Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

148 354. országos ülés 1903 Érsekújvár—Nyitra—Privígyén keresztül Zsolna felé vezető vasúti vonal létesítése. Ez hadászati szempontból óriási fontossággal bir, t. ház, eltekintve attól, hogy ez szintén elsőrangú kérdés az ország egy olyan vidékére vonatkozólag, a mely feltétlenül érdemes arra, hogy gondoskodás tárgyát képezze. Hadászati szempontból főleg azért fontos ez, t. ház, mert tudvalevőleg a Vág völgye nem olyan biztos a vasútnak feltétlen biztositása szempontjából, mint a Nyitra völgye, mert a Vág völgye nagyon sokszor olyan áradásoknak van kitéve, a melyek köztudomás szerint a vasutakra nagy veszélyt képeznek, mig a Nyitra völgye ezen veszélynek kitéve nincsen, a mint ez azon memorandumban, a mely a t. kormány elé terjesztetett, ki is van fejtve és ugy tudom, hogy a közelebbi napokban egy nagy küldöttség utján, a mely még hathatósabb eszköz, a személyes érintkezés által a kormány előtt még jobban meg lesz világítva. Ez mindenesetre nagyon megfontolandó és hadászati szempontból, azt hiszem, a jelenlegi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával sem emelhető ki eléggé az, hogy ezek a szempontok mérlegelés tárgyát képezzék. (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Mert bámulatos, t. ház, a hadügyi kormányzatnak az a rövid látása, a mely az ilyen, hadügyi szempontból óriási fontossággal biró vonalak elhanyagolásánál tapasztalható csak azért, mert ezek a vonalak Magyarországon voltak létesítendők. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én meg vagyok róla győződve, hogy ha ilyen fontos vonalnak a létesítéséről Ausztriában lett volna szó, akkor az nagyon rövid időn belül létesíttetett volna, mert a katonai kormányzati körök elsősorban mindig az osztrák érdeket tekintik. Ezt elvitatni nem lehet, ezt tegnap Münnich előadó ur szavaiból is volt alkalmunk megérteni. Midőn egy ilyen fontos vonal létesítésének szükségessége felmerült, akkor mindnyájunknak össze kell fognunk és nem szabad engednünk, hogy a pénzügyi szempontból nehézségek merüljenek fel, s hogy ezek miatt a dolog meg ne valósulhasson. A kormányelnök ur is a legnagyobb takarékosságot hirdeti és ezért odázta el a tisztviselők fizetésének rendezését is akkor, a midőn az erre vonatkozó törvényjavaslatot az illető fórumok már elfogadták, s a közvélemény azt már magáévá tette. Nem lett volna szabad tehát a miniszterelnök urnak ezt a kérdést mindenféle haszontalan kifogásokkal (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és olyan kortesfogásokkal összekapcsolni, a melyek azt elhomályosítani képesek. A miniszterelnök ur összekapcsolta a tisztviselők fizetésrendezését a közigazgatási tisztviselők és más hivatásu egyének fizetésrendezésével, a miből világos, — nehéz volna ezt elburkolni különösen olyan oxponált helyen, mint a milyenen a miniszterelnök ur áll, — hogy ez semmi deczember 9-én, szerdán. egyéb, mint kortespolitika, (Ugy van! balfelöl.) hogy nem elég, hogy az állami tisztviselők felett ott a Damokles kardja, de mézes madzagot akart keresztülhúzni a közigazgatási tisztviselők és tanítók száján is, pedig ígéreteinek megvalósítása távol áll tőle. Ha szándéka őszinte volna, akkor különösen, mikor a takarékosságot hangsúlyozza, lépésről lépésre igyekeznék ezt a dolgot megvalósítani, ugy, a mint az a t. pénzügyminiszter ur nézetével is kongruál. Mert szerinte az ilyen költségszaporulatokat suecesj sive kell az állam vállaira helyezni. Ez volna | a helyes, az őszinte politika, de nem az, a melyet a kormányelnök ur előttünk kifejtett. (Ugy van! balfelöl) Azt is hallottam még hangsúlyozni, hogy van ugyan ebben kortespolitika, azonban egy kis bosszú művét is látják benne sokan az állami tisztviselők közül és én, azt hiszem, nem teszek rossz szolgálatot akkor, mikor ezt a t. ház előtt felemlítem, hogy hadd lássák egészen tisztán azt a helyzetet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Egy kis bosszú művének tekintik ezt azért a kudarczért, melyet a t. miniszterelnök ur édes atyja a legutóbbi választás alkalmával Nagyváradon szenvedett. A ki a t. miniszterelnök ur lelkületét ismeri, azt hiszem, nagyon fogékony lesz arra nézve, hogy ezt elhigyje. Én részemről szintén fogékony vagyok erre. Mert keresni kell a rugókat az egyes ténykedésekben és csak ha a legkülönbözőbb rugók összehatását vizsgáljuk, akkor alkothatunk magunknak képet azon egyéniség felől, a kiről ezt a bírálatunkat el akarjuk mondani. Másodsorban katonai szempontból óhajtom bírálni a szőnyegen lévő törvényjavaslatot és előre is kijelentem, hogy azt nem fogadhatom el. Nagy idő telt el azóta, hogy bizonyos elvi kérdések, a milyen pl. a kétéves szolgálat ügye, a házban felhozattak. A hadügyi kormánynak módjában lett volna ezt a kérdést alaposan megfontolni. Akkoriban azt is hittük, Széll Kálmán miniszterelnök ur és báró Fejérváry Gréza honvédelmi miniszter ur nyilatkozataiból azt vártuk mi, és azt hiszem, a többség is, hogy az őszre ez a kérdés legalább az anketirozás sűrű homályából kikerülve előttünk fog állani. De azt tapasztaljuk, hogy a jelen kormány sokkal későbben lépett a t. ház elé és még mindig nem látunk egyetlen egy adatot sem arra nézve, hogy a kétéves szolgálat ügye legalább elvi szempontból hogyan áll a t. kormány előtt, A mikor azt látjuk, hogy ilyen fontos kérdésekben csak ennyire komolyan veszi a t. kormány a tett Ígéreteket, akkor a magam részéről nem előlegezhetem neki a bizalmat; sőt a t. többség is jól tenné, ha rekonszideráczió tárgyává tenné a kormány iránt való bizalmát, látván a tényleges állapotot a tett ígéretekkel szemben. Mert legyünk tisztában a dologgal. A közös hadügyi kormányzat nem változott