Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 243 Szederkényi Nándor: T. ház! A jelentéshez kivan ok szólani. (Halljuk ! Hall kii! bal felől.) A t. előadó ur elbeszélte a történetét, hogy t. i, tegnap késő este végződött az ülés és ma hite­lesíttetett ez a jegyzőkönyve, a mely be is ter­jesztetett. Hát engedelmet kérek, éa is tagja vagyok a pénzügyi bizottságnak, de hitelesítés­ről semmit sem tudok. Rosenberg Gyula előadó: Bocsánatot kérek! Szederkényi Nándor: Ha a t. előadó ur nem emlegeti a hitelesítést, őszintén megvallom, eszembe sem jutott volna az. De mivel erre nagy súlyt helyezett a t. előadó ur, én kijelentem, hogy ezen jelentés hitelesítéséről semmit sem tudtam, s azért kérem a t. házat, hogy méltóz­tassék a további teendőkre utasítani, a pénz­ügyi bizottságot. (Helyeslés balfelöl. Mozgás jobbfelől.) MiklÓS Ödön: T. ház! Mint ennek a tör­vényjavaslatnak előadója a pénzügyi bizottság­ban, kötelességem kijelenteni, hogy a t. kép­viselő ur az egész ülés végén ott volt és így a pénzügyi bizottságnak azt a határozatát tudo­másul vette, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésével az elnököt és az előadót bízza meg. (Derültség jobbfelől. Nagy mozgás bal/elöl.) Szederkényi Nándor: Nem hallottam! Miklós Ödön: Hát a t. képviselő ur akkor, mikor ő a kötelességét, mulasztotta, ne igye­kezzék inszinuálni azzal, hogy a bizottság hatá­rozatának az előadó ur nem felelt volna meg, vagy hogy azt tudomásul nem vette volna. A pénzügyi bizottság nem jegyzőkönyvet ter­jeszt elő, hanem jelentést és nem első eset, hogy ily sürgős esetekben a jegyzőkönyv ily alakban hitelesíttetik. Szederkényi Nándor: Engedelmet kérek, de kereken visszautasítom az előttem szóló képviselő urnak azon inszinuáczioját, hogy én halló 1 tam volna a bizottság határozatát és ahhoz hozzá­járultam volna. (Nagy mozgás és zaj bal- és jobbfelöl.) Én sem nem hallottam a határozatot, sem hozzá nem járultam ahhoz. Ennélfogva te­hát, ha megtörtént az, ugy az az én hátam mögött, az én tudtom nélkül történt meg. (De­rültség jobb felöl. 'Mozgás bal felöl.) Azt tudomásul veszem, hogy az előadó urak igy szoktak a jelentésekkel elbánni és majd a jövőre figyelmesebb leszek. Miklós Ödön: Egyhangú határozata volt a bizottságnak! (Nagy mozgás.) Elnök: T. ház! Engedjék meg, hogy a kér­déshez szóljak, de konstatálnom kell, hogy igen gyakran megtörténik az, hogy a kormány tagjai részéről előterjesztendő törvényjavaslatok, vagy valamely bizottságnak jelentése nemcsak az ülés kezdetén nyújtatnak be, hanem az ülésnek szünet utáni részében, vagy az ülés vége előtt adatnak be. A háznak naplóiból ezrével tudnék rámutatni ily esetekre. (Felkiáltások balfelöl: Mind helytelen!) Akárhány eset van érre és ezt nem lehet helyteleníteni, mert ez által módja van adva annak, hogy bizonyos sürgős dolgok a maguk idejében legyenek tárgyalhatók. Ez ugyan a házszabályokban nincs megengedve, hanem már elfogadott szokás, hogy bizottsági jelentések az ülés végéig mindenkor előterjeszthetők. (Ugy van! jobbfelől. Mozgás bal felöl,) Madarász József: T. ház! Igaz, mindnyá­junk hibájából megtörtént, még pedig többször, hogy az ülés végén is megengedte a ház a je­lenlévők minden közbeszólása nélkül, hogy mi­kor a házszabályok azt rendelik, hogy a bizott­ságok jelentései és előterjesztései az ülés elején történjenek . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Nincs erről a házszabályokban intézkedés! Madarász József: De benne van! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hol van? Ugron Gábor: Felolvasom mindjárt! Madarász József: Én nem hivatkozom most a szakaszra, mert hamarjában nem tudnám meg­nevezni azt, de tudom, hogy benne van. Ismét­lem, a gyakorlatban voltak néha-néha ilyen esetek a házszabályok ellenére, voltak ilyen, a ház által megengedett és a jelenlévők közbe­szólása nélkül elkövetett hibák. Azért én igen kérem ugy a bizottságok t. előadóit, mint a t. elnökséget is, hogy legyenek mindig figyelemmel arra, hogy ezentúl ne történjék meg az, hogy a bizottságok az ülések végén, a szünetek után adják be jelentéseiket, hanem adják be az ülés elején, a mikor a képviselő urak még inkább együtt vannak, mint az ülés végén. (Felkiáltá­sok a jobboldalon: Legyenek üt!) Nagyon jól tudom, hogy itt kell lenniök, de azok, a kik azt mondják, hogy legyenek itt, nem láthatom most jól őket, de nagyon valószínűnek tartom, hogy igen ritka eset, hogy épen ezek, a kik most itt közbeszólottak, az ülés végén itt szok­tak volna lenni. Én itt szoktam lenni, hacsak beteg nem vagyok, az ülés elejétől végig. (Igaz l jobb- és balfelöl.) De kérnem szabad a t. házat, és kérnem szabad az elnökséget is, hogy ezen­túl — némely ritka eseteket kivéve, a mikor a ház egyetlen tagja sem fog ellene szólni és később is beadhatók a jelentések, — rendesen tartsák meg az urak a házszabályokat, telje­sítsék kötelességüket és a bizottsági elnök urak irják alá a jelentéseket oly időben, hogy azok még az ülés elején be legyenek nyújthatók. Ugron Gábor: T. ház! A házszabályokhoz kívánok szólani. Kétségbevonatott az elnök ur által a házszabályok intézkedése holmi elfajult gyakorlatra való hivatkozással. (Derültség a jobboldalon.) Madarász József: No igen, mindig elfajul. Ugron Gábor: Bocsánat, ebben a kifejezés­ben semmi sértő sincs. A 197. § a következőleg szól: A jegyző­könyv hitelesítése után az elnök a beérkezett előterjesztéseket,. . . 31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom