Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

35k. országos ülés 1903 deczember D-én, szerdán. 145 milyen véleménynyel legyünk is a miniszter ur egyéb működése felől, hogy nagyon hű sáfárja a pénzügyi egyensúly fentartásának és hogy zsugori kézzel tartja vissza az összegeket, csakhogy az állam valami erejét felülhaladó kiadást ne eszközöljön. Én elismerem és teljes mértékben méltánylom gróf Tisza István miniszterelnök urnak az aggályait, sőt legnagyobb készséggel konstatálom, hogy ő tisztán az állam pénzügyi érdeke szempontjaiból nem megy bele az állami tisztviselők fizetésjavitásába egész terjedelmében, mindezek daczára engedelmet kérek, a történtek után angazsálva vagyunk mindnyájan ezen javaslat mellett, angazsálva van az egész többség és a néppárt kivételével az összes ellenzék is. (Helyeslés balfelöl.) Megvallom nyíltan, magam is voltam állami tisztviselő, kis fizetéssel, közép fizetéssel, ott éltem közöttük, bejáratos voltam akárhánynak a családjához is, és magam győződtem meg arról, hogy az az állami tisztviselő, a kinek 1500—1600 forint fizetése is van, vagy ti Kell* több is, ha csak mellékjövedelemmel vagy magánvagyonnal nem rendelkezik, a társadalmi követelmények miatt a legnagyobb nyomorúságban él. Ezekkel az állami tisztviselőkkel szemben, a kik igen sok helyen a magyar áilameszmónek majdnem egyedüli képviselői, zászlóhordozói, a kik mindig és minden körülmények között megállották heiyüket, kötelességüket teljesítették, és a kik belementek talán már több költekezésekbe, abban a biztos hitben, hogy az, a mit e parlament nagy többsége ismételten magáévá tett, meg is valósul, azt hiszem, mindnyájanknak kötelessége, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy, a mint az a ház előtt fekszik, mielőbb letárgyaljuk és azt a katonai javaslatok ós az indemnitás után rögtön napirendre tűzzük. Én kérve kérem a miniszterelnök urat, kérem Széli Kálmán volt miniszterelnök urat, a kik elsősorban vannak angazsálva e kérdésben, kérem az egész pénzügyi bizottság tagjait (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Jöjjön ide Széll is!) kérek mindenkit, a kinek e kérdésben befolyása van, ne engedjék meg, — hogy azzal végezzem e fejtegetéseimet, a mivel kezdtem, — bogy ezek a szegény állami tisztviselők teljesen saját hibájukon kivül a fizetésemelés egy részétől elessenek, és pedig, megengedem, hogy az ezen oldalról elkövetett hibák folytán, de tetőztetnék és áthárulna ez a hiba a másik oldalra is akkor, ha most már a javaslatot elfogadni nem akarnák. Kérve kérem, ne engedjék meg, hogy az állami tisztviselők legyenek ezen egész hareznak áldozataivá. (Taps a baloldalon.) Engedjék meg, hogy az állami tisztviselők azt, a mit, ha obstrukezió nem lett volna, úgyis megkaptak volna, s a mit az államnak igyis-ugvis el kell viselnie, most mielőbb megkapják. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Zárom szavaimat azzal, hogy kívánom sziKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. vem egész melegéből, hogy itt minél előbb béke álljon be e házban, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy minden fontos gazdasági és egyéb programmpont megvalósítása békésen, nyugalommal letárgyalható és végrehajtható legyen. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Magát az ujonczjavaslatot, minthogy feltétlen állami szükség, hogy az ujonezokat mielőbb megkapja a hadsereg, ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A tanácskozást folytatjuk. Endrey Gyula jegyző: Kovács Pál! Kovács Pá!: T. képviselőház ! Mindenekelőtt, mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára térnék, kénytelen vagyok a múlt szombati ülés végén általam személyes kérdésben felhozottakat némileg rektifikálni. Ugy látszik, a gyorsírók nem jól értették meg szavaimat

v mert csakis igy csúszhatott be az »OrszággyülésiÉrtesitő«-be az a hiba, mely az én álláspontomat egészen ferde világításba helyezi, mert szavaimnak végpasszusa a naplóba a következőleg vétetett be (olvassa): »a történtek után csak azt jelenthetem ki, t. ház, hogy a magam részéről sajnálom, hogy csatlakoztam azon mozgalom támogatásához, a melyet a t, képviselő urak megindítottak.'!: Hát, t. ház, én nem ezt mondottam, (Halljuk ! Halljak!) a mire azok, a kik jelen voltak, talán emlékeznek is. Nem is lehetett ez az én szándékomban, hogy ilyen ferde világításba helyezzem az én álláspontomat. Én azt mondottam, hogy csalatkoztam azon mozgalom őszinteségésében, a melyet a t. képviselő urak itt a baloldalon megindítottak. Ez egészen más értelem, mert ha én azt mondottam volna, hogy csatlakoztam a mozgalom támogatásához, és hogy ezt sajnálom, akkor ez egészen más, mintha azt mondom, hogy csalatkoztam az őszinteségében a mozgalomnak. T. ház! A szőnyegen lévő javaslatnak elbírálását három szempontból óhajtom eszközölni. Az első szempont, a melyből bírálat tárgyává akarom tenni a javaslatot, az általános politikai helyzet, a második része beszédemnek fog vonatkozni a pénzügyi szempontra, a melyből kifolyólag e javaslat elbírálandó, a harmadik pedig tisztán katonai szempontból fogja e javaslatot taglalni. (Halljuk! Halljuk!) Az általános politikai helyzetre vonatkozólag majd beszédem harmadik részében óhajtok szólani, most elsősorban pénzügyi szempontból óhajtom e javaslatot bírálni. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Akkor, a midőn látjuk, hogy alaptörvényeink azt követelik a mindenkori kormánytól, hogy törvényes alapon kormányozzon, elsősorban a pénzügyi felhhatalmazással birjon, akkor 19