Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

20 3í9, országos ülés 1903 zet nyelvének érvényesítését. (Helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Benedek János: ííivánja azt minden becsületes ember! Kossuth Ferencz: És, t. képviselőház, még egy hibát említek meg, a mit a többség elkövetett. (Halljuk! Halljuk !) Ha már megtörtént az, hogy a többség passzív magatartása a király idegen tanácsosait arra bátorította fel, hogy a királyt oly határozott állásfoglalásra bírják, a milyent mindnyájan ismerünk és remélem, hogy mindnyájan fájlalunk, ha megtörtént ez, és ennek folytán kétessé vált, a mint már többször is megemlítettem, vájjon azon hazafias küzdelemnek, a mely most folyik, lehet-e ez alkalommal eredménye? —mondom: ez alkalommal, mert előbb-utóbb eredménye lesz, — nagy mulasztást követ el a t. túloldal, ha útját állja annak, hogy a közszellem felébredése, legalább a szabadság eszméjének, az emberi jogok érvényesülésének gyümölcsözzön valamit. E hó 8-án voltam bátor felszólalni és megemlíteni azt, hogy az országban igen élénk az az óhajtás, az a kívánság, mondhatnám, az a követelés, hogy a választói jog jelentékenyen kiterjesztessék. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nincsen egész Európában olyan alkotmányos állam, melyben 55 év alatt a választói jog ki ne lett volna terjesztve. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Egyetlenegy ország van, a hol ez igy van, s ez épen a szabadságszerető Magyarország ! Sőt tovább megyek, nálunk 55 év előtt 200.000 választóval több volt, mint ma. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez igy van!) Ezt a tényt lehetetlen összeegyeztetni azzal a feltevéssel, hogy hazánk az emberi haladás utján jár, mert nem lehet azt eltagadni, hogy az emberiség haladása polgári és emberi jogoknak kiterjesztését kívánja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igen is, t. ház, nagy hiba tehát az, hogy a nemzet szellemének felébredését nem gyümölcsözteti az országgyűlés oly alkotásban, a mi az országnak, s a magyar nemzetnek hasznára lenne. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen alkotás lenne, mint már emiitettem, a választói jog jelentékeny kiterjesztése ; ilyen lenne, a választói jogban létező nagy aránytalanságok megszüntetése; ilyen lenne a választókerületek uj beosztása, hogy eltöröltessenek a létező nagy viszásságok; ilyen lenne az, a mit nov. 8-iki felszólalásomban szintén felemlítettem, s a mi közelről érinti a magyar nyelv jogát, vagyis az, hogy a magyar üyelv az iskolákban feltétlenül érvényesüljön. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Lehetne gyümölcsöztetni a közvélemény felbuzdulását abban is, hogy szocziális téren oly reformok létesíttessenek, a melyekre az ország régóta vár és a melyeknek részletezésébe előbb emiitett beszédem után újra belebocsátkozni nem akarok, de a melyek mind oda lennének irányítva, hogy a november 30-án. hétfőn. szegény ember sorsán segítsünk. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon.) Higyje el a t. túloldal, hogy az a mulasztás, a melyről most tettem említést, igen nagy mulasztás, mert annak, a mit a közszellem felébredésének impetusa alatt igy alkothatnánk, nem áll útjában semmi császári akarat, semmi idegen beavatkozás, hanem egyszerűen a magyar kormány jóakaratától és a magyar parlamenti többség hazafiságától függ. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn bocsánatot kérek azért a kitérésért, a melyre egyébiránt engedelmet nyertem, még egyszer óva intem önöket, t. túloldal, ne éljenek vissza a többség erejével, ne igyekezzenek megtörni, legyőzni azt a magyar szenvedelmet, a mely e padokon lángol, hanem igyekezzenek bennünket meggyőzni arról, hogy jobb az emberi szabadság érdekében az alkotáshoz fogni, mint erőnket egy esetleg meddő küzdelemben kimeríteni; és ha a jó és tiszta szándék kimutatásával erről minket meggyőzni tudnak, higyjék el, hogy szolgálatot tesznek a hazának. (Hosszantartó élénk r helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Éljenzés a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Azt hiszem, mulasztást követnék el, ha a most hangzott felszólítás után azonnal meg nem ragadnám az alkalmat bizonyos kijelentések megtételére. (Halljuk! Halljuk!) Mert én azt gondolom, hogy abban sem lehet közöttünk eltérés, hogy azt a harczot, a melynek utolsó fázisai felé rohamos gyorsasággal haladunk, kerüljük el, hacsak lehet, és azt csak égető szükség esetében, minden más út kimerítése után vívjuk meg. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És megvallom — adja Isten, hogy ne legyen illúzió részemről — az előttem szólt t. képviselőtársam nyilatkozatából azt a reményt merítem, hogy igenis lehet objektív támpontokat találni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) a melyek talán . . , Holló Lajos: Mindig lehetett! (Felkiállások a szélsőbaloldalon: Csak akarni kell!) Gr. Tisza István miniszterelnök:. . . a melyek talán megérlelik azt a hangulatot minden oldalról, a mely azután a végletektől visszatarthat bennünket. (Helyeslés a jobboldalon.) Az én t. képviselőtársam a fősúlyt a választói jog kérdésére fektette. (Ellenmondások és helyeslések a baloldalon. Felkiáltások: Azon kezdte! Folytonos zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Nekem legalább az az impresszióm, mert hiszen az a két másik csoportja az ügyeknek, a melyet t. barátom felemiitett, azok, gondolom, akadályt nem képezhetnek. A mi a szegény ember közterheinek könnyitésére és helyzetének javítására vonatkozó csoportját a kérdéseknek