Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-354

138 35í. országos ülés 1903 szóval utalok reá, —• tudjuk, elismerte az egész ország, hogy azon szellem, a melyben Széll Kálmán minisztériuma vezette az ügyeket, az egész országnak, mondhatom, majdnem egyhangú elismerésével találkozott; az ügyeknek ezen szellemben való tovább vezetését gr. Khuen, a Széll Kálmánt követő miniszterelnök, magáévá tette és az ily irányban való kormányzást megígérte, ellenben a jelenlegi miniszterelnök ur ez iránt ilyen pozitív nyilatkozatot nem tett. (Igaz! TJgy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Igazságos akarok lenni; nem tudom, nem vagyok képes ma még megállapítani, hogy milyen irányban fogja a miniszterelnök ur és kabinetje az ügyeket tovább vezetni. Egy aggályom azonban van és ezen aggályomat kénytelen vagyok arra bazirozni, hogy a házszabályok tekintetében a Széll-kormánynak felfogása és gr. Tisza István felfogása között a gyakorlatban mindenesetre már tetemes eltérést látok. (Igaz! ügy van! a néppárton és a szélsöbahldalon.) Van azonban a jelenlegi t. kormány programmjának néhány pontja, a melyet sajnálatomra a magamévá tenni nem tudok; nem sok, de lényeges pontok ezek. Természetesen ezekre sem terjeszkedhetem ki, mert hogyha egyrészről magam sürgetem a házszabályok szigoru megtartását, nem kezdhetem másfelől azzal, hogy túllépjek a házszabályok adta jogaimon és az ezen törvényjavaslat keretén túl menő kérdések taglalására bocsátkozzam. (Halljulc! HaUjnJc!) Lesz alkalmam ezen kérdésekkel annak idején foglalkozni; ma egyszerűen csak egy pár kérdéshez kívánok hozzászólani, a melyek a törvényjavaslatot és azon ügyeket illetik, a melyek e törvényjavaslattal összefüggnek, vagyis a katonai kérdésekkel közvetlen nexusban állanak, (Helyeslés a néppárton és a szélsl'ka! oldalon.) Mielőtt azonban a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontomat röviden ismertetném, legyen szabad Kossuth Ferencz t. képviselőtársunknak a múlt szombaton itt elmondott beszédére röviden kiterjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban egész őszintén és határozottan kijelentem, hogy a legnagyobb örömmel üdvözlöm Kossuth Ferencz t. képviselőtársamat és elvtársait azon az utón, a melyen a békés megoldást keresik. Melegen üdvözlöm t. képviselőtársaimat ezen elhatározásukért, mert ennek az országnak elsőBorban békére van szüksége, ha azt a nagy munkát, a mely előtt áll, teljesíteni akarja. A mi Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszédének és fejtegetésének egyes részeit illeti, örülök, hogy igyekezett, a mennyire azt egy ellenzéki párt megtehette, a házszabályokon esett súlyos sérelmek orvoslására a módot megkeresni és e tekintetben preczizirozni és hangsúlyozni itt a házban azt, hogy a parallel üléseknek elrendelése határozottan megsértette ezen háznak szabályait és törvényeit. A mi azt illeti, t, képviselőház, hogy a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt, a midőn az deczember 9-én, szerdán. obstrukczió leszerelésének gondolatával foglalkozott, nemcsak katonai téren, de más téren is bizonyos konczessziókat, bizonyos engedményeket iparkodott megszerezni, megvallom egész őszintén, hogy ezt is helyeslem, helyeslem pedig különösen azt, hogy, midőn erre a térre léptek, a választási reformot választották ki magukoak, mint ezen ország szabadelvű fejlődésének egyik eszközét. Nem is tehetek mást, mint azt, hogy helyeslem a függetlenségi párt ezen álláspontját, hiszen szerény magam már ezelőtt körülbelül tiz évvel, a ház nyilt ülésében, ismételten erősen szorgalmaztam, hogy végre-valahára a választói jogot terjeszszék ki, a választókerületek beosztása terén pedig az abnormitásokat szüntessék meg. (Helyeslés balfelöl.) En akkor ezt követeltem, a kormány részéről pedig megígérték. Megígérte báró Bánffy Dezső, megígérte Széll Kálmán (Zaj balfelöl.) és én meg vagyok győződve, — a mint Széll Kálmán t. képviselőtársamat és az ő egész működését ismerem — hogy igéretét meg is tartotta volna, a mint más téren feltétlenül megtartotta azt, a mit megígért. Pap Zoltán: Négy esztendő alatt megtehette volna. Gr. Batthány Tivadar: Az alatt a négy évi kormányzás alatt, a melyet Széll Kálmán érájának nevezünk, igen sok üdvös dolog történt és hogy Széll Kálmán nem léphetett a választási reform terére, a míg a kiegyezési kérdések egész komplexuma megoldva nincs, azt én egészen természetesnek tartom, mert a ki túlsókat markol, keveset fog. A kiegyezési, a katonai kérdések megoldása oly nagy reform-komplexumot képezett, hogy hozzá még egyszerre harmadiknak a választói reform kérdését felkarolni, túlsók lett volna. De ha a Széll-kabinet meg nem bukik, akkor legbensőbb meggyőződésem, hogy állott volna szavának és a kiegyezés után a választói jog reformját megalkotta volna. De bármint is van a dolog, tény az, — ós ez vívmány az előbbi helyzettel szemben — hogy a választási reform életbeléptetésére a t. kormány prekluziv terminust állapított meg. Ez vívmány, melyet nem honorálni igazságtalanság volna. A mi azon deklarácziót illeti, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam a függetlenségi és 48-as párt részéről tett és a mely, azt hiszem, már legközelebb a házban tárgyalás alá fog kerülni, véleményem egyszerűen a következő. (Halljuk! Halljuh!) Való igaz, hogy azon közjogi tétel, hogy minden jog a nemzettől ered, nem uj tézis, nem uj vivmány, hanem régi törvényeinken alapszik és alkotmányunknak egyik legrégebben kodifikált joga. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De ha ez igaz is, legyen szabad konstatálnom azt, hogy a mai időkben,,. Barta Ödön: Chlopy után ! Gr. Batthyány Tivadar: ... Chlopy után, a Chlopyt követő legfelsőbb királyi kézirat után, Körher osztrák miniszterelnök nyilatkozatai után,