Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-353
122 353. országos ülés 1903 deczember 7-én, hétfőn. zolta is, hogy igazunk volt abban, a mit ma is vallunk, hogy ez tulajdonképen az ülés idejének meghosszabbítását jelentette, mert a nélkül, hogy csak egyetlenegyszer is lett volna tartható délutáni ülés, mégis 5—6, sőt 7 l / 2 óráig tartottak az ülések, holott a házszabályok 203. §-a szerint, a mint azt Polónyi Géza t. képviselő ur világosan kifejtette, a házszabályokban az üléseknek csupán egy órával való meghoszszabbitása volt kontemplálva. Ez volt a pártok szerződésszerű parlamentáris megállapodásának tárgya, a miről nem hittük, hogy azt keresztültörni^ keresztülgázolni akarnák. És ha az volt a felfogásunk, ne méltóztassanak bennünket arra kényszeríteni, hogy ezt a felfogásunkat, akármelyik pártján és oldalán ülünk is a háznak, kénytelenek legyünk megczáfolni egy határozathoz való hozzájárulással, vagy annak az indítványnak a megszavazása által, vagy a szavazásban való résztvétellel. Azért voltam bátor ezt felhozni, hogy azt most kellő időben kellő nyugodtsággal lehessen tisztába hozni és igy döntsön a ház azon indítvány felett, a melyet a t. miniszterelnök ur tegnapelőtt terjesztett elő. (Helyeslés a 'baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bátorkodom megjegyezni azt és remélem, hogy ebben a szemközt ülő t. képviselőtársaim közül sem találok ellenzésre, hogy a 215. §. alapján való felszóllalás nem volna helyén akkor, ha a házszabályoknak oly szakasza hozatnék fel, a melynek semmi aktualitása az adott pillanatban nincs. A jelen esetben azonban, minthogy tényleg az a kérdés, hogy a 203. §. alkalmaztassék-e vagy nem, talán egy fél óra múlva úgyis a ház elhatározásának tárgyát fogja képezni, mondom, a jelen esetben magam részéről nem teszek kifogást az ellen, hogy t. képviselőtársam, esetleg mások is a házszabályok 203. §-ához a 215. §. alapján jelenleg hozzászóljanak. Én magának a kérdésnek érdeméről nyilatkozni nem kivánok. Egyszerűen jelzem azt, hogy az indítvány a mai napra kitüzetett, az erre vonatkozó jegyzőkönyv hitelesíttetett, és azt hiszem, hogy most egyébről nem lehet szó, inÍDt arról, hogy a hitelesített jegyzőkönyv értelmében is a kérdés ma pure et simj>le elintéztessék. Semmiféle indokolás, semmiféle hivatkozás a 203, §-ra, vagy valami egyébre most már nem szükséges. De nagyon természetes dolog, hogy ezt a kérdést közmegnyugvásra máskép elintézni nem lehet, mintha a dologban mindenki fentartja a saját álláspontját, és most létrejön egy oly megállapodása a háznak, a mely a gyakorlatban a délutáni üléseket kiküszöböli és azoktól eltekint. Azt hiszem, ma már uj diskusszió és uj indokolás felesleges volna. A ház szombaton elhatározta, hogy ezt a kérdést ma eldönti, a jegyzőkönyvet erre vonatkozólag hitelesítette, ma nem marad egyéb hátra, mint egyszerűen szavazással dönteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Szót kérek! Elnök: Mihez kivan szólani ? Gr. Batthyány Tivadar: A házszabályokhoz kérek szót ugyanazon czimen, ugyanazon kérdéshez, a melyet Holló t. képviselőtársam most szóba hozott és a melyet a miniszterelnök ur volt szives vitatni. (Halljuk! Halljuk!) En abszolúte nem akarok ennek a kérdésnek a taglalásába belemenni, egyszerűen csak konstatálom azt, hogy akkor, mikor a t. miniszterelnök ur inditványa a parallel ülések tekintetében a szabadelvű pártban felvettetett, azok közé tartoztam és tartozom ma is, a kik ezt a házszabályok 203. §-ával összeférhetőnek nem tartják, abban a véleményben voltam és vagyok, hogy ez a házszabályok sérelmét képezi. (Igaz! TJgy van! bal felöl.) Méltóztatnak tudni, hogy ezen álláspontomból magam is levontam a konzekvencziát, tehát igen természetes, hogy ma, midőn ez a kérdés itt szóba hozatott, ugyanazon az állásponton állok, hogy a mint lehetett a 203. §. alapján a parallel üléseket behozni, nem lehet azokat ugyanezen §. alapján visszavonni. Teljesen igazat kell adnom a miniszterelnök urnak abban, hogy miután az indítvány már megtétetett és a jegyzőkönyvbe is belekerült, az ülés végén más teendője a háznak nem lehet, mint e felett szavazni. Természetes, hogy most a kérdés felvetésénél valahogy belehozni ezt a 203. §. szakaszellenes gondolatot is bajos. Én tehát azt hiszem, nem tehetünk mást és magam sem tehetek mást, mint egyszerűen utalok ezen szavazás előtt azon tényre, azon meggyőződésemre, hogy a parallel ülések megállapítása a házszabályoknak sérelmét képezi és kifejezem azon reményemet, hogy ezen inczidens, mely az utolsó napokban oly nagy viharokat és változásokat okozott, a jövőre preczedensül nem fog szolgálni. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Zichy Aladár: Legyen szabad nekem is ehhez a kérdéshez hozzászólnom, mert talán ezen kérdésben nekem is van némi érdemem. Mindenekelőtt elismerem, hogy a minisztereinek ur ezen a téren arra a közeledésre helyezkedett, a melyet én javasoltam és csak azt sajnálom, hogy nem vette át egész terjedelmében azt, a mit javasoltam, mert azon meggyőződésben vagyok még ma is, hogy akkor a szituácziő tisztulásához még jobban hozzájárult volna. Sohasem vallottam azt, a mit t. barátom, gróf Apponyi Albert mondott, hogy ne követeljünk vezeklést a kormánytól és annak pártjától. Én abban vezeklést nem láttam, nem is láthatok, mert ha tényleg hiba történt, annak jóvátétele a viszonyok javulása érdekében, az ország érdekében nem vezeklés, hanem egy szolgálat az országnak. (Helyeslés balfelöl.) Kétszeres volt a hiba. Egyrészt hiba volt délutáni üléseket egyáltalában javasolni és hiba
