Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

'210 356. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. T. képviselőház ! így vagyunk egyébként is. Ez a nyomorúságos és gyalázatos helyzet. — más néven nem nevezhetem — a melyben az 1867-es kiegyezés lóg és mozog, minden tekintetben igazolható és különösen igazolható abban a tekintetben is, hogy a magyar hadsereg szükségleteinek beszerzésénél a hadvezetó'ség Magyarországra a legkisebb tekintettel sincs. Nem tudom, melyik képviselőtársam a napokban itt kimutatást közölt arról, hogy mennyire károsítja a hadvezetőség Magyarországot ezen szükségletek beszerzésének kérdésében is, és én is vagyok bátor felhozni egy esetet, a mely úgyszólván állandó és épen azért Magyarország érdekeinek sérelmét képezi. T. i. alighogy tisztelt szomszédjainknak megalkuvása köztudomásra jutott, a hadvezetőség, ugy mint a csiga, a melyet nem érintenek, szarvát már kidugta és a lapokban megjelent már a hir, pedig az egész esztendőn át tartózkodtak tőle, nemcsak az uj ágyuk dolgában, hogy most már megint mennek előre és pazarolják az ország pénzét, hanem hogy a haditengerészet is megindult; nyomban akkor, mikor ez az itteni megalkuvás köztudomásra jutott, egyszerre megjelent a lapokhan az a hir, hogy 26 millió koronán ágyú és hadihajó fog beszereztetni, ugy hogy maga a »Budapesti Hirlap« is, a mely pedig ócsárol bennünket, megütközik rajta s azért kénytelen vagyok ezt a tudósítást itt röviden felolvasni, (Halljuk ! Halljuk!) — nem lesz nagyon hosszú, — hogy igazolva lássa a t. ház azt is, hogy mihelyt a nemzeti ellenállás letörik, megpuhul, meggyengül, rögtön előállanak, azonnal pazarolják az ország véres verejtékét, azonnal dobálóznak a milliókkal, rögtön jönnek ezekkel a hadügyi kívánságokkal, a melyekre Magyarország már eddig is hiába annyi milliót áldozott. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Szól pedig ez a czikk a következőképen. (Olvassa): »A haditengerészet milliói. A közös hadügyminisztériumban ismét egy ujabb nagy hadihajó építését tervezik, a melynek költségét, mint a félhivatalos jelentésekből kitűnik, már a jövő évi költségvetésbe felveszik. Az uj hadihajó testvérhajója lesz az »A« és »B« csatahajóknak. Terjedelme, felszerelése ós felfegyverzése is ugyanaz lesz, mint a testvér-hajóé, 10.600 tonna sulyu, 14.000 lóerejű gépekkel, két pánczéltoronynyal, négy nehéz-, 12 közép-, 16 könnyű és 16 kisméretű ágyúval. A hajóóriás éjútése természetesen nagy pénzbe kerül. Az »A« és »B« csatahajó építésére egyenkint 17,400,000 koronát számított fel a haditengerészet vezetősége s a jövő évben építendő »C« is ugyanannyiba fog kerülni. A tizenhét és fél millió azonban csak a hajó építésére és fölszerelésére elég, a fölfegyverzés költségeit külön számítja föl a haditengerészeti osztály. Az »A« ágyúinak megszerzésére az 1903-ik évi költségvetésben négy és fél milliót számítottak föl s a lőszerek is belekerülnek még négy millióba, ugy, hogy az uj hajó-osztály minden egyes hajója 25—26 millió koronába, az egész hajóosztály pedig hetvenöt millió koronába kerül.« Ennek a kiegyezésnek ez az első eredménye, mert az egész esztendőn keresztül nem tud nekem senki felmutatni olyan tudósítást vagy hirt, hogy a hadvezetőség elő mert volna lépni ezen rettenetes kívánsággal, azzal t. i.. hogy hadihajókra megint ilyen rettenetes költség szükséges. (Folytatólag olvassa) : »Az utóbbi években egyáltalában sok pénzt adtunk ki hajóépítésre. A Habsburg, Árpád és Babenberg 8300 tonnás csatahajók összesen 52,979.290 koronába kerültek. A Szigetvár és az Erzherzog Kari czirkálők összes költségei 25,000.000-ra, két dunai monitor és öt őrjárati naszádé pedig 3,400.000 koronára rúgnak, 1898 óta tehát összesen 156,379.290 koronát szavazott meg a delegáczió. E nagy összeg részletei 1910-ig ki lesznek fizetve. Ez idő alatt még az 1897 előtt megszavazott hajóknak, a Monarch, Wien és Budapest toronyhajóknak, valamint a Kaiser Kari VI., a Zenta és az Aspern czirkálők költségeinek részleteit is fizettük, valamint még az 1910 előtt megszavazandó hajók első részleteit is fizetni fogjuk. Az összes közös intézmények közül pedig épen a haditengerészetből van a legkevesebb erkölcsi és anyagi hasznunk. A hajóhad közös volta semmiben sem tűnik ki. Osztrák vörösfehér-vörös lobogó alatt külföldön az osztrák császárságot reprezentálja. Tisztjei németek, legénysége olasz és horvát. A fiumei haditengerészeti akadémiát kivéve az összes haditengerészeti intézmények osztrák földön vannak elhelyezve; a tisztek, a legénység ott költik el pénzüket. A hajóhad fejlesztésére költött milliók is Ausztriában maradnak. A hajókat a trieszti Stabilimento tecnico-ban építik. A hajó felszerelését, berendezését osztrák gyárak szállítják. Az ágyukat, pánczél-tornyokat pedig az (Arzenál és a cseh Skoda gyártja. Pedig ha a meddő közjogi viták helyett néha-néha ezzel is foglalkoznánk, ugy nem kellene millióinkat Ausztriába vinnünk. A diósgyőri állami vas- és aczélgyárat berendezhetnénk aczél-lemezgyártásra, pár év alatt ott is készíthetnének krom-nikol-aczél stb. lemezeket. Villamfejlesztő gépeket gyáraink már ma is tudnának a flottának szállítani, ha a magyar delegáczióban eszébe jutna valakinek, hogy ezt a haditengerészet vezetőségétől követelje. Évenkint így több millió koronára rugó megrendelésre tehetnének szert gyáraink, a miből bizonyára több hasznuk volna, mint a mai ankétezésbŐl., A hajóépitések pedig ezután még fokozódni fognak. A legutóbbi keletázsiai háború és az utóbbi évek eseményei a tengerre terelték Európa diplomácziájának figyelmét. Az összes hatalmak szaporítják hajóhadaikat. A régi rozzant hajókat nálunk is ujakkal fogják pótolni. A hetvenes években készült Tegethoff és a Gustozza kazamatta-hajók helyett már legköze-