Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

162 355. országos ülés 1903 deczember 10-én, csütörtökön. tett, annak, nem volt sikere, hogy ő Felségének I hadsegédei közül legalább az egyik magyar legyen. Ha igy elhanyagoljak Magyarország védelmét Ausztriával szemben, akkor ne csodálkozzanak, t. ház, hogy megjelenik egy chlopyi hadiparancs, a mely mindenkiben fájdalmat és elkeseredést ébresztett. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Mindnyájan megdöbbentünk, s hasztalan várták Bécsben, hogy ezzel a hadiparancscsal szemben itt Magyarországon megkezdődnek a tüntetések hatalmas sorozatai, inert mi és mindannyian, a kiknek befolyásunk volt a hazafias közönségre, arra intettük őket, hogy ezt a ballépést nem kell még kiélesiteni, ezt a ballépést nem kell egy nagy összeütközés és öäszecsapás alkalmául és tárgyául választani. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) Es én is, a kinek alkalmam volt azóta is többször felszólalni a házban, most veszem magamnak a bátorságot, midőn ez a kérdés már nem annyira égető és a szenvedélyeket nem tüzeli fel, hogy tárgyaljam azt és megítéljem. (Helyeslés balfelöl.) De következett, felelős miniszter ellenjegyzése mellett, egy királyi kézirat is. Én mondhatom, csodálkozom, hogyan és miként lehetett egy ilyen fogalmazványt arra felhasználni, hogy annak a hadiparancsnak tartalmát megerősítse, hatását pedig még rosszabbá tegye. Hiszen hogyan lehet Magyarországon azt mondani (olvassa): »És ugyancsak azért nem járulhatnék azon követelések teljesítéséhez, a melyek kipróbált intézmények olyatén átalakítását czélozzák, a mely kedvelt Magyarországom érdekeinek nemcsak meg nem felel, de végső következményében szent koronám országainak integritását is veszélyezteti.* Azt kérdem én, t. ház, hogy egy király hogyan állithatja azt, hogy egyik államának az ő védelme s az általa vezérelt hadsereg oltalma alá helyezett integritását valaki veszélyeztethetné? Hiszen csak idegen államok roppant seregei volnának képesek azt veszélyeztetni, és ha magyar lenne a szolgálati nyelv, magyar lenne a zászló és magyar tisztek vezérelnék a magyar ezredeket, abból miként következhetnék az a szerencsétlen állapot, hogy Magyarország integritása veszélyeztettetik? Mit jelent ez? Azt, hogy minket be fognak kebelezni az összmonarchiába, avagy fel fogják országunkat darabolni és különböző részekre fogják osztani? Hát ki az, a ki ezt el fogja követni? (Mozgás balfelöl.) Szeretnénk erre nézve felvilágosítást kapni, mert az ilyen királyi nyilatkozatok egyszersmind tettek is, s ha, tettek, azoknak megfontoltaknak és értelmeseknek kell lenniök. Ha pedig ez nem tett, hanem csak egy fenyegetés akar lenni, akkor azzal a fenyegetéssel szemben csak ráteszszük kezünket Magyarország törvénykönyvére (Helyeslés és taps a széhobahldalon.) s arra hivatkozunk: »TJram, király, te is megesküdtél erre; köteles vagy ezt megtartani, köteles vagy; minden erőddel és hatalmaddal védeni!« (Élénk helyeslés és I taps a szélsöbaloldálon.) »Alkotmányos életünkket — mondja tovább ez a királyi kézirat — az isteni gondviselés kegyelme mindeddig megmentette minden komoly megrázkódtatástól; csak a nemzet józansága és higgadtsága, minden számbajövő nagy érdek megfontolt mérlegelése óvhat meg bennünket a jövőben is a megpróbáltatástól. Fejedelmi kötelességem ezért figyelmeztetni a nemzetet, hogy én most is ragaszkodom a kiegyezéshez.« (Mozgás balfelül.) Tehát mig a kézirat előbbi szavai szerint az ország integritását fenyegeti veszedelem: most azt mondja, hogy alkotmányos életünket csak a magyar nemzet józansága, higgadtsága tudja megmenteni. Hát ha ez szükséges, akkor a magyar nemzet ennek, az után a királyi kézirat után is és a maga elégedetlensége daczára is, a melyet méltóságteljesen és nagy öntudattal és határozottsággal visel, fényes tanúságát adta. {TJgy van! balfelöl,) Az alkotmányosságot Magyarországon még soha senki sem támadta meg. Az alkotmánynak és alkotmányosságnak itt a képviselőházban ellensége nincs. {TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Megengedem, hogy lehetnek magában az országban is, de kik azok? A kik a magyar néphez állanak közel, a melynek józansága és megfontoltsága kell, hogy megmentse az alkotmányt ? Az alkotmány minden ellensége a bécsi udvarhoz és Ausztriához áll közel, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és ha félteni kell Magyarországon az alkotmányt, akkor igenis azoktól kell félteni, a kik ausztriai érzelmeket táplálva, itt Magyarországon magukat mint a király barátait s különös hiveit szerepeltetik, holott minden magyar ember hive a maga királyának; minden magyar ember hódol a magyar királynak, de egyúttal mindenki érzi magában az ország jogának öntudatát s ha annak a. jognak kifejezést ad, az nem a Felségnek megsértése, nem a királynak nem becsülése, az a királynak nagyra való becsülése, mert az alkotmányosság csúcsának a királyt, a koronát tartja. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Megmondom én, hogy mi a baj. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) 1742-ben Slippen angol politikai férfiú azt mondotta a parlamentben: »30 év óta meggyőződtem, hogy a hannoverai érdekek megrontják és megtörik Angliának érdekeit, hogy a hannoverai jogfelfogás és politika az, a mi megrontja Angliának egész politikai életét«. Vájjon nálunk nem az-e az ok, hogy két alkotmány áll itt, két államban? Az egyik alkotmány széles jogokat biztosit a nemzetnek, széles jogokat biztosit a népnek, különös jogokat tart fenn a nemzetnek; mert ősi alkotmány, a mely alkotmány a királyságot befogadta és a királyt s a királyi családot pedig szintén törvényeiben magáévá tette. Túlfelől pedig van egy családi birtok, a mely családi örökségként száll át és a mely felett önkényü