Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-357
357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 231 mint tényt abszolúte semminek kell tekintenünk. így tehát fennmarad az az erkölcsi obiigója Kubinyi Gréza t, képviselőtársamnak és mindazoknak, a kik a túloldalról Kubinyi Géza képviselő ur ezen nyilatkozatához hozsannával járultak, hogy vonják le ezekből a konzekvencziát és iparkodjanak arra az álláspontra helyezkedni, melyet akkor megígértek és a mely egyedül lehet helyes, politikus és magyar nemzeti. Mit szóljak továbbá a kilenczes bizottság dolgozatának negyedik pontjához, illetőleg a 4. pont c) alpontjához, melynek utolsó része, igen helyesen, azzal szankczionálta a katonai intézetek magyar tisztképzését és magyar nevelését, hogy megfelelő átmeneti idő múlva a magyar honosra nézve a magyar nyelv tudása a tisztté kinevezés alapfeltétele legyen. Itt a czél és a szankczió, a melylyel ezt a pontot ellátják, igen szép, hazafias, nemes, mindenkinek csak örömére szolgálhat, de a kormányelnök ur módosításával épen ez a szankczió töröltetett ki és a többi, mint ismét üres szójáték tartatott csak fenn. És sajnálatos, ha a szabadelvű párt, mikor az a plénum elé terjesztetett és a mikor párthatározatot hozott, ezen utóbbit tartotta nagyon helyesnek, nagyon jónak, a mit üdvkiáltásokkal fogadott el és a mivel nagy és erős bizalmat szavazott gróf Tisza István uj miniszterelnöknek. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Sok dolgot lehetne még felhozni, úgynevezett nemzeti szempontból, melyek aggályt keltenek arra nézve, hogy a szőnyegen lévő katonai javaslatokat elfogadjam, de igazán azért kerülöm, nehogy valaki azzal vádolhasson, hogy én törvénytelen fegyverrel akarok itt küzdeni. (Halljuk! Halljuk!) Azonban iparkodom aggályaimat, a mennyire csak lehet, kifejezésre juttatni — és most áttérek arra a másik szempontra, a melyet beszédem elején felállítottam, hogy személyes bizalmi kérdésből nem járulhatok ahhoz, hogy a, Tisza-kormány által előterjesztett ezen katonai javaslatok elfogadtassanak, (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) mert lehet-e bizalmam egy oly kormányelnök politikája iránt, a melynek biztos bázisa nincs, a mely annyira ingatag, hogy valósággal kétségbeejtő. Hiszen tudjuk azt, hogy épen a szőnyegen lévő katonai javaslatokkal szemben minő és hányféle viselkedést, mintegy chameleonszerü eljárást tanúsított a miniszterelnök ur; tudjuk, hogy júniusban, a mikor még nem volt deszignált miniszterelnök, fennen azt hirdette, hogy nevetséges dolog az ellenzéki törekvés, hogy a nemzeti jogokat követeli a hadseregnél. A mikor már a saját pártja, a kormánypárt arra a térre lépett, hogy szükségét érzi annak, hogy itt bizonyos konkrét kidolgozást tegyen és a nemzet előtt feltárja azt, hogy mégis óhajt nemzeti követeléseket elérni, akkor a 9-es bizottságban, mint annak egyik tagja, elfogadta minden fentartás nélkül, sőt a többiek irányában is erkölcsileg kötelező erővel a 9-es bizottság eredeti kidolgozását, és annak alapján Bécsbe ment. Bécsbe hivatott, hogy esetleg a kormányelnöki székbe deszignáltassék; és a mikor Bécsben aggályokat hallott a 9-es bizottság elaborátumának némely pontját illetőleg, és mikor felhívták arra, hogy a bécsi aggályokban hajlandó-e osztozni, és mint deszignált miniszterelnök hajlandó-e az azokra vonatkozó óhajokat keresztülvinni, sietett a lefelé való Hezitálásban részt venni és rögtön megígérte, hogy a 4. pont punctum saliensét, szankezióját töröltetni fogja. Megígérte, hogy a 8. pontnak a status quo fentartására vonatkozó intézkedését akként változtatja meg Bécs kedvéért, hogy egyszerűen becsempész oly felségjogot, a melyet í?em a mi alkotmányunk, sem egyáltalán a közjog parlamenti formában létezőnek el nem ismerhet. (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) T. képviselőház! Az elaborátum 4. pontjának c. alpontja eredeti szövegében t. i. ezeket mondja: »Ugyanezen czélból, t. i. a katonai magyar nevelés czéljából, — szükséges továbbá, hogy a közös hadseregnek, az ország területén elhelyezett, lehetőleg magyar honos tisztek vezetése alatt levő tisztképző-intézeteiben a tanterv akként módosíttassák, miszerint az intézetekben a tantárgyak jelentékeny részének a tanés vizsgálati nyelve a magyar legyen, legalább oly mérvben, hogy az azokba belépő magyar ifjak előmenetelét a tannyelv ne akadályozza és az ezekben kiképzett növendékek a magyar nyelvet teljesen birják, — most jön a kérdéses rész, — ugy, hogy megfelelő átmeneti idő után magyar honosra nézve a magyar nyelv tudása a tiszti kiképzésnek kötelező alapfeltétele legyen«. Ez azt teszi, hogy annak az intencziónak, hogy a katonai iskolákban a magyar nyelv kellő intenzivitással taníttassák, hogy tehát a kik ott nyernek kiképzést, a magyar nyelvet ugy sajátíthassák el, hogy az életbe kivihessék, mondom, ennek az intencziónak a szankezióját adta az eredeti szövegnek ez az utolsó része, hogy ugyanis megfelelő átmeneti idő után a katonai nevelés magyarul történjék annyira, hogy magyar honosra nézve a tiszti kiképzésnél a magyar nyelv tudása alapfeltétel legyen. Epén ebben az utolsó részben van a szankeziója az előbbi czélzatnak, és ha ezt az intencziót komolyan veszszük, akkor csak azzal lehet megpecsételni, hogy ezt a szankeziót hozzáfűzzük. Es épen ezt a szankeziót törülte el gr. Tisza István Bécs kedvéért akkor, a mikor a miniszterelnöki tárczára vállalkozott. Mit jelent ez, t. képviselőház ? Nem jelenthet mást, mint hogy ő csak porhintést, szemfényvesztést akart gyakorolni, mikor azt a c) pontot elfogadta, de szankezióját törölte. Elfogadta tehát az eszközt látszólag csak azért, hogy kijátsza a czélt; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) elfogadta azért, hogy azt mondhassa a
