Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

356. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. 199 dorják az országot és mégis inkább megteszik, semhogy a magyar nyelv jogosultságát elismernék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hallom itt emlegetni, sőt nagy bámulatomra még az ellenzéki padokról is, hogy miután ezen kérdésben a nemzet és király szemben állnak egymással, tehát oszlassuk fel az országgyűlést és kérdezzük meg a nemzetet. A mint bátor voltam kifejezni, nem áll, hogy a nemzet és a király szemben állnának egymással. Ez csak ráfogás, félrevezetése a nemzetnek. De ha ugy volna is, akkor sem fogamzott meg politikus agyában még szerencsétlenebb gondolat, mint az, hogy most oszlassuk fel az országgyűlést. Először nincs rá szükség, másodszor veszedelmes. Nekünk függetlenségi pártiaknak nincs szükségünk, hogy megkérdezzük választóinkat, hogy helyeslik-e a mi törekvéseinket, mert hiszen mi a függetlenségi párt programmja alapján választattunk meg. Mi azt mondottuk, hogy mi akarjuk Magyarország államiságának függetlenségét, a miben benne van az önállóság és a magyar nyelv. Ha mi ezt nem hirdetjük, ha erre fogadalmat nem teszünk, ide sem küldtek volna minket a képviselőházba. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Micsoda megbetegedett észjárás mondhatja nekünk azt, hogy kérdezzük meg választóinkat, hogy vájjon a mit a múlt esztendőben ígértünk, azt álljuk-e. vagy hagyjunk-e fel azzal? Hiszen mi nem teszünk egyebet, mint csak kötelességünket teljesítjük, mert hűek akarunk lenni a programmhoz, a melyet fogadtunk. Nekünk tehát nincsen kérdezni valónk választóinktól. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, a magyar népképviselő menjen a magyar néphez, hogy akarja-e a magyar nyelvet? Hiszen ha ez nem első és legszentebb kötelessége egy magyar képviselőnek, hát akkor mi egy magyar képviselőnek a kötelessége ? Nekünk nem kell választóinkhoz menni. Inkább azok mehetnek választóikhoz, a kik a harczot abbahagyták. Azok megválasztattak a függetlenségi párt programmja alapján és fogadalmat tettek választóiknak, hogy Magyarország önállóságának minden attribútumát és igy a magyar hadsereget is megszerezzük. Magyar hadsereg magyar nyelv nélkül el nem képzelhető, nekik tehát el kell menniök választóik elé és megmondani nekik, hogy uraim, választópolgártársak, az idők változtak, a viszonyok és körülmények megváltoztak, mi nem találjuk helyénvalónak most, hogy a magyar nyelvért a küzdelmet folytassuk. Tehát mit szóltok hozzá? Itt jogosult ez a kérdés, hogy igenis megmondják a választók, hogy ragaszkodnak-e még a régi állásponthoz és ha igen. akkor tessék nekik letenni a mandátumot és uj választásnak alávetni magukat. De erre nem szükséges az országgyűlés feloszlatása, ezt megteheti minden képviselő, ha érzi lelkében, hogy meggyőződése megváltozott, ezt kötelessége is megtenni! Azt mondják, hogy a többséget kérdezzük meg. Hát igaz, alkotmányos államban az volna a helyzet, hogy az ország többségét kérdezzük meg, hogy vájjon hajlandó-e ezen küzdelem mellett helytállani? De hát a mai politikai viszonyok között, a mi választási rendszerünk mellett, a mostani választási törvény mellett, a mikor mi tudjuk, hogy olyan többség be nem jöhet ide, a milyent a kormány nem akar, a mikor tudjuk, hogy akkora a hatalom befolyása, pénz és, ha kell, erőszak és vesztegetés által olyan többséget hoz be, a milyent akar, a mikor tudjuk, hogy a kis választóközönség nem bir ellentállam a kormány óriási hatalmának: akkor tanácsoljuk mi a kormánynak, hogy oszlassa fel az országgyűlést, és uj választásokat írasson ki ? Mi kitegyük az országot annak az átkos eshetőségnek, hogy ide a képviselőházba az uj választás után egy többség jöjjön be azzal a jelszóval, hogy az ország ime kimondta, hogy neki nem kell a magyar nyelv: ilyen megaláztatásnak, ilyen gyalázatosságnak mi az országot ki nem tehetjük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Erős kéz kell ide, hogy véget vessen az anarchiának, azt mondja a miniszterelnök ur, és azt mondja a többség. De hát micsoda anarchia van itt ? Az az anarchia, hogy az ország a nyelvét védelmezi! ? Az az anarchia, hogy a szentesített törvény végrehajtását követeli az ország, az az anarchia, hogy nem fizet adót, nem ad ujonczot, mert a törvényhozás nem szavazta meg ? Hát kinek a szabadságát veszélyeztetjük mi, kinek az érdekeit zavarjuk, kinek a jogait csorbítjuk mi, hogy anarchiát csinálunk? Senkinek. A nemzet biztos alapokon nyugvó, erős törvényekben gyökerező jogainak érvényesítését akarjuk csupán, olyan jogok érvényesítését, a melyeket a történelem, szerződések és törvények biztosítanak és támogatnak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem mi csináljuk az anarchiát; _a hatalom és önök szítják az anarchiát. Önök szítják az anarchiát, mikor eltűrik azt, hogy itt ebben az országban idegen katonatisztek garázdálkodjanak és sértsék a nemzet becsületét és durván megbántsák érzelmeit. Mikor a nemzeti kegyelet emelte szobrokról letépik a koszorúkat, és azért bántatlanul hagyják őket, ez az anarchia, ennek vessen véget az erős kéz. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Es ez ellen semmi szavuk nincs az uraknak! Csávolszky Lajos: Erős kéz! Hát ugyan mit akar az az erős kéz itt nálunk? Egy ezer sebből vérző nemzethez, egy vagyonából és jogaiból kifosztott nemzethez jön az erős kéz, hogy elfojtsa azt az utolsó kis erőt is, a melylyel most nyelvéért küzd. Azért jön ide az erős kéz. Mikor elvesztettük állami önállóságunk minden attribútumát, csak még ezt az utolsót, ezt a legszebb ékességet, a nemzet nyelvét védjük, akkor jön ide az erős kéz, hogy ezt a törekvést