Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

349. országos ülés 1903 november 30-án, hétfőn. 19 »őszutó« tótessék? (Derültség a szélsőbalolda­lon. Zaj.) Elnök: Miután 20 képviselő a szavazás meg­ejtése előtt Írásban szünetet kért, a házszabá­lyok értelmében az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom és ismét­lem a kérdést. (Halljuk! Halljuk! a jobbolda­lon.) A kérdés az: elfogadja-e a t. ház a jegy­zőkönyvben a hónap megjelölésére használt »november« szót szemben Lengyel Zoltán kép­viselő ur indítványával: » november helyett őszutó tétessék?« (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép­viselő urakat, a kik a jegyzőkönyv erre vonat­kozó részét az indítvány félretételével elfogad­ják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Fel­kiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Ellen­próba ! Fejenkénti megszámlálás! Többség!) Miután tíznél több képviselő ur a meg­számlálást kívánja, ezt elrendelem. (Nyegre László és Trúbinyi János jegyzők megszámlálják a képviselőket.) T. ház! A jegyző urak által bejelen­tett megszámlálási eredmény szerint 93 képvi­selő szavazott, illetőleg állott fel a jegyzőkönyv eredeti szövege, vagyis a »november« szó fen­tartása mellett, 39 képviselő pedig Lengyel kép­viselő ur indítványa mellett. E szerint a több­ség az eredeti szöveget kívánja fentartani. (Az elnöki széket Jakábffy Imre foglalja el.) Kossuth Ferencz: A házszabályokhoz kérek szót! (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A ház elhatározta azt, hogy min­dennap két ülést tart, de ez a határozat eddig még nem érvényesíttetett. Mielőtt érvényesíttet­nék, kérem a házat, fontolja meg még egyszer azt a határozatát, a melyet hozott. Látja már a t. ház azt, hogy az erőszak nemhogy lecsen­desítené az ellenzéki pártokat, hanem ellenkező­leg, felháborodást kelt, mert erőszak erőszakot csal ki. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Talán el fogja az igen t. ház ismerni azt az igazságot, hogy az ellenzéki ellenállás közel egy évig folyt már és ezalatt sohasem csapott át a technikai obstrukezió terére, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hanem mindig megmaradt azon a téren, a melyen a házszabályokat a legnagyobb pontossággal obszerválta az ellenzék. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Már voltam bátor az igen t. ház figyelmét arra irányítani, hogy Ma­gyarország egészen kivételes helyzetben van. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Jöhetnek olyan idők, midőn a magyar nemzetnek más fegyvere nem lesz, mint az az ellenállás, a melyet a t. képviselőház kifejthet. B. Kaas Ivor: Sőt már itt is van az az idő! Kossuth Ferencz: Kérve kérem önöket, ne rombolják le ennek a lehetőségét, mert hogyha egyszer meg van alkotva az előzmény, azon tovább lehet épiteni. Nincs jogom feltételezni, mielőtt tényekkel állnék szemben, hogy ezen előzményen tovább is fog épiteni a mostani t. miniszter­elnök ur, de jöhet olyan kormány, a mely ezt megteszi. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tudom, hogy az én szavam a pusztában kiáltó szava, de azért mégis, látván azt a rombolást, a mely most történik a parlamenti élet terén, a hazafi­ság beszél belőlelem (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon) és a hazafiság indít engem arra, hogy kérve kérjem önöket, t. túloldal, hogy ne haladjanak tovább az erőszakoskodás utján, a mely semmire sem vezet másra, mint a parla­mentarizmus tönkretételére. (Helyeslés a szélső­baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Minthogy már felszólaltam, a t. ház enge­delmét kérem, hogy egypár szót ne a házsza­bályokhoz szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Megadja a ház az engedélyt ? (Meg.) A ház megengedi. Kossuth Ferencz: Azt a küzdelmet, a mely itt folyik, nemcsak a felszinról kell megítélni. Nemcsak azt kell tekinteni, hogy tetszik-e vagy nem tetszik-e, hogy rombol-e vagy nem és meg­állitja-e az államháztartás szekéré:, hanem bele kell tekinteni ezen küzdelem és ellenállás lel­kébe (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) és akkor azt fogjuk látni, hogy ebben az ellenállásban egy mélységes hazafiúi indulat r rejlik. (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) És most engedje meg a t. túloldal, hogy azt a szemrehányást tegyem neki, hogy volt olyan idő, midőn nem teljesí­tette honfiúi kötelességét, mert hogyha a nem­zeti álláspont mellett állást foglalt volna, mi­előtt ki lett mondva az a hírhedt »soha«, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) akkor azok az idegen tanácsosok, a kik a királyt félrevezetik, meglehet, hogy nem mertek volna szembeszábni Magyarország összeségével. (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Igen, t. ház, ez nagy mulasz­tás volt. De önök még egy másik nagy hibát is követtek el, még pedig azt a hibát, hogy ma­gukévá tették azt, hogy a parlament többsége nem akarja a magyar vezényszót a magyar had­seregben érvényesíteni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez nagy hiba volt. (Felkiáltá­sok a jobboldalon : Mi akarjak!) Holló Lajos: Hát ha akarják, tessék akarni. Népképviselők vagyunk mi, nem udvarképviselők; mondjuk meg, hogy akarjuk. Boncza Miklós :.. Hát mi mik vagyunk ? Holló Lajos: Önök is azok! De tessék megmondani, hogy akarják, (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: Nagy hiba volt azért, mert így a királyival szemben, s az egész világ­gal szemben Magyarország ugy áll, minthogyha nem a magyar nemzet többsége kívánná a ma­gyar nyelv jogainak érvényesítését, hanem ez csak egy kisebbségnek a kívánsága lenne. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig higyje el a t. képviselőház, hogy az egész világ előtt a magyar nemzet meg van alázva, ha ugy néz ki, hogy csak a kisebbség kívánja a nem­B*

Next

/
Oldalképek
Tartalom