Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-354
35*. országos ülés 1903 deczember 9-én, szerdán. 139 igenis helyén valónak, üdvösnek, helyesnek tartom, hogy a magyar tép viselőház megerősítse ezt, azonban minden esetre olyan formában, hogy hivatkozás történjék régi jogainkra, régi törvényeinkre, mert ha nem vigyáznak annak szövegezésénél, előmenetel helyett esetleg visszaeshetnénk, (Ügy van! a szélsöbálo 1 dalon.) a mennyiben a ház határozatával látszanánk pótolni meglévő régi törvényeket, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Figyelmébe is ajánlom Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak, hogy annak idején, midőn ezen határozati javaslatot megszerkeszti, ne mint nóvumot, hanem hivatkozással régi fennálló törvényeinkre, mintegy ujabb megerősitését régi törvényeinknek hozza a ház elé, mit aztán én örömmel fogok megszavazni. (Helyeslés a szélsobalodalon.) Végül Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszédét illetőleg kénytelen vagyok egy tényre utalni, a mely, azt hiszem, a valóságnak nem volt egészen megfelelő. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam ugyanis mindazokat a katonai vívmányokat, a melyeket a katonai kérdések tárgyalása során elértünk, pure et simple ezen obstrukczió eredményeként állított oda. Ez tévedés. Ez lehet igen szép frázis, de a történelmi tény más. Kubik Béla: Halljuk! Gr. Batthyány Tivadar: A. történeti tény az, hogy azok a programmpontok, a melyek most vannak a megvalósulás utján, a volt nemzeti párt katonai programmpontjai voltak. Nem voltam soha tagja a nemzeti pártnak és azért minden öndicsekvés nélkül egyszerűen konstatálhatom, hogy ez a programm a nemzeti párt soraiból került ki. Midőn pedig a volt nemzeti párt egyesült a szabadelvű párttal, magával vitte ezt a programmot és ott igyekezett azt érvényesíteni. Emlékeztetem Kossuth Ferencz t. képviselő urat arra, bogy az elsők, a kik katonai követelményekkel léptek fel, a szabadelvű párt azon tagjai voltak, a kik a volt nemzeti párthoz tartoztak. Formát öltöttek ezek a követelések a szabadelvű párt azon határozatában, a melyet a katonai kérdések tárgyában a legelső pártkonferenczián meghozott, a melyet a Szentiványi-féle hét pont neve alatt ismerünk és a melynek, sajnos, csak egy része tényleg a megvalósulás utján van. De utalok további tényekre. Midőn múlt júniusban a Széli-kormány lemondott és kabinetválság állott be, ismét a többség soraiból, legalább azok részéről, ezt tudom bizonyosan, a kikkel akkoriban együtt beszélgettünk bizalmasan a politikai helyzet felől, mi, a kik Nagy Ferencz képviselőtársam vendégszeretetét élveztük, határozottan, feltétlenül tűztük ki azt, hogy a jövendő kormányt csak ugy támogatjuk, ha katonai téren bizonyos engedményeket hoz. Végre utalok egyszerűen a katonai programmra, a melyet a szabadelvű párt felállított, utalok egyrészt a kilenczes bizottság, másrészt a miniszterelnök ur programmjára, a melyek ismét a többség vívmányai. Pap Zoltán: De az obstrukczió hajtotta bele! Gr. Batthyány Tivadar: Engedjen meg, majd erre is rá fogok térni. Eredete tehát e katonai programmnak szintén a nemzeti pártban keresendő. Megvalósítását pedig elsősorban a többségnek méltóztassék tulajdonítani, de a legnagyobb lojalitással elismerem azt, hogj az obstrukczió a többség kezében egy igen alkalmas fegyver, argumentum volt (Zaj bal felöl.) arra, hogy ezen engedményeket kieszközölje, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) kieszközölje pedig azon a helyen, a melyen, sajnos, még ma sem akarják saját kárukra megtanulni azon latin elvnek igazságát: hogy »Bis dat, qui cito dat.« (Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, igazságosan ítéltem meg a helyzetet, megadtam a többségnek a magáét és megadtam az obstrukcziónak is a magáét, de az, hogy az egész érdemet egyszerűen az obstrukcziónak méltóztatnak tulajdonítani, mégis túlmegy a kellő mértéken. (Mozgás balfelöl.) Áttérek most már egész röviden a t. miniszterelnök ur prograininjára. (Halljuk! Halljuk !) Én egész őszintén megvallom, a magam részéről soha titkot abból nem csináltam, hogy akkor, a midőn a szabadelvű párt elé a katonai kérdések megoldása tekintetébeu két programm állíttatott, egyrészt a kilenczes bizottság programmja, a melyet nem az ezen oldalon ülő államférfiak készitettek, hanem készítették a szabadelvű párt többségének kizárólag a 67-es alap fentartása felett szigorúan őrködő vezérlő férfiai, másrészt pedig a miniszterelnök ur programmja, én a kilenczes bizottság elaborátumát feltétlenül helyesebbnek és jobbnak tartottam, mint ezen programm azon alakját, a melyet a miniszterelnök ur hozott a j)ártértekezlet elé. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem fogom részletesen fejtegetni álláspontomat, mert nem akarnám a t. ház türelmét sokáig igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) hanem legyen szabad ezen kérdés körül is egy-két pontot érintenem. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy a miniszterelnök urnak azon nyilatkozatát, a melyben, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy kénytelen volt a kilenczes bizottság program mjától eltérni egyes pontokban és kevesebbet adni, mert különben az ország lángba borult volna, inkább csak egy szép szólamnak lehet tekinteni, mert azt, hogy ezen progranmidifferencziák miatt, melyek itt a két programm között fennállanak, felülről, nem tudom, forradalmat vagy micsodát csináltak vagy csinálhattak volna, elhinni abszolúte képes nem vagyok. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egyről igen is biztos vagyok, és ez az, hogy legbensőbb meggyőződésem szerint, ha akkoriban, vagyis október hó végén a t. szabadelvű párt, a melynek akkor még szerencsés voltam tagja lenni, egyhangúlag állást foglal 18*
