Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-356
356. országos ülés 1903 deczember íl-én, pénteken. 209 Ha tehát már 1844-ben az országgyűlés, szakítva a múlttal, a közkormányzat nyelvére nézve szükségesnek találta kijelenteni, hogy a magyar nyelvet teszi kötelezővé, akkor csakugyan ennyi idő múlva, 58 esztendő után, joggal követelhetjük azt, hogy egyik állami intézményünkben, a hadseregben is, a magyar nyelvet tegyük uralkodóvá, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) annyival inkább, mert, a mint már említeni voltam bátor, a nyelv, a lobogó, a czimer mind az állam egységének és önállóságának képezik legfőbb eszközeit és szimbólumát. De a többi kívánságok is szerintem elengedhetetlenek voltak, mert mind a magyar állameszmét szolgálják. Ha azonban nézzük, hogy ezek közül mi valósult meg, akkor bizony nagyon kevés dologgal dicsekedhetünk, mert, a mint tegnap Lengyel Zoltán t. képviselőtársam kifejtette, nem találunk semmi olyant, a mi ő Felségének a magyar tisztek visszahelyezéséről szóló 1868-ik évi Rendeletének komoly végrehajtására mutatna. Épen tegnap hallottuk, hogy a kormány, igaz hogy lanyhán, tehát nem ugy, a mint Magyarország érdeke követelte volna, megpróbálta ennek a rendeletnek végrehajtását és azon tisztek közül, a kik a magyar ezredek állományába tartoznak, de idegen ezredekhez vannak beosztva, 69-et visszahelyeztek a magyar ezredekhez, de ezzel szemben a magyarországi nevelő-intézetekben kiképzett 179 fiatal tiszt közül 110-et helyeztek át osztrák ezredekhez és így igazán senki sem állithatja komolyan, hogy ennek a királyi rendeletnek végrehajtását megkezelték volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De egyébként sem látjuk a helyzet javulását. A Magyarország márcziusban közölt egy rendkívül érdekes kimutatást a magyarság számarányáról a tisztikarban. Igen örülnék, ha a t. miniszter ur abban a helyzetben volna, hogy most már az akkori állapotnak javulását konstatálhatná, azonban nem hiszem, hogy ebben a helyzetben lenne, mert ez irányban sem a hírlapokban, sem itt a házban semmiféle kijelentést nem tett. Az emiitett kimutatás szerint a magyarság számaránya 1903 márczius 20-án a következő volt. Egy gyalogezredhez szervezetileg tartozik 92 tiszt. Tehát a gyalogsághoz, 47 gyalogezredet véve, 4324 tiszt. Egy vadászzászlóaljhoz összesen 25, tehát valamennyihez 200, a lovasezredekhez 800, a tüzérezredekhez 646, a vártüzérzászlóaljakhoz 111, az utászzászlóaljakkoz 160, a szekerészekhez 169, tehát a tisztek egész létszáma a magyar .ezredekben 6360. Már most magyar tiszt az egész hadseregben 1903. márcziusában volt 3800, ebből azonban 800 osztrák ezredekhez volt beosztva. Ebből tehát az következik, hogy ámbár mi az ujonezokhoz 44 százalékkal járulunk, a mi tehát az egésznek körülbelül 2 /s része, a tisztekből a magyar elem mindössze 1 /s részt képvisel, ez is csak magyar honos. Tehát 6360 a magyar ezredek tiszti létszáma és ebből csak 3800 magyar tiszt van, ebből is 800 az osztrák ezredeknél ugy, hogy 3360 tiszt hiányzik a magyar ezredektől. A mi azt bizonyítja, hogy abban a tekintetben, hogy az erre vonatkozó királyi rendelet végrehaj tassék, és hogy annyi magyar tiszt alkalmaztassák, a mennyi az ujonczlétszámnak megfelel, semmiféle gondoskodás nem történt. De még ennél is szomorúbb az a statisztika, a mely a magyarságot a hadvezetőségben, a magasabb tisztikarban tünteti fel. E szerint 37 táborszernagy és lovassági tábornok közül 6 főherczeg volt, 29 osztrák és csak kettő magyar. Azt hiszem, a miniszter ur, a ki vezérkari tiszt volt és ezt a minőségét talán most sem veszítette el, tudni fogja, hogy az ilyen botrányos állapotnak főkép a hadvezetőség az oka, a melyben az én felfogásom és tudomásom szerint kizárólag osztrák szellem uralkodik, a mely a chlopyi hadiparancsokat szüli, és a mely nem ismer semmi méltányos tekintetet arra, hogy Magyarország a magasabb tisztikarban kellő mértékben képviselve legyen. Van 104 táborszernagy, ezek közül 86 osztrák és 15 magyar, tehát ez sem felel meg semmi módon az ujoncz- vagy bármilyen kvótának. 160 vezérőrnagy közül 130 osztrák és 23 magyar. Es nemcsak a tábornoki karban -van igy, hanem, a törzstisztek között is ez a nyomorúságos és igazságtalan arány áll fenn, a melynek megjavítását feltétlenül követeljük és a mely állapotot a jövőben is ostorozni fogjuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Itt van 47 magyar gyalogezred, melynek parancsnokai közül, igazán szégyen kimondani, csak három magyar ember és 47 közül 44 osztrák. A 8 vadász-zászlóalj, mely Magyarország területén egészül ki s azok közül mindössze egy magyar van, mig a vadász-zászlóalj többi parancsnokai szintén mind osztrákok. Azután 18 lovas ezred parancsnoka közül csak hat magyar van, pedig megtehetnék, hogy legalább a huszárságnál, valamint a többi lovascsapatoknál is az arányra vigyázzanak és a magyarországi tisztek közül annyit nevezzenek ki a hadvezetőségbe és a törzstiszti karba, a mennyit Magyarország ujonczkvótája, állami önállósága és az az arány, a melyben a katonai terhekhez hozzájárul, megkövetel. (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) így, t. ház, nincs végrehajtva a királyi rendelet és igazán furcsa dolog, hogy maga a koronás király is nem gondol egy kicsit jobban a rendeleteire, s nem helyez nagyobb súlyt arra, hogy a midőn 1868-ban teljes komolysággal az ország szine előtt az ország kívánságának és talán saját óhajának is megfelelőleg kiadott egy rendeletet, hogy az végrehajtassák és végre-valahára annak szelleme és annak követelményei a hadseregben érvényesüljenek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. 27
