Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-359
deczember 18-án, pénteken. 284 359. országos ülés 1903 , 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapitott ujcnczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404. 410) általános tárgyalásának folytatása. Előbb azonban Len dl Adolf képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Lendl Adolf: T. képviselőház ! A múlt szombaton volt szerencsém a t. ház előtt a vallásos közoktatásügyi miniszter úrhoz interpellácziót intézni; a miniszter ur sziyes volt arra ideiglenes és előzetes választ adni. Én figyeltem válaszára, de mégsem voltam képes minden szavát meghallani és igy helyes szövegében csak akkor ismerhettem meg a miniszter ur ideiglenes válaszát, a mikor a hétfői kiosztás alkalmával az »Értesitő«-ben azt olvastam. Olyan kifejezések és mondások vannak ezen ideiglenes válaszban, a melyek, ha nem is az én személyemet, de jóhiszeműségemet és igazságra való törekvésemet közvetlenül érintik. Azért kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy azokra röviden személyes ügyben reflektáljak. (Halljuk! Halljuk a baloldalon.) Az igen t. közoktatásügyi miniszter ur azt mondotta ideiglenes válaszában, hogy az előadásomban foglalt állitások a valóságtól bizony nagyon sokszor igen távol állanak. Ezzel szemben bátorkodom megjegyezni, hogy én azon példákat és adatokat, a melyeket szombaton az interpellácziót kisérő beszédemben felsoroltam, abból a hivatalos jegyzőkönyvből merítettem, a mely Buziáson egy hivatalnok ellen elrendelt vizsgálat alkalmával vétetett fel. Hogyha tehát ezek a tények, ezek a példák eltérnek azoktól az adatoktól, a melyek a minisztériumban vannak, arról én nem tehetek. És mivel ez a jegyzőkönyv ép az ottani állapotokat tünteti fel, mindenesetre a minisztériumban levő adatok azok, a melyek korrigálásra fognak szorulni. Azt mondja továbbá a miniszter ur, hogy én nem mindenben ragaszkodtam a valódi tényekhez, hogy túloztam és ez okból példaképen felemlíti, hogy bizony ott földterületeket is adnak a népnek bérbe. Épen ez az, a mit én különösen kiemeltem interpellácziómat kísérő beszédemben, tehát e tekintetben nemcsak, hogy nem túloztam, hanem a miniszter ur csak megerősíti az én álláspontomat. A miniszter ur azzal szemben, hogy ugy látszik, hogy az eltussolás és elhallgatás rendszere forog fenn, azt mondja, hogy ez egyáltalában nem forog fenn és hogy a buziási főtiszt ellen vezetett vizsgálat semmiféle mulasztást nem tüntetett fel. Bátorkodom azzal szemben megjegyezni, hogy én ezzel szemben sem túloztam és nem voltam igazságtalan, mert azon a vizsgálaton egy nagyon is terhelő vallomás esett, sőt más terhelő tanukat is jelentettek be, de ezeket a terhelő tanukat nyolcz hónap alatt nem hallgatták ki. Ha pedig ez igy van, akkor joggal használhattam azt a kifejezést, hogy azt veszem észre, hogy ezen vizsgálat eltussoltatik és elhallgattatik. (Ugy van! balfelöl.) Végül emliti az igen t. miniszter ur, hogyha én a népboldogitásra fogok törekedni, akkor igen szívesen fog engem segíteni. Ezt örömmel veszem tudomásul, bár azt mondja, bogy ne törekedjem arra, hogy ezen czélomat oly módon érjem el, hogy igazságtalan vádakat hangoztatok. Engedelmet, de én semmiféle vádat nem hangoztattam interpellácziómat kisérő beszédemben, csupán csak adatokat és példákat soroltam fel abból a már több ízben említett jegyzőkönyvből. Ha ezek a tények, adatok és példák egyúttal vádak is, akkor ép a miniszter ur kötelessége azokkal nagyon is behatóan foglalkozni. (Ugy van! balfelöl.) Én tehát mindazokat a kifejezéseket és mondásokat, a melyeket a t. miniszter ur az én jóhiszeműségemre és az igazságra való törekvésemre mondott, tisztelettel visszahárítom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Áttérünk már most a napirend szerint az 1889 : VI. t.-cz. 14., valamint az 1890: V. t.-cz. 3. szakasza rendelkezéseinek, illetőleg a kö.?ös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapitott ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartásáról szóló tőrvényjavaslat általános tárgyalásának folytatására. Endrey Gyula jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Az ország viszonyainak megítélésénél soha sem helyes, ha az egyén a maga egyéniségének, tulajdonságainak bármely tiszteletreméltó vonásait viszi be a megbirálás szempontjaiba. Az ország helyzete sokszor lehet eltérő éi az egyének tulajdonságai lehetnek olyanok, a melyek alkalmatlanok az adott viszonyok és körülmények között, az ország helyzetének javítását keresztülvinni. (Ugy van! a baloldalon.) Az a kisszerűség, a melylyel az egyén a viszonyokat mindig mérlegeli, arra birja az illetőt, hogy sohase önmagában keresse a hibát, midőn bizonyos helyzetből való kibontakozásról van szó, hanem mindig a helyzetet, az időt, a körülményeket, az alkalmat találja nem megfelelőnek és alkalmatlannak, a melylyel az ország sorsát abban az időben vezetik. Hiszen ha azt az üldözést vették volna a zsidók, a melyeket ők Egyptomban elszenvedtek és azokra hallgattak volna, a kik féltek a hosszú bizonytalanságnak kitenni népüket, a helyett, hogy hallgattak megváltójukra, a ki kitette azt a nemzetet szenvedéseknek, nélkülözéseknek, évszázadok minden átkának és bajainak: akkor talán a megsemmisülés várt volna arra a nemzetre. (Ugy van! a szélsobáloldalon.) Hogyha a magyarság az ő régi hazájában hallgatott volna azokra, a kik azt mondották, hogy ne induljon meg bizonytalan utakra, bizonytalan területeknek felkeresésére és inkább
