Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

eczember lO-én, csütörtökön. 163 355. országos ülés Í903 di hatalommal rendelkezhetett mindig a fejedelem, most a császár. A két alkotmánynak szelleme az, a mely most a mi politikai életünkbe ütközik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarország alkotmányát, Magyarország politikai felfogását, a magyar nemzetnek szabadságát, a magyar nemzetnek függetlenségét, a magyar alkotmánynak biztosítékait, a magyar alkotmánynak összes részleteit és kihatásait, intézményeit ugyanazon színvonalra akarják lesülyeszteni, a szolgaságnak ugyanazon színvonalára, a melyen az Ausztriában van. {Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) A magyar alkotmánynak értelmezésére nem a magyar törvénykönyvet veszik elő, hanem, mint abból a királyi kéziratból is látható, az osztrák törvénykönyvből idéznek, az osztrák szellemet akarják érvényesíteni, az osztrák törvényt akarják ránk ruházni; holott, ha osztrák törvények alatt állana Magyarország területe, akkor Magyarország osztrák szolgaságban volna. Ez ellen küzdöttek, ez ellen karczoltak őseink évszázadokon keresztül; mert nem akartak ő Felségének többi örökös tartományaival egyenlő módon kormányoztatni; (Felkiáltások a szélsöbahldalon : Soha!) hanem saját törvényeink szerint: független módon. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Uray Imre: Most is ugy van! Madarász József: Mindig ez a harcz! Ugron Gábor: Vájjon örökké így volt-e? Vájjon a magyar politikusok az osztrák politikusok által fogalmazott nyilatkozatoknak mindig ily módon vetették-e alá magukat? Nem! Felfogom idézni emlékezetükbe az 1868-ban tartott első delegáeziót. A deíegáczió ülésein a hadügyi kormányt Grivicsics tábornok képviselte. 1868. május 11-én — kérem a ház figyelmét, mert ez egy tükör — Grivicsics igy szólt: »De uraim, mint minden tárgynak a világon, ugy a kielégültségnek is kell, hogy határa legyen és határa lehet, ha csak a kibékülés őszinte.« Ezt a hadügyminiszter képviselője mondta. »Ezen határ pedig a hadsereg maga és egysége.« »A hadügyminiszter ur nyíltan és komolyan kinyilatkoztatja, hogy a hadsereg ezen egységét sohasem áldozhatja fel, hogy a hadsereg kettészakitásához segédkezet sohasem nyújthat, hogy abba soha bele nem egyezhetik. (Folytonos élénk nyugtalanság.) A közös fejedelem és közös hazánk boldogságát kívánva, minden császári királyi katona életre-halálra szereti az osztrák császárt és az osztrák birodalmat, mert meg van győződve, hogy ez által az egész monarchia mindkét felének, minden országának és minden tartományának boldogságát legjobban szereti. A cs. kir. katona büszkén tekinti magát közös hazánk honfiának és a közös hadsereg tagjának. A hadügyminiszter ur a hadsereg ólén és az egész hadsereg mély tisztelettel viseltetik minden monarchiái félnek történeti jogai és érzelmei iránt; de a cs. kir. hadsereg is azt kívánja, hogy ne sértessenek az ő katonai érzelmei sem. (Nyugtalanság.) Mi mélyen sajnáljuk azon kötelességi fogalomzavar folytán szerencsétlenné lett magyar honvédeket*, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ugy! Szép!) »de, uraim, a császári királyi hadsereg nem kíván oly belpolitikai konstellácziót, mely újból r

egy ily kötelessógfogalmi zavart idézne elő. (Élénk nyugtalanság.) Egy ilyen konstelláczió pedig a hadsereg kettősségében állana. (Folytonos nyugtalanság.) Az ily konstelláczió nem csupán az opportunitás által tiltakozik, hanem a törvény által is, mert ez azt mondja: Közös a védelem, tehát közös maga a hadsereg. Uraim! A hadsereg a népek életének tükre. Egyezzenek meg a monarchia összes népei az egységes honszeretetben.* (Derültség a szélsöbaloldalon.) »Csodálatraméltó lelkesedéssel fog harczoíni és győzni a cs. kir. hadsereg; adassanak meg a hadseregnek az anyagi eszközök, melyek szükségesek arra, hogy teljesíthesse a haza iránti kötelességét; ne romboltassák le szándékosan azon szent meggyőződés, mely minden katona szivében él; nyittassák meg azon közös hazaszeretet forrása«, (Derültség a szélsöbaloldalon.) »melyből merit minden egyes katona: örömest és eredménydusan fogja a csász. kir. hadsereg feláldozni életét a haza oltárára. Követelik egyhangúlag a népek, hogy a hadsereg védje egész Ausztriát: és eredményesen védve lesz a monarchia minden egyes országa«, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) »de Ausztria nélkül nem lenne védve egy ország sem. Én azt hiszem, uraim, hogy ez a természet történeti törvényének tagadhatatlan következménye, mely elleQ nem szabad vétkezni, Magyarországnak époly kevéssé, mint a birodalom másik felének; mert Magyarországon is különféle nézetek vannak, melyek csak erőteljes ós életképes Ausztria alapján egyeznek bele az őszinte és állandó kiengesztelésbe. (Élénk mozgás és nyugtalanság.) A hadsereg egysége tehát közös boldog életünknek megszentelése, kibékülésünk megkoronázása, holott a hadsereg kettősége okvetlenül szintúgy Ausztria, mint Magyarország felbomlását jelenti.« Ezek az elvek és nézetek nem. hasonlók-e azokhoz, a melyek a chlopyi hadi parancsolatban megvannak? (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Megczáfolták! Szőts Pá!

: A következő ülésen visszavonták. Várady Károly: Tetszik ez a beszéd? Ugron Gábor: Ezek azok a dolgok, a melyeket az osztrák birodalmi gyűlésben mindenfelől hangoztatnak. Mi történt, uraim, 1868-ban? A magyar deíegáczió a legnagyobb izgatottságban oszlott szét. Gróf Andrássy Gyula magára vállalta, hogy ebben az ügyben majd orvoslást szerez. (Felkiáltások a jobboldalon: 21*