Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés Í903 deczember 10-én. csütörtökön. 1/í) magyar nemzet prédáján, mint a latrok Krisztus palástján, (Ugy van ! a szélsobahldalon.) Mi itt nagy ideálizmussal, fanatikus hittel azt vettük a fejünkbe, hogy segítünk a mostani állapoton, és néptörzs helyett tényleg nemzetet fogunk a magyar nemzetből csinálni. Millióknak üdve volt a mi kezünkbe lefektetve, és milliók lelkének szárnyalását akartuk győzelemre vinni. Ily körülmények között vakmerő elszántsággal kellett volna mindannyiunknak összefognunk azért, hogy egy bizonyos programmot megállapítsunk (Ugy van! a szélsobahldalon.) és abból ne engedjünk egyetlenegy pontot sem, akármi fog is történni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az megtörténhetett volna, hogy leverik ezt az ellenzéket, de nem verték volna le a nemzetet, mig ellenben, hogyha a küzdő elleazék nem alkot progratnnaot vagy a programm keresztülvitele előtt megadja magát, akkor nem a küzdő ellenzéket verik le, hanem a nemzetet, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert a nemzet Örök időkre megrendül hitében, és talán sohasem fog ismét annyira bizni vezetőiben, hogy mégegyszer kifejtsen olyan ellentállást, mint most. (Ügy van! Ugy van! a szélsobahldalon.) A baloldalnak, t. ház, nem volt programm ja. Ma sincs programmja; elvei vannak, de küzdelemben megvalósítható programmja nem volt és nincs. Volt az obstrultcziónak programmja, a melyet Bartha Miklós képviselőtársam csinált meg, és a melyet elfogadtunk mindannyian, de az ohstrukcziónak sem szervezete, sem vezetője nem volt. Volt gr. Apponyi Albertnek egy bizonyos programmja, a mely tiz pontból állott, — ha Singer Zsigmond a valóságot tudta kikutatni ... Lovászy Márton: Megint tagja lett a szabadelvű pártnak! Lengyel Zoltán: Azon körülményből, hogy ismét tagja lett a szabadelvű pártnak, azt kell következtetnem, hogy tényleg igazat irt akkor. Ez az Apponyi-féle memorandum tiz pontból állott, és hogy ne felejtse el a t. háznak egy tagja sem, bátor vagyok azt a mostani programmal való összehasonlítás szempontjából felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Az 1. pont a kétéves katonai szolgálatot követeli; a 2. pont a béke és hadilétszám megállapítását; a 3. pont a katonai büntetőperrendtartás reformját; a 4. pont a póttartalékosok behívásáról szóló 1888 : XVIII. törvényczikk megszüntetését; az 5. pont a közös hadsereg póttartalékának kontingentálását; a 6. pont a magyar tisztek viszszahelyezését; a 7. pont annak kimondását követeli, hogy ne lehessen magyar ezrednél magyar tiszt, a ki nem tud magyarul; a 8. pont a közös hadsereg jelvényeinek reformját; a 9. pont azt, hogy a kedvezmények kérdésében ne a hadügyminiszter, hanem a honvédelmi miniszter döntsön; a 10. pont a hadkiegészítő kerületek uj beosztását kívánta. Ebből a programúiból Szentiványi Árpád a 3. pontot, vagyis a katonai büntető perrendtartás reformját, a 6. pontot, vagyis a magyar tisztek visszahelyezését, és a 8. pontot: a közös hadsereg jelvényeinek reformját, mint olyant követelte, a mely azonnal megvalósítandó, másik négy pontját, t. i. a béke- és hadilétszám megállapítását, továbbá a kö/ös hadsereg póttartalékosainak kontingentálását, valamint annak kimondását, hogy ezután ne lehessen magyar ezrednél tiszt, a ki magyarul nem tudj és végül, hogy a hadügyminiszter helyett a honvédelmi miniszter döntsön a kedvezmények ügyében, olyannak tartotta, melyről a véderőtörvényben kell intézkedni, de abból a feltevésből indulva ki, hogy a véderőtörvénynek még ez év folyamán meg kell alkottatnia. Azt kérdezem én, hogy abból a tiz pontból, vagy abból a hét pontból meg van-e már valami valósítva, vagy legalább kilátásba vannak-e azok helyezve, vagy garantálva vannak-e egyáltalában? Gr. Tisza István miniszterelnök ur, a mit képviselő korában állott, t. i. Széll Kálmán programmját és ígéreteit, egyáltalán nem tette magáévá; az ország azt hitte, hogy ő most többet hozott, tehát a többen bennfoglaltatok a kevesebb is, pedig egyszerű elolvasásra is látszik, hogy abban a katonai programmban, a melyet a szabadelvű párt magáévá tett, sem a tiz pont, sem a Szentiványi által követelt hét pont nincsen benn, majdnem teljesen hiányzik. Ugy áll az obstrukczió szempontjából a kérdés, hogy mi nevetségesen csekélynek tartottuk ezt a tiz pontot, még a múlt esztendő őszén, illegtőleg ez év január és február havában is ahhoz, hogy mi a katonai létszám emelésébe belemenjünk, vagy hogy az obstrukczióról lemondjunk. Sőt — és ezt a honvédelmi miniszter ur figyelmébe is ajánlom — nekem pozitiv tudomásom van arról, hogy az a programm, a melyet Széll Kálmán igért a szabadelvű pártban a nemzetieknek, ez csak az ő kívánságuknak volt elegendő, mig nekünk b. Fejérváry Géza Kossuth Perenczczel személyesen tárgyalva megígérte, hogy a teljes magyar katonai oktatást megcsinálja, ha az obstrukcziót leszereljük. Ez akkor pozitív Ígéret volt, a melyet én Kossuth Ferencztői tudok és a melyet nem látok ma sem megvalósítva, és a mely a házban azért nem jöhetett tárgyalás alá, mert a volt miniszter ur akkortájban hosszabb ideig betegen feküdt. Ha most összehasonlítom, hogy obstrukczió nélkül mit igért Széll Kálmán miniszterelnök ur a szabadelvű pártban és mit igért b. Fejérváry Géza külön nekünk, azzal, hogy mit kaptunk most: kénytelen vagyok kimondani azt, hogy ez a katonai programm még pontok tekintetében sem egyezik meg amazzal, garancziával pedig egyáltalában nincsen ellátva, A miből való következtetéseimnek lényege az, hogy mig itt az ellenzék egy része elszántan és fanatikus hittel küzdött, addig önök között koteriák keletkeztek, a melyek mindent leliczitáltak és mindent lehetetlenné tettek az által,