Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

164 555- országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. Megvolt!) És nemcsak megszerezte az orvoslást,.. (Mozgás a jobboldalon.) Szőts Pál: A következő ülésen visszavonta. (Zaj a szélsőhaloldalon.) Kubik Béla: Rájön; de ez a chlopyi hadparancscsal hasonló teljesen. Egyik tizenkilenez, a másik egy híján húsz. Ugron Gábor: Aztán két nap múlva tartott ülést a delegáezió, de akkor Grivicsics ur már ott nem jelent meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Nyugdíjban volt!) De, t. ház, a ki a chlopyi hadiparancsot megfogalmazta és ő FelBégének tanácsolta, még ma is ő Felségének szolgálatában van. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Holott mi nem találhatunk megnyugvást ő Felségének katonai kormányzatában mindaddig, a mig az a tudatlan, vagy az a gonosz ember, a ki ő Felségének azt a hadiparancsot tanácsolta, ő Felsége szolgálatából elbocsátva nincs. (Helyeslés és taps a balés a szélsobaloldalon.) Két nap múlva megjelent Ghyczy Eéla őrnagy és a következő nyilatkozatot olvasta fel a hadügyminiszter nevében (olvassa,): »T. bizottság ! Sajnálattal értesültem, hogy a tegnapelőtt, megbízottam által tartott beszédben oly kifejezések használtattak légyen, a melyeknek más értelem tulajdonittathatik, mint a mely a kormánynak szándékában volt. Szándékom volt kinyilatkoztatni, hogy én az 1867 : XII. t.-cz. ] 1. és azon szakaszait, a melyek az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkoznak, ugy értem, hogy az összes hadseregnek vezérlete, vezénylete és belszervezete egységes, és kinyilatkoztatom, hogy én, mint felelős közös hadügyi miniszter, nem lehetek hivatva a törvénynek oly értelmezést tulajdonítani, mely az összes hadsereg szétszakítását két seregre s azzal ugy az összes monarchia, mint a magyar korona érdekei veszélyeztetését vonná maga után. Egyébiránt a védrendszer megállapítása és átalakítása Magyarországon csak a törvényhozás beleegyezésével történhetik; ott lesz helyén és idején ezen igen fontos ügyet tárgyalni, fölötte alkotmányos utón határozni. Készemről ez alkalommal csak annyiban tartottam kötelességemnek a törvényes álláspontot, melyet elfoglalok, röviden körvonalozni, a mennyiben a bizottság elé terjesztett különvélemény által magamat erre fel híva érzem. A mennyiben a tegnapelőtti beszédben oly kifejezések foglaltatnak, a melyek Magyarország közjogi állásával össze nem egyeztethetők, kinyilatkoztatom, hogy az szándékomban nem volt, mert én, mint már több ízben nyilvánítani alkalmam volt, a törvény rendeleteit mindenkor szigorúan szem előtt tartani kötelességemnek ismerem.« (Felkiáltások a szélsobaloldalon: No tessék!) Erre Perczel Mór felszólal és kéri, hogy rövid időre függesztessék fel az ülés, hogy tanácskozzanak. Tanácskozás után Tisza Kálmán szólalt fel és azt mondja (olvassa): »Mindazáltal tekintve, hogy azon, Magyarország közjogára nézve sérelmes dolgokat, a melyeket itten a tegnapelőtti ülésben elmondottak, az igen t. hadügyminiszter ur határozottan dezavuálta; tekintve, hogy ígéretet tesz az iránt, miszerint a törvényeket és igy a magyar hadseregre vonatkozó törvényeket is szem előtt tartandja: annak kijelentése mellett, hogy mi a hadseregnek oly szétválasztását, mely a törvényekkel ellenkeznék, sohasem kívántuk, a magyar hadsereghez pedig, ugy mint az törvényeinkben biztositva van, tovább is ragaszkodunk.* (Helyeslés balfelöl.) Erre Perczel szólalt még fel, beszédéből csak ennyit olvasok fel (olvassa): »Hogy ezen magyar hadsereg kérdése minél előbb, és pedig oly értelemben, mint azt a nemzet elidegeníthetetlen állami joga követeli, megoldassák.« Miután az értekezleten nyilatkozat meg volt állapítva, senki a delegáezió tagjai közül hozzá nem szólt, hanem egy értelemben Tisza Kálmánnak ezen deklarációjával elfogadtatott. Hát, uraim, hol látjuk mi most Magyarország közjogának azt a hatékony védelmét, a melyet abban az időben kifejtettek ? Nem találjuk fel, sőt ellenkezőt tapasztalunk. A közjogi sérelmet tovább folytatják. Nem tudom, kinek kezdeményezésére, a kormánypárt kebelében egy kilenczes bizottság katonai programmot kezdett kidolgozni, még pedig a katonai viták folytatásának nyolezadik vagy kilenczedik hónapjában. Akkor kezdték keresni, hogy hát a katonai kérdésben mi is lehet a kormánypárt álláspontja? Mégis önök minket vádolnak azért, hogy hosszasan harczolunk és küzdünk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már magában az, hogy önök arra kényszerültek, hogy a katonai kérdésben álláspontjukat keressék, egy bizonyos eredményre mutat, de az a mód, a melylyel ez történt, rám nézve nagyon fájdalmas. Az, hogy az országgyűlésen valamelyik párt magának időközben és a viták alatt programmot alkot és ezt a programmot szabatossabbá akarja tenni, az helyes, de az a programm nem tartozik másra, csak arra a pártra és az ország választóközönségére. Akkor kérdem én : miért kellett a 9 bizottsági tagnak mindegyre Bécsbe ő Felsége elé járulnia, miért kellett ezt a katonai programmot mindegyre bemutatni és megtudni azt, hogy ő Felségének tetszését birja-e ? (Felkiáltások bal felöl: És Körberét!) Szükséges-e, hogy egy politikai párt, a melyik a küzdtéren áll, a maga meggyőződését ne saját agyából és szivéből merítse, hanem meggyőződésének akár megcsorbítását, akár pótlását magától az uralkodótól várja. Szabad-e az uralkodót a pártpolitikai életbe annyira belevonni ? Szabad-e, hogy az a programm, melyet igy megállapítanak s mely mint pártprogramm a Felség hozzájárulását birja. hogy az, mint a Felség által