Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

176 355. országos ülés 1903 deczember W-én, csütörtökön. hogy Bécsnek folyton azt mondották, hogy vannak itt emberek, a kik a békét olcsóbb áron is meg tudják csinálni. Én a szabadelvű párt programmjának nyolcz pontjából csak ötöt veszek tárgyalás alá és ezekből bizonyítom be, hogy ezek a programmpontok teljesen jelentéktelenek és hogy abszolúte semmi garancziával ellátva nincsenek. Itt már pozitív számadatokra hivatkozhatom és a t. honvédelmi miniszter ur figyelmét is kérem; ugyanazokat a dolgokat mondom el, a miket már egy alkalommal egy zárt ülés folyamán volt szives meghallgatni. Az első, a mit figyelembe veszek, a tisztek visszahelyezésének a kérdése. Én itt számszerű adatokat, mérleget fogok a t. képviselőháznak bemutatni arra nézve, a mit én már egyszer ugy fejeztem ki, hogy gyalázatos osztrák hunczutság, és hogy ez nemhogy nem nemzeti eredmény, hanem ellenkezőleg tökéletes kijátszása és visszafejlesztése a magyar tisztikarnak. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A Julius 8-iki véderő-bizottsági ülésben Kolossváry akkori honvédelmi miniszter úrtól megkérdeztük, hogy hány tisztet helyeztek vissza a magyar ezredekhez. Akkor a következőket mondotta: szülei kívánságára visszahelyeztek ötven tisztet, hivatalból visszahelyeztek tizenkilenczet, összesen hatvankilenczet. Megkérdeztem a miniszter úrtól, hogy ugyanezen idő alatt mennyi magyar fiút helyeztek magyar ezredekből osztrák ezredekbe. Előveszi a statisztikát és azt mondja, hogy húszat. Erre azt mondom : kérem, akkor a számadást én csinálom majd meg és nem 69 lesz majd az eredmény, hanem 49. Már most nézzük meg a mérleg másik oldalát. Megkérdeztettem Bakonyi képviselőtársam utján a miniszter úrtól, hogy hány magyar fiút neveztek ki ez idő alatt az osztrák ezredekbe. A következőket mondja: 336 magyar fiu kérte az osztrák ezredekhez való áttételét szolgálat czéljából s ezek közül 169 et neveztek ki oda. Tehát 169 az egyik numerus. Azután a következő kérdés az volt, hogy a magyar iskolákban, a Ludovikában és a magyar tisztképző intézetekben végzett fiuk közül menynyit neveztek ki az osztrák ezredekhez. A válasz az volt, hogy a Ludovikából 10-et helyeztek az osztrák ezredekhez, 30-at közös hadseregbeli magyar ezredekhez. Most ez hozzávéve a 169-hez, lesz 179, levonva ebből a 49 főnyi nyereséget, maradt 130 fővel több magyar tiszt az osztrák ezredekben. Tehát mielőtt a tisztek visszahelyezését megkezdték volna, mielőtt megígérték és biztosították volna, 130-al szolgált kevesebb az osztrák ezredekben, mint azóta. Hát ha ez nem gyalázatos hunczutság és nem kijátszás, akkor semmi a világon. Tessék nyílt kártyával játszani ós kimondani, hogy nem adjuk meg azt a kedvezményt, de nem 60 at visszahelyezni, azután 20-at odahelyezni és nem 179 et visszahelyezni. Mert ez a mérleg még egyszer ilyen rossz és nehéz; mert ugyanez az idő alatt nemcsak 179 magyar fiúval szaporodott az osztrák ezredekben szolgálók száma, hanem egyúttal az osztrák katonai vezetőség 100 magyar tisztet odakényszeritett, hogy felvegye az osztrák állampolgárságot, hogy visszahelyezhető ne legyen. így hát ebben a küzdelemben a magyarságnak az eredménye 270 főnyi veszteség. Ha ezt önök nemzeti eredménynek hirdetik, tessék ezt megmondani az országnak, hogy ez a küzdelem eredménye és önök ezt elfogadták. ((Zaj és mozgás jobbfelöl. Ralljiik! HalljuJc! balfelöl.) Gabányi Miklós (közbeszól). Elnök: Csendet kérek! Kubik Béla: Ha inzultálnak onnan bennünket és még csak meg sem mondják, hogy mit csinálnak! Engedelmet kérek, hát tudni akarjuk, hogy mit mondanak! Elnök: Csendet kérek! Most Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szólás joga. Gabányi Miklós (Mzbeszól). Elnök: Gabányi képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe! Lengyel Zoltán: Én ezeket nem találtam ki, hanem én ezeket a t. volt honvédelmi miniszter ur jelentése alapján jegyeztem fel és a lapok annak idején közölték is. Ez az egyik része az önök katonai programmjának és a nagy eredménynek, a melyet önök az ország előtt annak hirdetnek. A másik, t. képviselőház az, a mit a jelvénykérdósben felvettek a programúiba. A volt nemzeti párt és mi is a magyar közjognak megfelelő jelvényeket követeltünk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a szabadelvű párt pedig kilátásba helyezte nem a közjogi törvényeknek, hanem a közjogi helyzetnek megfelelő jelvényeket. Kibontván ezt a kifejezést, oda lyukadtunk ki, hogy a t. miniszterelnök ur be is vallotta, hogy ez bizony közös jelvény, közös zászló és közös czimer lesz, de olyan, a melyben Magyarország integritása mégis meg lesz óva. Én azt tartom, hogy mielőtt ennek a küzdelemnek eredményeit lezárnók, látni szeretnők azt a jelvényt és czimert. Látni szeretném, hogyan tudják megóvni önök Magyarország önállóságát és közjogi integritását, ha a jelvények tekintetében Ausztriával összekeverik a mi jelvényeinket. A katonai igazságszolgáltatás terén, t. képviselőház, az a programm ugyanily kétes dodonai kifejezésekkel azt mondja, hogy abban a magyar állam nyelve érvényesülni fog. Hogy áll a helyzet ma? Ugy, hogy az igazságszolgáltatás terén ott törvénytelen és törvényenkivüli állapot van. Ezt, contra legem, törvény ellenére fentartották, és most önök akarnak oly állapotot törvényesíteni, a melynél fogva az igazságszolgáltatás Magyarországon, a magyar nemzet törvénye folytán, a császár és király nevében fog történni. Pedig az igazságszolgáltatás nem közösügy, azt a magyar nemzet soha osztrák dolgok-