Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

198 356. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. gyöngíti a harczot, de ha a küzdelem hevéből, melyet az ország jogai mellett vívunk, kisugárzik a király iránt érzett szeretett melege is, ez elősegíti küzdelmünket és a király szivét elfordítja hízelgő, gonosz tanácsosaitól. Rendkívüli eszköz, igaz, a mihez nyúltunk, de ha rendes eszközökkel nem lehet boldogulni, hát rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni az ország megmentésére, mert hogy az országot a fenyegető szétzülléstől meg kell menteni, az minden kérdésen fölül áll. E rendkívüli eszközökkel kell figyelmeztetni a királyt, hogy itt egy könnyelmű, ledér, érdekeket hajhászó többség és kormány tartja kezében a hatalmat, mely végkövetkezményeiben az ország s fejedelem romlására fog vezetni. Ha már nincsenek a királynak igaz tanácsosai, legyünk tanácsosai mi. A nemzet képviselői és királyunk alattvalói vagyunk. A nemzet és kikirály iránti hűségünk parancsolólag követeli tőlünk, hogy midőn veszedelemben látjuk a nemzetet és királyt, emeljük fel szavunkat. Ha nem tcszszük, a hűtlenség rettenetes bűnébe esünk nemzet és király iránt.« Nos, t. képviselőház, a kik igy gondolkoznak, pedig sokan gondolkoznak igy ezeken a padokon, azoknak nincs semmi szükségük arra, hogy a miniszterelnök ur vegye pártfogásába a király személyét mi ellenünk. (Igaz ! TJgy van! a szélsiíbaloldálon.) A király és a nemzet közötti konfliktus mellett a másik főargumentum. a mit felhoznak arra, hogy nekünk le kell szerelni, illetőleg, hogy a harczot abba kell hagynunk, az, hogy ezzel az obstrukczióval mérhetetlen anyagi károkat okozunk az országnak és hogy ez az obstrukczió romboló hatásokkal van a közgazdasági állapotokra. Mindez ép annyira nem igaz, a mint nem igaz azon argumentum sem, melyről az imént szólottam. Egyes spekulánsok és vállalkozók lehet, hogy csalódtak reményükben: azok, a kik az állammal összeköttetésben vannak. De a nemzetre magára nézve ez semmi anyagi károsodással nem jár. Itt nem a magam véleményére hivatkozom, hanem idézem egy gyakorlott, egy tekintélyes üzletembernek a levelét, a melyet egyik folyóiratunkban tett közzé és a melyben a következőket mondja (olvassa): »Határozottsággal állithatjuk, hogy mindazon gyáros, vállalkozó, iparos és kereskedő, kik az államra nem támaszkodva és az államtól semmit sem várva, üzletét a rendes kereskedelmi forgalomra alapítja, a most folyó obstrukczió által eddig legalább keresetében nem károsodott, üzletében az obstrukczió káros hatását nem érezte. Az ország anyagi erejét, vételképességét, szükségletét a folyamatban levő krizis nem befolyásolta; az üzleti konjuktura nem rosszabbodott, a fizetésképtelenségek nem szaporodtak s az általános közgazdasági helyzet, mely, igaz, hogy eddig sem volt valami rózsás, rosszabbra nem fordult. Nem akarjuk ezzel az obstrukcziót védeni* — tehát ez nem is barátja az obstrukcziónak — »de szükségesnek tartjuk ezt konstatálni, olvasván és hallván azon számtalan támadást, a melylyel különösen osztrák szomszédaink az egész világot elárasztják, és a melylyel Magyarországnak valóságos közgazdasági débacle-ját hirdetik, sőt az ország közgazdasági csődjét, mint rövid idő alatt feltétlenül bekövetkező eseményt kürtölik világgá. Száz és száz vidéki kereskedővel volt alkalmam beszélni; egyiknek jól, a másiknak rosszul megy a dolga, de ehhez a politikának semmi köze sincs.« (Ugy van! a szélsobalőldalon.) >Számos nagykereskedő kollégáimmal beszéltem : a most folyó őszi idényt kedvezőtlennek nem mondta senki; az üzlet rendes mederben folyik, sőt inkább tapasztalható némi javulás. Ez természetes is. Az ország lakosságának szükséglete megvan, sőt fokozódik. Fűszer, gép, posztó, rőfösáru, ruha, kalap, czipő stb. épugy kell a fogyasztó közönségnek, mint előbb, sőt a lakosság szaporodásával még több. A jó termés most is megtette a magáét s ez százszor többet lendített a forgalmon, mint a mennyit a politika árthatott volna; sőt — és ezt ne tessék tréfának venni — a vidéki kereskedő azzal a pénzzel, a rnelylyel máskor adót fizetett, ma hitelezőit elégítette ki. Az obstrukczió árt az állami szállítóknak, kiknek üzletét rontja és kellemetlen a tőkepénzeseknek, kiknek papírjai az osztrák »Hetz-Campagne« folytán árfolyamban esnek, de ez az obstrukczió nem érinti a nemzeti munka nagy zömét.« Igy beszél egy szaktekintély. És teljesen igaza van. Az az egy-két perczent áresés, a melyben a magyar rente részesült, számba sem vehető. Angolországban nincs obstrukczió, mégis az angol konzolok, ezek a legelőkelőbb papírjai a világnak, olyan rohamosan estek ebben az esztendőben, hogy 30 esztendő óta nem volt ilyenre példa. Molnár Jenő: Olyan hausse volt a tőzsdén, hogy majd elszédültek tőle! Csávolszky Lajos: Csodálatos, a mit a honvédelmi miniszter ur mondott a múlt napokban tartott beszédében, hogy t. i. ha a szőnyegen lévő törvényjavaslat mihamarább meg nem szavaztatik, ebből óriási hátrány származik az országra. Azt mondja továbbá, hogy a kik ennek a törvényjavaslatnak megszavazását akadályozzák, a legsúlyosabb veszedelembe viszik az országot. T. miniszter ur, a törvényjavaslat megszavazásának csak egy akadálya van: a nemzeti nyelv megtagadása. Ezt az akadályt nem nekünk, hanem önöknek van módjukban elhárítani. Tessék megadni a magyar nyelvet. Micsoda rettenetes állapot ez! A nemzetellenes, hiperlojális érzelmekkel mennyire szaturálva kell lenni a miniszter uraknak, kik hirdetik, hogy e törvényjavaslat meg nem szavazása miatt óriási hátrányt szenvedünk, akik tudják, hogyha ezt az akadályt el nem hárítják, veszedelembe so-