak felállítva, a közös minisztériumok, a közös vezérkar, azok a magasabb katonai intézetek, a, czéljaikra szolgáló készletek, házak, arzenálok, fegyvertárak, hogy ezek mind egyenlő arányban, Magyarország hadi készültségének megfelelő arányban Magyarországba tétessenek át ? Vájjon azon anyagi előnyök, melyek ebből előáílanának, azon 12 millió forint értéket reprezentálják-e, mely Magyarországot terhelné? Hiszen nem ez a sok, t. képviselőház, hanem az a sok, melyet igy kell fizetnünk. Az a 84,825.000 korona sok, a. mit mostam hadikészültségünk mellett fizetünk Ausztriának. És ezt megváltoztatná még a magyar vezényszónak